Amikor a buborék kipukkan – a gazdasági válságok nyomában

Új ablakban

2025. október 20. Tűréshatár (2025. október 20., hétfő 19:00)

51:09

00:00

Műsorvezetők: Szunyogh Szabolcs Szerkesztők: Szunyogh Szabolcs

1929. október 24-én összeomlott a New York-i tőzsde, ez volt a „Fekete csütörtök”. Azóta jónéhány nagy válság zajlott le, miért? Két amerikai közgazdász, Charles P. Kindleberger és Robert Aliber úgy vélték, az összeomlások mögött lélektani okok állnak, mániák és pánikok okozzák a bajt. Így volt ez a húszas évek második felében is, amely a gyors gazdasági növekedés jegyében telt, és folytatódott a Herbert Hoover elnök 1929. januári beiktatását követő hat hónapban. A részvények ára kiugró magasságokba szökött. Szinte mindenki, akinek a legcsekélyebb megtakarítása volt, részvényeket vásárolt, hogy aztán jó áron értékesíthesse. Sokan jelzálogot vettek fel a siker reményében. A brókerek több milliárd dollárnyi hitelt vettek fel a nagyobb nyereségű értékesítés szirénhangjától megrészegülve. Október 18-án aztán az értékpapírok minden érdemi ellenállás nélkül zuhanni kezdtek.

„Ez nem is feltétlenül csak a kapitalista piacgazdaságra igaz, hanem általában a piacgazdaságra, ahol az elkülönült árutermelők, anélkül, hogy a piac egészét ismernék, csak a saját pozícióikat ismerik. És ebben a szituációban gyakran előállnak olyan helyzetek, amikor valamiből túl sok van, és akkor összeomlás következik be. Tehát a gazdaságtörténet, egyébként ennek a két szerzőnek a könyve messze tovább nyúlik vissza a történelemben, mint csupán a kapitalizmus. A gazdaságtörténet több esetet feljegyzett, amikor még nem volt kapitalizmus, de a piacgazdaság már igen, amikor tipikus túltermelési vagy pénzügyi válságok álltak elő” – mondta a Tűréshatár legutóbbi adásában Felcsuti Péter, a Mániák, pánikok és összeomlások - A pénzügyi válságok története című könyv fordítója. A Bankszövetség egykori elnöke szerint „egyfelől van a dolognak egy rendszerszerű jellege, és másfelől ebben a rendszerszerű jellegben szerepet játszanak a lélektani, vagy ha úgy tetszik, tömeglélektani szempontok”.

Megemlítette, már a kapitalizmus előtti időkben is léteztek piaci válságok, például a híres 17. századi holland „tulipánmánia” vagy a 18. századi Déltengeri buborék. Ezek közös jellemzője, hogy a piaci szereplők irracionális optimizmusa, vagyis a „mánia” túlértékeli az eszközöket, ami pénzügyi buborékhoz vezet. Amikor a valóság rákényszeríti a befektetőket a kijózanodásra, a buborék kipukkan, és pánik, árzuhanás, valamint gazdasági visszaesés következik.

Hangsúlyozta, hogy a „piac” valójában emberek sokasága, akik hajlamosak csordaszellemben gondolkodni. A pénzügyi buborék tehát nem egy gépies folyamat, hanem kollektív emberi viselkedés eredménye. A hitel ebben központi szerepet játszik: a túlzott eladósodás a felfutás idején felerősíti a válság hatásait, amikor az árak összeomlanak. A modern gazdaságban a hitel már nem feltétlenül a megtakarításokon alapul, hanem önálló pénzügyi konstrukcióként létezik, ami sérülékennyé teszi a rendszert.

A teljes beszélgetést meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Ha appon keresztül éri el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a hanganyag meghallgatásához, kérjük, lépjen át a klubradio.hu-ra.)