„Vásároljon
Reggeli gyors/Reggeli személy

A nyilasok tudták, hogy vége az uralmuknak, és nem akarták, hogy a zsidók túléljék

3/02/2021 16:05

| Szerző: Klubrádió/szg

Miközben tovább gyűrűzik a XII. kerületi turulszoborról szóló vita, Csonka Laura történészt, A gyilkosok emlékműve című, 444 által készített filmben megszólaló egyik szakértőt kérdeztük az 1944-45-ös nyilas tömeggyilkosságok és általában a Nyilaskeresztes Párt hátteréről. Szerinte 1944 őszén még hihetettek abban, hogy a németek megnyerik a háborút, de 1945 elején annyira közel volt a front, hogy már nem. Valószínűleg azért is támadtak akkor a Vöröskereszt védelme alatt álló zsidó emberekre, hogy ne élhessék meg a felszabadulást.

2021. február 03. Reggeli személy / részlet, Csonka Laura (21.02.03.)
19:04
00:00

Miután megjelent a 444 dokumentumfilmje, A gyilkosok emlékműve, megszólalt Pokorni Zoltán XII. kerületi fideszes polgármester, akinek nagyapja neve is rákerült a turulszobor talapzatára, miközben a nyilas gyilkosok egyike volt. Pokorni tavaly amellett foglalt állást, hogy a turul maradjon a helyén, de minősítsék át első világháborús emlékművé. Ehhez képest változtatott az álláspontján: továbbra sem akarja eltávolítani, de már I. világháborús emlékművet se csinálna belőle, hanem a szobor mellé olyan installációjellegű szövegek és feliratok kerülnének, amelyek bemutatnák a turul-szimbólum történetét a magyar történelemben. Benne a ragadozómadár-motívum középkori történetétől az első világháborús használatán és Trianon utáni turulszobor-döntögetéseken az antiszemita Turul Szövetségig és a nyilasokig.

 
Turul, emlékmű, XII. kerület
 

A 24.hu idézte Pokornit, szerinte a 444 filmjének rendezője, Ács Dániel „aktuálpolitikai furkósbotot faragott a történetből, ami az ő fején reccsent”. (A film készítői természetesen keresték Pokornit, de nem nyilatkozott nekik.) Ács Dániel nyilatkozott viszont a Klubrádiónak, azt a beszélgetést ide kattintva hallgathatják meg.

Miért pont a XII. kerület?

A film egy másik megszólalóját, Csonka Laura történészt, levéltárost kérdeztük, aki a többi között Kun András (Kun páter) ügyével is sokat foglalkozott. Azt mondta: a magyarországi holokausztról és a nyilas korszakról sok történeti munka született, de így is érdemes kiemelni a XII. kerületi nyilasokat és pártszervezetüket, mert kegyetlenségükben kiemelkedtek a mozgalomból. Maga a helyszín több szempontból is fontos: a Nyilaskeresztes Párt 1939 után kifejezetten erős volt a kerületben, az 1939. májusi választásokon második erővé lépett elő 27 százalékos támogatottsággal. Sok olyan társadalmi csoport élt a kerületben, amely támogatta a nyilas mozgalmat, például az alsóbb társadalmi rétegek képviselői. Kun András pedig úgy került oda, hogy 1944 nyarán kibombázták a családját a Váci úti lakásukból, és a Városmajor utcában kaptak – zsidóktól elvett – ingatlant. Tehát a lakás kiutalása határozta meg, hogy az egykori minorita szerzetes miért pont a XII. kerületben követte el súlyos bűntetteit.

Milyenek voltak a nyilas párttagok?

A nyilaskeresztes párt működését érdemes két részre bontani, a nyilas hatalomátvétel (1944. október 15.) előtti és utáni időszakra. A XII. kerületben már a hatalomátvétel előtt is nagyon szoros volt a kapcsolat a párttagok között, sokan családtagok (férj, feleség, 18 évnél idősebb gyerek) vagy szomszédok voltak. A kerületben és a közelben működő gyárakban, telephelyeken (MOM, Ganz, Beszkárt) munkatársak, kollégák léptek be, akik tehát nemcsak heti egy taggyűlés alkalmával találkoztak, hanem szinte minden nap.

 
1944-ben, Budapest XII. kerületében nyilasok plakátot ragasztanak, köztük balról a második Kun András kiugrott minorita szerzetes. Fotó: Fortepan
 

Kun András, amikor 1945 szeptemberében bíróság elé került, azt mondta, hogy már fiatalon, a '30-as évek elején támogatta a nyilas eszmét, a szélsőjobboldalt. 1944-ben lépett be a nyilas pártba, de nem azonnal volt agresszív. Miután az egyház fellépett a személye és nyilas szerepvállalása ellen (papi reverendában, pisztollyal és nyilas karszalaggal járkált, a nyilas propaganda fontos alakja volt), erőszakossá vált. Saját bevallása szerint akkor indult el a radikalizálódása, amikor pofont adott egy pártházba bevitt fogolynak, ettől kezdve lett egyre brutálisabb, kegyetlenebb ő is és XII. kerületi párttársai is.

Miért csatlakoztak sokan a nyilas párthoz?

Aki '39-ben belépett, azt meggyőzte a Nyilaskeresztes Párt programja, amely arról szólt, hogy fel kell emelni az elnyomott társadalmi rétegeket. Csonka Laura szerint itt is érdemes különbséget tenni azok között, akik „csak” tagjai voltak a szervezetnek, és azok között, akik fegyvert fogtak. Utóbbiak nagyon frusztráltak, elégedetlenek az életükkel, és másokat okolnak, konkrétan a zsidókat, baloldaliakat. Átlag, hétköznapi emberek dühe, frusztrációja eszkalálódott, ahogy közeledett az orosz front.

A hatalomátvétel után a legtöbb nyilas, aki részt vett a XII. kerületi tömeggyilkosságban, egy idő után nem ment dolgozni, hanem beköltözött a pártházba. Innentől folyamatosan razziáztak, házkutatásokat tartottak, kapcsolatban voltak a Gestapóval, a nyilas állam belső ellenségeit üldöztek. Ők döntöttek arról, hogy mi történjen a kerületben. De 1945 januárjára (több tömeggyilkosság után) még a vezetés is megelégelte a működésüket, leginkább azért, mert nyilas rendőrtisztek egy csoportja ellen is felléptek. Ebben Kun Andrásnak volt nagy szerepe, akit először halálra ítéltek, majd Szálasi Ferenc rádiótáviratban megüzente, hogy kapjon életfogytiglani börtönt.

Mi játszódhatott le a fejükben 1945 elején?

Csonka Laura szerint 1944 őszén még reménykedhettek abban, hogy a németek megfordítják a háborút, de az 1945 januári tömeggyilkosságoknál már nem. Szerinte azért is történtek akkor ezek a mészárlások, mert amikor megtámadták a Bíró Dániel gyógyszanatóriumot, akkor 150 méterre volt a front. Látniuk kellett, hogy véget ér a nyilas uralom, és nem akarták, hogy a Vöröskereszt védettsége alatt álló zsidó közösség megélje a felszabadulást.

 
Csonka Laura (kép: 444/YouTube)
 
 

Sok XII. kerületi nyilas pártszolgálatost elítéltek az 1945 és 1951 közötti perekben, többségüket kötél általi halálra, akit nem, azt életfogytiglani börtönre. Viszont ez nem mindenhol volt így, az állambiztonság a nyilasok egy részét megfigyelte és „eltette talonba”, hogy elővegye őket, amikor szüksége lesz rájuk. A történész szerint már nem élnek olyanok, akik részt vettek Kun páterrel és társaival a gyilkosságokban. Ezzel együtt '45 után sok kisnyilast (nem feltétlenül az erőszakos bűncselekményeket elkövető pártszolgálatosokat, hanem egyszerű párttagokat) állítottak az új rendszer mellé. Azt mondta: vannak még sötét foltok 1944-45 Budapest-történetében, a történészek dolga ezeket felderíteni.

A beszélgetést a cikk elején, a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. Címlapi kép: Nyilaskeresztes honvédtisztek 1944. október 16-án a Sándor-palota előtt, Budapesten. Háttérben egy őrséget adó német ejtőernyős. Forrás: Bundesarchiv/Wikimedia Commons

Reggeli gyors/Reggeli személy
2021. február 03., szerda 09:00
Műsorvezető: Pálinkás Szüts Róbert