Kamu a köbön: kampányolás Kijevben - Hardy Mihály jegyzete
A magyar fél nem sokat tett azért, hogy a Barátság kőolajvezeték és az ukrán-magyar barátság helyreálljon. Éppen az ellenkezőjét teszi. Emiatt aztán előre borítékolható, hogy a Digitális Polgári Körökben is aktívan kampányoló Czepek államtitkár üres kézzel, de számtalan, az ukránokkal szemben ellenséges video posztolása után tér majd vissza a magyar fővárosba.
Egy "rossz" magyarról - Szénási Sándor jegyzete
A „jó” magyar szeret ebben élni, maga mossa kényszerzubbonyát, és csodálattal tekint ápolóira.
Olaj, háború és kampány – Kárpáti Iván jegyzete
Van egy különös képessége a magyar miniszterelnöknek: képes egymástól teljesen független dolgokat egyetlen történetté gyúrni. Olyan ez, mint amikor a konyhában a hűtő teljes tartalmát beleöntjük egy lábosba, aztán reménykedünk, hogy valami ehető lesz belőle. Most éppen az olajjal történik ugyanez.
Ellenségkép - Dési János jegyzete
Nem új dolog ez, az emberiség egy tekintélyes hányada halt bele abba mindig is a történelem folyamán, hogy ellenséget képeztek neki, hogy ihajja. Néha a boszorkányok, máskor az ördög, maga Lucifer, a Kokorász, az illuminátusok, a szabadkőművesek, a pomogácsok, a zsidók, esetleg a biciklisták.
Délibábok - Józsa Márta jegyzete
Lehet a nyugati országokban „GDP, meg növekedés”, de a valóságos életben Magyarország jobb helyzetben van. És milyen igaza van az idézett felkent személynek, hazánk úgynevezett kormányfőjének, valóban jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Csak, ne adj’ isten, nehogy már holnapra véreb legyen a verébből. Egyetértek amúgy a felkent vezető által szervírozott politikai termékkel, valóban, édes hazánk páratlan túlélő képességekkel rendelkezik, ilyen például a fata morgana, mindközönségesen a délibáb gyakori jelenléte, és annak politikai hasznosulása.
Orosz troll-kolhoz Budapesten – Hardy Mihály jegyzete
Az oroszok megszervezhetnek egy idegen zászlós titkos műveletet, afféle ukránnak látszó provokációt közvetlenül a választások előtt, hogy aztán a halálra rémült magyar szavazók tömegesen adják le voksukat a biztos megmentőnek látszó Fideszre és vezérkarára. … Elég csak zűrzavart kelteni a fejekben, ráijeszteni néhány „hol van apa?” AI-videóval a választóra és máris eltüntethető a Tisza előnye.
Menj haza fiatal! – Selmeci János jegyzete
Kedves fiatalok, menjetek haza, és rettegjetek. A magyar kormány adókedvezménnyel, olcsó lakáshitellel és az országot folyamatos háborús pszichózisban tartó nyomasztással járul hozzá a jólétetekhez, ha túl sok a stressz, csak nyugodtan szokjatok rá a dohányzásra, az majd segít, amikor a kiváló diplomáciai képességeinknek hála magyar és ukrán emberek esetleg tényleg agyonverik egymást valahol, de mi emiatt megnyerjük a választást.
Állatmesék - Józsa Márta jegyzete
Két ismeretlen tíz vaddisznót engedett szabadon azok közül az állatok közül, melyeket azért zártak be, hogy nyugi legyen.
Gábor György: Amikor Navracsics parlamenter lépést vált
22/02/2023 17:46
| Szerző: Gábor György
Üdvös lenne szépen, tagoltan, ha kell, szótagolva elmondani Navracsics parlamenternek... a többi között nem az a kérdés, hogy a Fidesz lajtorjájának éppen hányadik grádicsán üldögélő "garantáltan mi emberünk" juthat be a kuratóriumba, hanem az, hogy az autonómiájukban megcsúfolt, megalázott és sáros bakancsokkal megtaposott egyetemek törvényes keretek között felállított szenátusai vagy a miniszterelnök lesz a nagy kiválasztó?
Navracsics Tibor, a hős parlamenter, kezében most újabb kompromisszumos dokumentumot lobogtatva szaporázza lépteit Brüsszel irányába. Az alapítványi egyetemek bevételéért és végső megszállásáért folytatott gigászi küzdelemben az egyetemeket elfoglaló csapattestek sorából kiváló Navracsics azzal a kompromisszumos ajánlattal indult el a brüsszeli székhelyű hadvezetéshez, hogy a korábbiakkal szöges ellentétben, immár a kitörésre készülő hős védők is összeférhetetlennek tartják az egyetemi kuratóriumi tagságot államtitkári szinttől felfelé, ugyanakkor kompromisszumkészségükről mi sem tanúskodik jobban, minthogy a helyettes államtitkárok (véletlenül mind fideszes), parlamenti képviselők (véletlenül a legtöbbje, vagy majdnem mind fideszes,) polgármesterek (véletlenül a legtöbbje, vagy majdnem mind fideszes), és a Fidesz érdekeltségi körébe tartozó valamennyi nagyvállalkozó, bankár és egyéb polipnyúlványok gond nélkül maradhatnak a kuratóriumokban.
Most két eset lehetséges: Navracsics parlamenter vagy hülyének nézi az Európai Bizottságot, s a felettünk elrepülő idő vasfoga adja meg majd a választ, hogy méltán teszi-e ezt, s az Európai Bizottság valóban feltűnően rapid dementálódásnak indult képződménnyé változott, avagy az Európai Bizottság – ellentétben Navracsiccsal, valamint megbízóival, akiknek erkölcsi nívója egy sunyi kis besurranó tolvaj és egy átlag alatt teljesítő markecoló szintjét alulról súrolja – udvariasan megkéri a magyar parlamentert, hogy baráti küldetésével vissza nem élve legyen kedves kigombolni csinos felöltőjét, s alóla kitenni az asztalra az összes ketyegő bombát, időzített pokolgépet, s a zakója belső zsebében őrzött, leginkább figyelemelterelésre szánt cinkelt lapokat.
Mert ugyebár: maradnak a tövig fideszesek, már hogyne maradnának, akiknek a munkásmozgalom történetének tanúsága szerint most kell majd igazán bizonyítaniuk, s meghálálniuk a Párt bizalmát, mert ugyebár, „tudja, Pelikán elvtárs, egyszer majd kérni fogunk magától valamit..., mindent a maga idejében.”
Másrészt üdvös lenne szépen, tagoltan, ha kell, szótagolva elmondani Navracsics parlamenternek, sosem letéve arról, hátha sikerül szordínósra vennie a Várhegy magaslatain beléköltözött belső hang rettentő fortissimóját, s előbb-utóbb képessé válik valami hangyányit appercipiálni és foganatosítani a valós tényállásból. Abból, hogy nem az a kérdés, a Fidesz lajtorjájának éppen hányadik grádicsán üldögélő „garantáltan mi emberünk” juthat be a kuratóriumba, hanem az, hogy az autonómiájukban megcsúfolt, megalázott és sáros bakancsokkal megtaposott egyetemek törvényes keretek között felállított szenátusai választják-e ki a szakmailag és erkölcsileg alkalmasnak tartott kurátorokat, avagy a mind szakmaiságában, mind erkölcsi alkalmasságában megkérdőjelezhető miniszterelnök lesz a nagy kiválasztó?
Továbbá nem az a kérdés, hogy élethossziglan, avagy az új ötlet szerint „csak” kétszer hatéves (összesen tehát tizenkét éves) időtartamra szól-e a kinevezés, hanem az, hogy a kurátorok alkalmasint számonkérhetők-e és visszahívhatók-e az egyetem részéről?
Meg az a kérdés, hogy a kuratórium működése, roppant pénzek fölött diszponáló, pénz(újra)elosztó szerepe és személyzeti politikája mennyire transzparens, mennyire ellenőrizhető és – következésképpen – mennyire számonkérhető?
A sok-sok valós kérdés mellett pedig még az is a kérdés, hogy végre kivonul-e a politika által becsempészett ideológiai zagyvalék onnan, ahol semmi keresnivalója sincs, azaz az egyetemek szakmai és oktatási feladatot ellátó világából? Vagyis Navracsics parlamenter a gránitszilárdságában már többször is megsérült dokumentum lobogtatása mellett boldogan jelenti-e majd, hogy a miniszterelnök bal lábbal kelt fel aznap, fejfájósan, förtelmes álmok kiváltotta forgolódásaiba beleizzadva, az éjjeliszekrényről remegő kézzel leverve az ilyenkor szokásos nyugtatókat, amelyek az ágy alá gurulva foglalták el örök pozíciójukat, szóval, hogy tüzet szüntess, ne tovább, mert a Várhegy gazdája ünnepélyesen visszavonta a nemrég kelt ukázát. Azt, amelyben kimondatott, hogy az oktatási és kutatási funkciókat ellátó, s hogy ebbéli szerepének megfelelhessen, hagyományosan, mintegy circa nyolcszáz éve autonómiát élvező intézmények kuratóriumaiba kizárólag a nemzeti szempontnak megfelelő, nemzeti szemléletű kurátorok kerülhetnek, szemben az „internacionalista-globalista”, a haza üdvére törő, idegenszívű személyekkel, például baloldaliakkal, hiszen a „baloldal az egy internacionalista képződmény” (special thanks to Orbán Viktor).
Nos, ha Navracsics parlamenter beszámol arról, hogy a tudományos és oktatási intézményeknek szánt fenti iránymutatást rossz hangulatban, rossz poénnak szánva mondta a miniszterelnök, aki saját napiparancsával ellentétben valójában tisztában van azzal, hogy fenti ideológiai szempontoknak nincs semmi szerepük és keresnivalójuk a tudományban, a matematikától az antropológiáig, a kémiától a művészettörténetig, az anatómiától a gyógyszervegyészetig, a római jogtól a régészetig, a csillagászattól az állatorvostanig, a szájsebészettől a méréstechnikáig, a mikrobiológiától az épületszerkezettanig, a germán nyelvészettől a geofizikáig (legfeljebb azokban a pszeudotudományos intézményekben, amelyeket ő maga és kormányának átlagon felüli délibábos tagjai hívtak életre, kizárólag propagandisztikus célkitűzések teljesítése végett), szóval, ha mindez elhangzik, Navracsics parlamenter lépést válthat, s közelebb kerülhet sikeres küldetéséhez.
Ha a fentieket mind teljesíti, tőlem akár még szoborba is önthetik valahol a Budaörsi út legvégén.