Ne sprashivay! - a külügyminisztérium darálójának nyílt levele Selmeci János jegyzetében
Négy különböző munkakör képviselője volt az asztalnál: egy miniszter, egy államtitkár, egy irodavezető és egy orosz gyártmányú iratmegsemmisítő. A miniszter, az államtitkár és az irodavezető székeken foglaltak helyet, az iratmegsemmisítő az asztalon darált. Elfogtam a nyílt levelét.
Leomló bástyák - Rózsa Péter jegyzete
Elképesztő milyen gyorsan omlanak le ennek a 16 évnek a bástyái. Az is elképesztő – bár ez igen erős magyar értelmiségi hagyomány –, hogy ezzel együtt hogyan jelentkeznek a huhogók, a még el sem kezdett reformok azonnali bírálói.
A görénykurzus vége - Szénási Sándor jegyzete
Az első reakció persze a kussolás, amint azt a TV2 Tények című műsora oly szépen előadta: öt nyögvenyelős perc a választásról, aztán baleset, sorozatgyilkosság, ha több idejük lett volna, még a pitypangok is kinyílnak náluk.
A másik serpenyő - Kárpáti Iván jegyzete
Nézzük, mi van a másik serpenyőben! A magyarok Szlovákiában egy földrajzilag hosszan elterülő, de vékony sávban élnek délen. Ahogy keletre haladunk egyre szegényebb, lemaradó térségekben, ahová a szlovák állam nem sok forrást juttat.
Ábrándos szemekkel a rendszerváltás felé - Dési János jegyzete
Ilyet még nem láttam: sok tízezer fiatal és mérsékelten fiatal ünnepelt. Idegenek öleltek meg más idegeneket, boldogan, akik mégiscsak mi vagyunk, pacsit adtunk egymásnak, miközben a tömegben lassan araszoló autók a "mocskos Fidesz" esetleg a "ruszkik haza" ütemére nyomták a dudát.
Kritikus tömeg – Józsa Márta jegyzete
Ezt az eredetileg a nukleáris láncreakció kialakulásra használt fizikusi szakkifejezést társadalmi kontextusban arra a küszöbértékre használjuk, ahol egy kisebbségi vélemény vagy viselkedés hirtelen széles körben elterjedtté válik. Választási összefüggésben a végre valóban megképződött ellenzékre. Itt állunk most, ebben a pillanatban még nem tudjuk, hol is. Mindenesetre órákra egy eddig meg nem tapasztalt jelenség előtt.
Vizsga előtt – Kárpáti Iván jegyzete
Holnap van az a pillanat, amikor a politika végre visszakerül oda, ahová való: az emberek kezébe. Legalább egy napra. Nincs magyarázat, nincs kifogás, csak Te vagy, meg az a papír. A történelemben még soha nem azok döntöttek, akik otthon maradtak.
Meguntunk félni, kockacukor – Selmeci János jegyzete a választásra
Az elmúlt években a politikai hatalom leuralta a közéletet. Egészségtelen mértékben határozta meg a gondolkodásunkat: hogy miről és milyen szavakkal beszélünk, hogyan viszonyulunk egymáshoz, sőt azt is, hogy önmagunkat miként határozzuk meg hozzá képest.
Vegyen ön is Klubrádiót! – Selmeci János jegyzete egy nem nemzeti konszenzusról
19/09/2025 18:03
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Kicsit bajban vagyunk itt a Klubrádióban, a Fidesz már nemcsak a frekvenciánkat, meg az adófizetők pénzét, hanem a Zebra-díjunkat is ellopta. De ha támogatnak minket, mi nem adjuk magunkat sem nekik, sem senki másnak.
Találós kérdés; kik azok, akiknek nincs szükségük független sajtóra? Segítek picit; ők azok, akik álhírgyárosként listázzák a kritikus újságírókat, akik megírják kommentben, hogy miről kellene írniuk a számukra kellemetlen témák helyett, amikor pedig nekik nem tetsző cikkek születnek, nem azok tartalmát kritizálják, hanem a szerzőiket nevezik például magát újságírónak tituláló primitív gyűlölködőnek, vagy küldik el az Origóba dolgozni, miközben felhívják a szavazóik figyelmét, hogy óvakodjanak a sajtó támogatásától. És ezt mind csak ezen a héten.
Na kitalálták? Hát persze, hogy a politikusok.
Közelebbről Magyarország legnépszerűbb, és persze a saját szemükben a legdemokratább pártjainak politikusai alakítottak ki ebben az egyetlen kérdésben csodálatos konszenzust, miszerint mások által fizetett szemét ge*i mindenki, aki nem az ő szekerüket tolja, tőlük tehát hiába várnánk különösebb igyekezetet a szabad sajtó, és ezáltal a demokrácia megmentésére.
Szerencsére azonban nem nemzeti még az a konszenzus, mégpedig azért nem, mert itt vannak önök, kedves nézők, hallgatók és olvasók, akik életben tartják a független médiát, és nem csak azzal, hogy nézik, hallgatják és olvassák, hiszen önök nélkül ugye mi értelmünk lenne, hanem azzal is, hogy ki is fizetik. Pedig bőven van ám bajuk velünk, és joggal van, mert a sajtó minimum diszfunkcionálisan, sokszor meg egyszerűen szarul működik, működünk, és persze ez nem csak a mi hibánk, mert Zuckerberg, mert algoritmus, mert korszellem, mert Orbán, mert Magyar, de tudjuk, hogy azért a mi hibánk is.
Önök mégis támogatnak minket, talán mert izgatja önöket a valóság, és tudják, hogy bár sokszor fájdalmasan távol van tőle, még mindig a szabadon készített cikkek és műsorok igazsága lesz a lehető legközelebb mindannyiunk igazságához, a politikusok igazsága pedig egyre kevésbé tud más lenni, mint hazugság.
Kedves hallgatók, én csak egy nagyon álmos újságíró vagyok, aki hajnal öt óta az egyik híradóból egy másik műsorba, aztán egy harmadikba esik, mondanám, hogy csak önökért csinálom, de hát magamért is, mert jó ezt csinálni, és igazán büszke vagyok arra, hogy önöktől kapom a fizetésemet. Köszönöm szépen.
Amúgy egy kicsit bajban vagyunk itt a Klubrádióban, a Fidesz már nemcsak a frekvenciánkat, meg az adófizetők pénzét, hanem a Zebra-díjunkat is ellopta. De ha támogatnak minket, mi nem adjuk magunkat sem nekik, sem senki másnak.
Tényleg nagyon köszönjük.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2025. szeptember 19-ei adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszók nem jelennek meg, ezért az interjúk meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra)