„Klubrádió“
Y - Galavits Patrik generációs műsora

„Elsírtam magam, mikor először hallottam madárcsicsergést”

23/09/2019 16:45

| Szerző: Galavits Patrik/Klubrádió

Kajtár Dóra, a SINOSZ Hangforrás nagyothalló bloggere volt az Y vendége, vele beszélgettünk arról, hogy milyen ma Magyarországon hallássérültként felnőni.

Kajtár Dóra azzal kezdte, hogy ő nagyothalló és nem siket, fontos különbséget tenni. Ő hallókészülékkel jobban hall, de az tévhit, hogy ezzel vagy valamilyen implantátummal ugyanolyan jól hallanának, mint a hallók, mert bár jó minőségű eszközök vannak, de a háttérzajokat nagyon felerősítik. A siketek pedig jelnyelvvel tudnak kommunikálni. Ő, ha nincs bent a hallókészüléke, de látja valakinek a száját, akkor szájról nagyjából tud olvasni.

 
Kajtár Dóra, a SINOSZ Hangforrás nagyothalló bloggere (Facebook)
 

Ötéves korában kapta az első hallókészülékét, korábban nem tudták, mi a probléma vele, mert csendes volt és későn kezdett el beszélni - valószínűleg már születése óta hallássérült. Kiskorában, mielőtt - tizenöt évesen - kapott volna egy jó minőségű hallókészüléket, nem tudta elképzelni, milyen jól hallani. „Ekkor hallottam először madárcsicsergést és elsírtam magam. Nem tudtam, hogy miből maradok ki”.

Az adás arról szólt, hogy milyen felnőni Magyarországon hallássérültként, ezért az első ovis emlékeit is felelevenítette. Szerencsésnek tartja magát, mert a sorstársai elmondásuk alapján sokkal jobban megsínylették az óvodás-kisiskolás kort, többet csúfolódtak velük. Amit leginkább kipécéznek a többiek, az az, hogy a hallássérültek sokszor visszakérdeznek, és az, ha valakin hallatszik is, hogy furcsán beszél, az artikulációjával valami nincs rendben. Az iskolából kiemelte, hogy a testnevelés órák milyen nehezek voltak neki, mert a tanár nagyon távol volt tőle, nem tudott a szájáról olvasni, nehezebben is hallotta, hogy mi a feladat. A zajok, labdapattogás, a cipők csoszogása, lábdobogás nagyon rossz a hallókészülékkel élőknek.

Egyetemre érve szintén számítania kellett a tanárok megértésére, de inkább pozitívumokkal találkozott, mint nem, példaként említett egy tanárt, akinek az előadása után el akarta kérni a prezentációját, de nem akarta elküldeni neki, majd a következő órára meglepetésszerűen kinyomtatva letette az asztalára. Az egyetemen külön nehézség volt, hogy ha jegyzetelni akar, akkor lenéz a lapra és nem látja a tanár szájmozgását, sokkal jobban kell figyelnie, ami nagyon erős koncentrációt igényel, tehát hamarabb elfárad.

Egy hallgató azt kérdezte a Facebookon, hogyan viselkedjen egy hallássérült emberrel, mi az, ami még nem kínos, hogy tud a legjobban segíteni. Van sok szubjektív tényező, de Kajtár Dóra azt szeretné, hogy természetesen kezeljék a helyzetet és a türelmet várná el.

Az adás további részéből kiderül, hogy Dóri tud-e nevetni saját esendőségén, és hogy mi volt az a pillanat, amikor elkezdte nem szégyellni a hallássérültségét.

Az adást a cikk elején, a lejátszóra kattintva, vagy a Spotify-on hallgathatják meg. Címlapi kép: Facebook

Y - Galavits Patrik generációs műsora
2019. szeptember 19., csütörtök 15:00