Fleit Ernő: Öntözni kevés - minden csőből tüzelni kell

Hiába jelentett be a kormány rövid távú intézkedéseket az aszály ellen, hosszú távon csak átfogó, valóban megvalósított vízgazdálkodási stratégiával lehet kezelni a krízist – erről beszélt Fleit Ernő vízgazdálkodási szakértő, a BME víziközmű és környezetvédelmi tanszékének oktatója a Klubrádió Esti gyors című műsorában.

"Több mint tíz éve van Magyarországnak egy asszályvédelmi stratégiája. De papírozni könnyű, két-háromszáz oldalon leírni, hogy mi a helyzet – de tenni kellene" – fogalmazott Fleit Ernő, aki szerint a jelenlegi kormányzati hozzáállás nem több, mint egy egyfókuszú tűzoltás, és ezzel nem lehet megfékezni az egyre súlyosbodó vízhiányt.

Az öntözésre biztosított ingyenes vízhasználat önmagában nem oldja meg a problémát – tette világossá: "Öntözni – az kevés. Minden csőből tüzelni kell." A szakértő szerint a városokat legalább annyira sújtja az aszály, mint a mezőgazdaságot: "Hőszigetekké, hősivatagokká válnak a városaink." Szerinte gyakorlatilag semmit nem tett a kormány az esővíz visszatartása, a tisztított szennyvizek újrahasznosítása, vagy a közterületek hűtése érdekében.

Fleit rámutatott: már tíz éve létezik egy asszálystratégia, de annak végrehajtása nem kezdődött el. Közben a klímaváltozás hatása egyre súlyosabb. "Ma már Magyarországon természetes vizek párolgási vesztesége meghaladja az egy centimétert naponta. A kis tavak 29-32 fokosak, párolognak, mint az őrült.2

A klasszikus megoldásként emlegetett öntözésre is rávilágított: nemcsak drága és energiát igénylő módszer, de sokszor kontraproduktív is lehet. "A víz, amivel öntözünk, már 30-34 fokos, és ebben a növények egyszerűen megfőnek."

A szakértő szerint ideje lenne radikálisan újragondolni az agrárstruktúrát is: "Lehet, hogy néhány éven belül fel kell hagyni bizonyos növények termesztésével. Így a kukorica, napraforgó, cukorrépa – ami nem érik be június végére, azt elviszi az aszály."

Külföldi példákat is említett: "El kellene menni a mediterráneumba, Izraelbe, Dél-Afrikába. Ott különleges öntözési módszerekkel és adaptált növényfajtákkal működik a mezőgazdaság – nálunk is erre lenne szükség, nem datolyaligetekre, de átgondolt váltásra."

Fleit szerint "ezen nem kell agyalni szerintem ezt a mezőgazdasági gazdálkodók, a parasztok pillanatok alatt föl fogják találni, mert hogyha éveken át veszteséges egy termelési mód, azzal sajnos föl kell hagyni." Eddig feltehetően azért nem "találták fel magukat a gazdálkodók, mert minden ilyen feltalálás, az beruházásigényes, évekbe telik a megtérülése, és így tovább. Tehát egyedül nem megy. Tehát itt valami központi segítségre, nemcsak a magyar agráriumnak, általában a vízgazdálkodásnak feltétlenül szüksége van egy jól átgondolt stratégia, kőkemény, következetes megvalósítására."

A legnagyobb probléma szerinte a politikai ciklusok rövid távú gondolkodása: "Egy négyévente újraválasztott hatalom nem tud több évtizedes távlatokban tervezni. Márpedig az aszály nem választási ciklusokban gondolkodik."

Fleit szerint az aszály és hőhullám nemcsak a mezőgazdaságot, hanem az egész társadalmat fenyegeti: "Egyetlen fok hőmérséklet-emelkedés 5 százalékkal növeli a megbetegedések számát. Ez közegészségügyi kérdés is."

Végül úgy fogalmazott: "A Negev-sivatagból is oázist csináltak. Narancsligetek borítják. Tehát nem egy elérhetetlen álom, csak kell tenni érte, és bele kell fektetni a pénzt".

Az aszályos időjárást tovább fogja rontani, hogy a meteorológusok mérései szerint csökken a térségben a hőingadozás, így a forró nyári nappalokat trópusi éjszakák követik. A Másfélfok nevű meteorológiai szakportrál friss elemzése szerint nyáron a forróbb nappalok mellett egyre gyakrabban fordulnak elő trópusi jellegű éjszakák, ezek nem csak a mezőgazdaságra vannak rossz hatással, hanem megterheli a szervezetünket is. 

„A trópusi éjszakák - amikor a hőmérséklet nem esik 20 fok alá - egyre gyakoribbá válnak” – figyelmeztetett Kiss Anna meteorológus az Esti gyorsban, aki szerint az éjjeli minimumhőmérsékletek fokozatos emelkedése nemcsak az alvást nehezíti meg, de komoly egészségügyi, ökológiai és gazdasági hatásokkal is jár.

A kutató szerint a hazai klímában is látványos változások mentek végbe: „1971 és 2024 között a nyári maximum hőmérsékletek átlagosan 3 fokkal emelkedtek, különösen júliusban.” Ez nemcsak azt jelenti, hogy gyakoribbak lettek a hőhullámok, hanem azt is, hogy már a 35-36 fokos csúcsértékek is szinte „megszokottá” váltak.

Bár korábban a napi hőingás (a minimum és a maximum hőmérséklet közti különbség) is nőtt, ez a tendencia a jövőben lelassulhat: „A modellek alapján a minimum és a maximum hőmérsékletek is párhuzamosan emelkednek majd – ez viszont azt is jelenti, hogy a forró nappalok után egyre kevésbé tud lehűlni a levegő.”

A regionális különbségek is jelentősek: a kutatások szerint az Alföld és Nyugat-Magyarország különösen érintett, és az emelkedés mértéke az alkalmazott klímamodellektől is függ. „A pesszimista forgatókönyv szerint a felmelegedés mértéke jelentősen meghaladhatja az eddig tapasztaltat – de még a közepes szcenárió is folyamatos hőmérséklet-emelkedést jelez.”

Kiss szerint hazánk egyelőre szerencsésebb helyzetben van, mint például a Földközi-tenger medencéje: „Nem fenyeget minket tengerszint-emelkedés vagy trópusi ciklonok, de attól még a saját klímánk gyors átalakulásával szembe kell néznünk.” A meteorológus hangsúlyozta: csak globális kibocsátáscsökkentéssel lehetne fékezni a tendenciát – de ennek eddig kevés nyoma van.