„Palackvisszaváltással
Publicisztika
Plakátok – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Plakátok – Józsa Márta jegyzete

Plakátban speciel a magyar művészek hagyományosan remekeltek, csaknem a műfaj létezése óta. A szecesszió, a Bauhaus, az avantgarde, vagy például a magyar filmplakátok aranykorából visszanézve még inkább drámai az a vizuális mocsok, amelyet éveken keresztül bámultunk, inkább fel sem idézem, nem lesz könnyű elfelejteni, de hátha sikerül. A történelemkönyvekben majd visszanézhetjük őket, ahogy a Tanácsköztársaság vagy a zsidótörvények bevezetésekor használt szennyet, melynek következménye jól látjuk, hova vezetett.

Nyuszimotor - Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Nyuszimotor - Szénási Sándor jegyzete

A játékot fideszes politikusok osztogatták a kampányban, mégpedig bölcsődéseknek, figyelmen kívül hagyva az olyan gyerekségeket, mint jog, törvény, konkrétan egy 2011-es, amely tiltja, hogy nevelőintézményekben kampányolni lehessen. A választási eljárásról szóló törvény ugyanezt teszi, a Polgári Törvénykönyv pedig a képmáshoz való jog alapján előírja mindkét szülő beleegyezését ahhoz, hogy politikai ragadozók biodíszletként használhassák a csemetéjüket.

Reng a föld április 12. óta - Dési János jegyzete
Publicisztika

Reng a föld április 12. óta - Dési János jegyzete

Emelje fel a kezét, aki emlékszik arra, hogy a Fidesz-uralom idején egy kisebb hadsereg szállta volna meg Matolcsy György otthonát, hogy végigtúrták volna Matolcsy Ádám hivatali helyiségeit, néhány százmilliárdot keresve, hogy Mészáros Lőrincre rárúgták volna hajnalban az ajtót, miközben Várkony Andrea úgy aludt a mellkasán mint egy kisbababa (saját szíves közlése) és néhány közbeszerzés zavaros ügyeit firtatták volna.

A sovinizmus ötven árnyalata – Hardy Mihály jegyzete

29/02/2024 18:02

| Szerző: Hardy Mihály

Az érzékeny fülűek ma is kihallhatták a nagyorosz sovinizmus minden árnyalatát Vlagyimir Putyin (amúgy főállású háborús bűnös) beszédéből. A sovinizmus mind az ötven árnyalatát, amit csak egy pusztuló birodalom fel tud vonultatni.

2024. február 29. Esti gyors-részlet (2024.02.29. Hardy Mihály jegyzete)
03:06
00:00
Nem tudom, elgondolkoztak-e mostanában a soviniszta kifejezésen? Tudják, arra gondolok: a sarkvidéki börtönkolóniában a másvilágra átsegített Alekszej Navalnijról nyilatkozta azt a magyar miniszterelnök, hogy idézem: „sovinisztáknak nem jár tisztelet!”. Meghökkentő kijelentés ez Navalnijról, akinek politikai karrierje elején valóban voltak a nagyorosz nacionalizmust idéző kijelentései, de – ebben biztos vagyok – nem emiatt, hanem az önfeláldozó bátorsága és a putyini állami korrupcióval szembeni kérlelhetetlensége miatt fognak emlékezni rá a történelemben. Ami azt illeti más politikusok is keresztülmentek egyfajta színeváltozáson. Én még emlékszem egy narancsos pártra a kilencvenes évek elejéről, aminek a vezetői csak „cápalátogatásként” gúnyolták II. János Pál pápa magyarországi vizitjét és Térdre, imához csuhások! bekiabálással tették emlékezetessé a parlamenti ülésszakot. Nagyot változott a világ azóta, gondolom az ilyen emlékektől a veterán fideszesek már irtóznak, mint ördög a tömjénfüsttől.

Hogy ki az igazi soviniszta, azon sem kell sokat törnünk a fejünket. A szó maga egyébként francia eredetű, egy Nicolas Chauvin nevű veterán katonától származik, aki szó szerint istenítette Bonaparte Napoleont – annak 1815-ös bukásán túl is. A sovinizmus kifejezés később némileg átalakult, a nemzeti felsőbbrendűséget hirdetőket nevezték sovinisztáknak, a Trianon utáni Magyarország pedig igazi soviniszta-keltetőnek bizonyult. Napjainkban is gyakran hallunk kormánykörökből a „különleges, furfangos magyaros észjárásról” meg a „magyar emberek nagyszerű tehetségéről” és a többi nemzeti maszlagról. A XX. század végi hímsovinizmus kifejezés pedig már különösebb magyarázatra sem szorul.

Az érzékeny fülűek ma is kihallhatták a nagyorosz sovinizmus minden árnyalatát Vlagyimir Putyin (amúgy főállású háborús bűnös) beszédéből. A sovinizmus mind az ötven árnyalatát, amit csak egy pusztuló birodalom fel tud vonultatni. Volt itt minden, a cári birodalmi nosztalgiától kezdve a sztálini Szovjetunió hidegháborús kardcsörtetéséig, amitől az ország már kétszáz éve kiérdemelte a „népek börtöne” állandó jelzőt. Csoda, hogy az ukránok döntő többsége nem akar ehhez a kontinens méretű lágerhez tartozni, hanem akár az élete árán is Európa civilizált részében látja a saját és a gyermekei jövőjét?

Ilyen körülmények között cseppet sem mindegy, hogy az orosz politikai sovinizmus határát hol húzzák meg: a Tiszánál, Záhonnyal szemben, vagy onnan ezer kilométerre keletre…

Hardy Mihály jegyzete a 2024. február 29-i Esti gyorsban hangzott el.