Aszály: nem lehet fenntartani azt a fajta termelési szerkezetet, amihez hozzászoktunk

Elég komoly megfogalmazásokat lehet olvasni mostanában a víz- és aszályhelyzettel kapcsolatban, például, hogy az aszálykatasztrófa miatt világosan ki kell mondani, hogy bizonyos területeken fel kellene hagyni a szántóműveléssel. Múlt héten beszélgettünk több szakértővel, akik azt mondták, hogy búcsút mondhatunk az Alföldön a kukoricának és a napraforgónak például.

Kajner Péter, a WWF Élő Folyók programjának szakértője az Esti gyorsban elmondta: az idei év most már a 2022-essel lép versenybe, amit az évszázad aszályának mondtak, és valóban, Magyarországon azt megelőzően a mérések kezdete óta nem volt olyan súlyos az aszály. Az idei év annyiból különleges, hogy még gyorsabban bekövetkezett a súlyos, nagyfokú aszály az ország túlnyomó területén. Arra a kérdésre, hogy mennyit segít az eső, elmondta: a hétfői esőt megelőző napon az ország területének még 90%-án nagyfokú vagy súlyos aszály volt. Ez gyakorlatilag annak köszönhető, hogy hosszú ősz és tél van mögöttünk, amit egy kicsit hűvösebb és kicsit csapadékosabb tavasz követett, de ez nem volt elég arra, hogy a talaj víztartalékai föltöltődjenek. Ez a mostani eső 1-2 hetes megkönnyebbülést hozhat a növényeknek.

Jelezte, idén a kormány már az aszály előtt megkezdte a fölkészülést az aszályra, nem úgy, mint 2022-ben. Ugyanakkor műsorvezetőnk közbevetésére megjegyezte: az aszályra nem az aszály idején vagy közvetlenül előtte kell fölkészülni. Tehát valójában a fontosak ezek a bizonyos, egyre inkább kiürülő felszín alatti víztartalékok, hiszen a talajvíz évente 1-5 centivel is csökkenhet országos átlagban, illetve bizonyos területeken még ennél is intenzívebben. Tehát a fő kérdés az lenne, hogy hogyan tudjuk visszatölteni ezeket a kiürülő talajvízkészleteket, illetve szembe kell néznünk azzal is, hogy a folyókban érkező vizek, illetve a tavakban tárolt vízkészletek is csökkenőben vannak.

Tehát igazából itt alapvető váltásra lenne szükség vízgazdálkodásban, illetve területhasználatban is. A vízgazdálkodásban azért hozzá kell tenni, hogy az év elejével meghirdetett módon elindult egyfajta szemléletváltás, tehát több hangsúlyt helyeznek a víz visszatartására. Szakértői szinten ezt már jó néhány éve hangoztatják, és úgy tűnik, hogy most kormányzati szinten is komoly szándék – tette hozzá. Ugyanakkor azt látni kell, hogy a vízügy, a vízgazdálkodás önmagában kevés ehhez a feladathoz, tehát az agráriumnak, a településeknek, az iparnak úgyszintén el kell abba az irányba indulnia, hogy egyrészt hogyan tudunk víztakarékosabban működni, másrészt pedig mi az a tájhasználat, mi az a mezőgazdaság, ami a vizek visszatartására és a fokozódó szélsőségekre választ tud adni.

A klímaválság egyértelműen most már a saját bőrünkön is érezhető, tehát a gazdálkodók is egyre inkább nyitottak arra, hogy hogyan lehet megváltoztatni a gazdálkodást. Például, ahogy műsorvezetőnk említette is, a kukorica vagy a napraforgó termés átlagai, terméshozamai egyre csökkennek, bizonyos területekről egész egyszerűen eltűnik, mert veszteségesé válik a termesztése. Számítások szerint egy területi kompromisszum az, ami előrelépést hozhatna, tehát egy olyan 3-400 ezer hektáron másfajta termelésre kellene átállni, a szántóföldek helyett a víz megtartására alkalmas, természetközelibb tájhasználatot kellene kialakítani, és ezeken a területeken nyilvánvalóan a gazdálkodókat kompenzálni kell. Erre minél hamarabb be kellene indítani azokat az agrártámogatásokat, amik igazából már előkészületben vannak, csak nagyon hosszú ideje várunk arra, hogy igazi, komoly fordulat történjen az agrárpolitikában is. Fölismerjük azt, hogy nem lehet azt a fajta termelési szerkezetet tartani, amihez eddig hozzá voltunk szokva.

Műsorvezetőnk megjegyezte még az öntözéssel kapcsolatban más országok példájára utalva, hogy nagyon gazdaságosan, a miénknél sokkal gazdaságosabban lehet művelni a földet. Ez kétségkívül így van – mondta a szakértő, de hozzátette: hogyha a számokat nézzük, azt látjuk, hogy ma az ország mezőgazdasági területének kb. a 3%-a öntözhető. Ha oda tényleg nagyon komoly erőforrásokat összpontosítunk, akkor mondjuk meg lehet duplázni vagy triplázni.

Ez viszont összességében az ország területének maradék 90%-án nem igazán segít. És ahogy látjuk, bármilyen hatékony és korszerű az öntözésünk, akkor is, ha vízkészletek híján vagyunk, akkor egyszerűen nincsen miből öntözni. Megjelenik a légköri aszály, amikor a levegőnek a páratartalma is nagyon alacsony, és ez óriási pusztítást végez nem csak a mezőgazdaságban, hanem a természetes növényzetben.

És fontos azt is látni, hogy amikor ilyen rendkívül hosszú, száraz, forró időszak van, akkor vízkonfliktusok is kialakulnak, tehát a lakossági, ipari vízfelhasználás ütközik az öntözési igénnyel, tehát el kell dönteni azt bizonyos kritikus helyzetekben, hogy ki kap vizet. Ezek a helyzetek egyre éleződni fognak a jövőben, tehát ezért kellene nagyobb hangsúlyt arra fektetni, hogy hogyan tudjuk a vízkészleteinket megpróbálni minél bölcsebben hasznosítani – fejtette ki Kajner Péter, a WWF Élő Folyók programjának szakértője.

A teljes interjút meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.) Kiemelt kép: MTI/Czeglédi Zsolt