A tettes ismeretlen?

A múlt héten megvizsgáltuk az utolsó vacsora bibliai és büntetőjogi értelmezését, valamint a büntetés megjelenését és átalakulását néztük meg az emberiség színrelépésétől. Utóbbi témát azonban még nem fejeztük be akkor, így Prof. Tóth J. Zoltánnal, a Károli Gáspár Református Egyetem, Jogelméleti Tanszékének tanszékvezető, egyetemi tanárával a halálbüntetés történetét napjainkig vizsgáltuk. Az például a 241. epizódban, az aktuális beszélgetésből derült ki, hogy mely országokban, és miért őrizték meg a büntetés e formáját. Az Egyesült Államok jó pár déli államában még ítélnek halálbüntetésre tetteseket, de van, ahol már a kivégzés nem valósul meg, hanem életfogytiglani szabadságvesztésre módosítják.

Azt is elmondta Prof. Tóth J. Zoltán, hogy az I. világháború után – biztonsági okokból – a legtöbb európai országban visszavezették a halálbüntetést. Hazánkban erre nem volt szükség, hiszen ki sem vezették. Egészen 1990-ig hivatalosan lehetett alkalmazni, de nálunk is egyre kevesebb esetben történt ez meg.

A professzor hozzátette, a modern korban szinte egyáltalán nem fordul elő, hogy visszavezetnék olyan országokban, ahol jó ideje már nem alkalmazzák a halálbüntetést.

Nem részleteztük, hogy miként zajlik a kivégzés, azt azonban Tóth J. Zoltán elmondta, hogy Amerikában, ugyan már nem a főtéren, és nem bárki, de egy üveg mögül a hivatalos személyek és a hozzátartozók megnézhetik a kivégzést. Az elítélt hívhat papot, aki az utolsó pillanatig vele maradhat. Az orvos azonban a kivégző helyiségbe már nem megy be. A mérget előkészíti, majd egy erre kijelölt csapatnak adja át a beadás feladatát, hiszen ő nem teheti, mivel az ellenkezne a hippokratészi esküvel.

Kálai Sándorral, a Debreceni Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének oktatójával folytattuk a műsort. A valódiak után a fiktív bűnökről és bűnösökről beszélgettünk. A krimi szabályait vettük számba, illetve az írók kreálta bűnelkövetők személyiségének változását is megvizsgáltuk. Arra kerestünk elsősorban választ, hogy mennyire számít új jelenségnek, hogy egy összetett cselekménynél a bűnös figurája is annyira kidolgozott, hogy az olvasó valóban bajban van, hogy miként érezzen iránta ellenszenvet a történet végén. Az árnyaltsággal, esetleg a motiváció jogosságával egyetértő író, ha az a célja, könnyen megszerettetheti a maga alkotta bűnelkövetőt. Kálai Sándor elmondta, a krimi nagyjából a XX. század 20-as éveiben alakult ki, mint külön műfaj. Már akkor egyértelműen két típusát lehetett meghatározni: az angol rejtélyfejtő történeteket és az amerikai hardboiled-ot. Bár mindkét változat megmaradt, és nagyszámú könyvet és filmet termel ki, a hardboiled alműfaj talán gyakoribb, hiszen az olvasó/néző ma már bonyolultabb cselekményt vár el, ráadásul magasabban van az ingerküszöbe, tehát sokszor vadabb alapkonfliktusokat igényel, életszerű helyzeteket és szereplőket, és ennek a hardboiled jobban meg tud felelni.

A valós történetekre is kitértünk Kálai Sándorral, így szóba került a Zodiákus esete; illetve Truman Capote Hideg vérrel című művének bűnelkövetőiről is szó volt.

A teljes a cikk tetején elhelyezett lejátszóra kattintva hallgathatják meg. Címlapi kép: Flickr