Mini-Minneapolis – Hardy Mihály jegyzete
Mert egy parlamenti választás előtt álló országban mégsem normális, hogy a valamennyire is épeszű szavazóknak nem kínálnak fajsúlyos baloldali vagy liberális alternatívát.
A néző, aki ott sem volt - Szénási Sándor jegyzete
Engem például a Melania nevű jelenségből semmi sem érdekel, és ezzel nem vagyok egyedül.
Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Egy InterCity vécéjében unatkozva - Selmeci János jegyzete
6/02/2026 18:03
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Az állami rádióban aztán Orbán Viktor megpróbált kimászni a vécéből, és menteni a menthetőt; beszélt kicsit arról, hogy februári béremelés, meg nyugdíj, meg adókedvezmény, ha pedig sikerül továbbra is nemet mondani Brüsszelnek, akkor a nemzeti gazdaságpolitikát folytatni tudják, ami a repülőrajt nem láttán ugye annyira sikeres, hogy egy életem, egy szuverenitásom, én lehet megpróbálnék mégis inkább igent mondani Brüsszelnek, aztán lesz ami lesz...
„De legalább a jogállamot le tudják bontani” – mesélték volna a Fideszről azok, akik a Szombathely felé váltóhiba miatt három órája stagnáló, vécével is felszerelt Intercity-n unatkozva böngészték a három éve stagnáló gazdaságról szóló cikkeket, ezért aztán kénytelenek voltak végleg elengedni, a „kormányozni legalább tudnak kitételt”, végül szembesülniük kellett azzal, hogy már a diktatúráskodás sem megy olyan jól, mint régen.
A Pride, a sajtó és a civil szervezetek nagy sikerű nem betiltása után a kormány most egy visszamenőleges hatályú, veszélyhelyzeti kormányrendelettel próbálta meg lehúzni a bíróságokat azon a bizonyos szaros vécén, az eljáró bírók és ügyvédek viszont úgy tűnik, jobban hisznek a jogállamiság maradékában, mint a Nézőpont intézet számaiban, úgyhogy a korábban azért nem szokatlan becsicskulás helyett alkotmányossági és európai uniós jogi aggályokról kezdtek magyarázni, és bemutattak a kormánynak.
Meg lehet egyébként róni a Tisza pártot is azért, mert néhány Facebook-poszton túl nem kifejezetten foglalkoztak a hatalmi ágak elválasztásának és a jogbiztonság elvének súlyos megsértésével, de nekik végül elég volt csak semmi hülyesége nem csinálni a hét megnyeréséhez, mivel a Fidesz a jogállam akadályokba ütköző lebontása mellett továbbra is vécékkel volt elfoglalva, a valamelyik kastélyába való visszavonulás helyett az emberek elé továbbra is kiálló, ezért bizonyos értelemben tiszteletet érdemlő, ámde kissé széteső Lázár Jánosnak az ellene tüntetők személyes adataival való visszaélésről kellett magyarázkodnia ahelyett, hogy ismertette volna a kormányzásuk csodálatos eredményeit. Eközben a Tisza párt ellenzéki kihívójának bejelentkező Demokratikus Koalíció utolsó leheletével a külhoni magyarok elleni hergelésbe és végtelen hazudozásba kezdett arról, hogy akár kétszer annyian is szavazhatnak levélben a határon túlról, mint négy éve, és hiába írta meg a sajtó, hogy ez nem igaz, ők csak folytatták a hergelést annak érdekében, hogy még az öt százalékos baloldalért egyébként szívből szurkoló újságíró (én) is feltegye magában a kérdést, hogy tulajdonképpen mi szüksége is van az országnak rájuk.
Az állami rádióban aztán Orbán Viktor megpróbált kimászni a vécéből, és menteni a menthetőt; beszélt kicsit arról, hogy februári béremelés, meg nyugdíj, meg adókedvezmény, ha pedig sikerül továbbra is nemet mondani Brüsszelnek, akkor a nemzeti gazdaságpolitikát folytatni tudják, ami a repülőrajt nem láttán ugye annyira sikeres, hogy egy életem, egy szuverenitásom, én lehet megpróbálnék mégis inkább igent mondani Brüsszelnek, aztán lesz ami lesz, de akkor jött Nagy Márton, a nemzet számológépe, és azt nyilatkozta, hogy egyáltalán nem cél, hogy mindenáron növekedjen a gazdaság, nekem pedig már csak az agresszív kismalac volt a fejemben, ahogy minden erejét összeszedve pedálozik a elől-hátul defektes GDP-kerékpáron, hirtelen megcsúszik, elesik, és amikor megkérdezik, hogy kismalac, jól vagy-e, mérgesen azt mondja, hogy kuss, én így szoktam növekedni.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2026. február 6-ai adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)