A budi aranya – Szénási Sándor jegyzete
Főúri színvonalú és árú minden, csak a valódi főúr hiányzott belőle mindig is, de kétségtelenül a valódi arany is. A köznyelv mégis az aranyvécé kategóriájába sorolta Matolcsy pipiskedését egy általa elképzelt arisztokrácia ritka levegőjébe, nyilván a Postapalota kertjébe leszúrt aranyozott, megrendítően undorító szarvasszobor miatt is.
Nem elv, hanem eszköz - Kárpáti Iván jegyzete
Beszéljünk ismét a szuverenitásról. Na meg arról, hogy Szijjártó és Lavrov beszélgetésének a Pellegrininek szervezett hakni mellett van egy még kínosabb, szégyenteljes szála: a soviniszta, nyíltan magyarellenes Andrej Danko fémjelezte párt megtámogatása.
Hadd hallja csak mindenki - Dési János jegyzete
A Szijjártó-Lavrov páros együtt dübörög - régóta nem titok ez. Ahogy valószínűleg az sem, hogy sűrű találkozóikon nemcsak dübörögnek, de Sz. Péter fecseg is. 2014. óta a gyors számítások szerint 25-ször futottak össze és a nyilvánosan bejelentett telefonhívások száma 38.
Három Nyilas Misi – Józsa Márta jegyzete
Az említett gyerekek a magyar társadalom erőforrásai volnának. Ők azok, akiket a hatalom már nem is ösztönöz különösképpen arra, hogy iskolába járjanak, tizenhat éves koruktól mehetnek, amerre akarnak, nincs szükség rájuk. Ha a civil erőfeszítések, elkötelezett szakemberek elkeseredetten becsuknák maguk mögött az ajtót, akkor a kurzus békésen ülhetne analfabéta törzsének díszpáholyában, és számlálgathatná elégedetten a neki nyújtott hálaszavazatokat.
Orbán semmitől sem fél jobban, mint az értelemtől – Rózsa Péter jegyzete
Orbánék minden eszközt jogosnak tartanak, hogy hatalmukat megőrizzék. Az utolsó értelemmorzsa is elfogyott a készletükből.
Önbecsapás manipulált fotókkal - Selmeci János jegyzete
Vacsora után még megnézi az emailjeit, kapott egy összefoglalót a héten megjelenő közvélemény-kutatásokról. A Nézőpontnak hisz a legjobban, mert szerinte az emberek érzik, hogy ez a kormány értük dolgozik, és megoldja a problémáikat.
Orbán lemond - Rózsa Péter jegyzete
Az Európai Unió, a NATO perifériájára kerülve, Magyarország Orbán nemkormányzása jóvoltából kötélen ingadozik a kiesés határán.
A hang - Szénási Sándor jegyzete
Amerika hangja ismét megszólal. Pontosabban az Amerika Hangja szólal meg, a nemzetközi rádió, amelyet a Trump adminisztráció felfüggesztett, ám most egy szövetségi bíró elrendelte az újraindítását.
A demokrácia utóvédharcai - Kárpáti Iván jegyzete
23/12/2025 18:03
| Szerző: Kárpáti Iván/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Akárhogy alakuljon is a jövő évi választás, egy dolgot érdemes kimondani: az a fajta idealizált, tankönyvi értelemben vett liberális demokrácia, ami sokunk fejében él, már Nyugaton sem létezik. Nem azért, mert valaki "elvette", hanem mert elfogyott mögüle az a társadalmi konszenzus, ami működtette. Az a hallgatólagos alku, hogy vannak közös játékszabályok, vannak intézmények, amelyekhez akkor is ragaszkodunk, ha épp nem nekünk kedveznek.
Egyre közelebb kerülve a jövő évi választáshoz, érdemes arról beszélni, mint jelent ez most és mit jelentett 20-30 éve. Vizsgálatom tárgya, hogy ugyanaz a közös megállapodás van-e arról, hogy mit nevezünk demokráciának, hol vannak a határai, és mi az, ami már kívül esik rajta. Pedig ez a konszenzus már régen megbomlott, nemcsak itt, hanem nyugaton is. Orbán Viktor ennek csak egy magyarországi tünete
Akárhogy alakuljon is a jövő évi választás, egy dolgot érdemes kimondani: az a fajta idealizált, tankönyvi értelemben vett liberális demokrácia, ami sokunk fejében él, már nem létezik. Nem azért, mert valaki „elvette”, hanem mert elfogyott mögüle az a társadalmi egyetértés, ami működtette. Az a hallgatólagos alku, hogy vannak közös játékszabályok, vannak intézmények, amelyekhez akkor is ragaszkodunk, ha épp nem nekünk kedveznek.
Nyugaton ma már nem az a kérdés, hogy demokrácia van-e, hanem az, hogy melyik változata. Az Egyesült Államokban, Európában, az egész euroatlanti térségben a hagyományos liberális modell utóvédharcokat vív. Nem támadás alatt áll kívülről, hanem belülről bomlik, mert egyre kevesebben érzik úgy, hogy ez a rendszer képviseli őket, védi őket, vagy legalább érti őket. A társadalmi különbségek nemcsak nőttek, hanem láthatóvá, tapinthatóvá váltak, vagy mondhatjuk úgy is szakadékokká mélyültek.
Ilyen helyzetben pedig mindig a szélsőségek törnek előre. Nem azért, mert okosabbak vagy igazuk van, hanem mert egyszerű válaszokat adnak bonyolult problémákra. Ellenségeket neveznek meg, identitást kínálnak, és azt ígérik: visszaadják a kontroll érzetét. A klasszikus liberális demokrácia ezzel szemben türelmet kér, kompromisszumot, önkorlátozást, csupa olyan dolgot, ami válságos időkben politikailag rosszul eladható.
Ezért tévedés azt hinni, hogy a mostani folyamatok valami kelet-európai sajátosságot tükröznek. Amit látunk, az egy szélesebb átalakulás része. A kérdés már nem az, hogy „visszatér-e a demokrácia”, hanem az, hogy mi jön helyette, és mennyire lesz képes megőrizni abból bármit, ami miatt egykor vonzó volt. Jogbiztonságot, kiszámíthatóságot, kisebbségvédelmet, fékeket és ellensúlyokat.
A választás persze fontos. Mindig az. De önmagában már nem elég. Ha nincs mögötte közös elképzelés arról, mit tekintünk legitimnek, akkor csak egy technikai aktus marad, nem pedig közös döntés a jövőről. És ez az a pont, ahol érdemes óvatosnak lenni az illúziókkal, mert a demokrácia nem egyik napról a másikra tűnik el. Először csak átalakul. Aztán megszokjuk. És mire észrevesszük, már egészen mást jelent, mint amit egykor gondoltunk róla.
Kárpáti Iván jegyzete az Esti gyors 2025. december 23-ai adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)