Értelmes párbeszéd a neonáci felvonulások helyett

Ostrom 75 - ezzel a címmel nyílik kiállítás a budai Várban, a Széll Kálmán téren, a Városmajorban és a Szilágyi Erzsébet fasorban. Az itt elhelyezett konténerekben eddig nem látott fotókon mutatják be az 1945-ös budapesti csata pusztításait fővárosban. A kiállítást Ungváry Krisztián történész, a korszak kutatója felügyelte és három budai kerület közösen rendezte.

Minderről pénteken délben a budavári önkormányzat épületében közösen számolt be V. Naszályi Márta (Párbeszéd), Őrsi Gergely (MSZP) és Pokorni Zoltán (Fidesz), az I. a II. és a XII. kerület polgármestere. A kiállítás másik, nem titkolt célja, hogy értelmes társadalmi párbeszédet kezdeményezzen a 75 évvel ezelőtti eseményekről - a három évtizede tartó neonáci felvonulások helyett.

Ungváry Krisztián azt mondta a Klubrádiónak, legjobb tudása szerint azért dolgozott, hogy morálisan és tudományosan vállalható legyen a kiállítás. Ha politológiai szempontból értékeljük, akkor az, ami Magyarországon 1945-ben történt, az nem lehetett felszabadulás, mert akinek nincs szabadsága, az másnak se adhat. Mégis volt szabadulás, méghozzá megszabadulás a nyilas terrortól, a német megszállástól és a háborútól. A történetírás egyik fontos célja, hogy az eseményeket több perspektívából is bemutassa, és rábízza a felnőtt szemlélőre, hogy kialakítsa saját világképét – segít neki, de nem ír elő semmit.

Pokorni Zoltán nem tartja felháborítónak, ha valaki felszabadításnak éli meg, mert azoknak a zsidóknak, akik az életükért rettegtek minden éjszaka, valóban felszabadítás volt, ahogy a magyarok egy részének is, mert megszűnt az a kiszolgáltatottság, halálfélelem, amely ráült az emberekre legfőképpen '45 januárjában. A XII. kerületi Turul-szoborról is kérdeztük a polgármestert, aki azt mondta: nem volt semmi baj a turullal a '20-as évekig, a probléma a zsidótörvények megszületése után felálló Turul Szövetség munkájával és az így létrejövő antiszemita világgal van. Ennek vált a szimbólumává bizonyos értelemben a turul, így második világháborús áldozati emlékműnek valóban nem jó. Arra kérték a történészeket, akik átnézik az emlékművön látható névsort, hogy miként lehet feloldani ezt az ellentmondást a szimbólum és az áldozatok között.

V. Naszályi Márta szerint ez a nap hetvenöt évvel ezelőtt nem a becsületről szólt, hanem a tragédiáról, 20 ezer ember haláláról. Őrsi Gergely közölte, azt szeretnék elérni, hogy a sok áldozatra objektíven, tárgyilagosan, történelmi szemlélettel lehessen emlékezni, és ne válhasson mindez szélsőséges ideológia martalékává.

Képeink a sajtótájékoztatón és a még épülő kiállítás helyszínén készültek.