Tagosítás - Szénási Sándor jegyzete
Ukrajna igazán egy szót sem szólhat, amiért az amerikaiak a háta mögött tárgyalják le az oroszokkal a tűzszünet, és majd a béke kérdését is, mert az Unió is kiskorú státusban van. Nincs köze a nagyok dolgához, akkor se, ha amúgy az az ő legsajátabb dolga lenne: a végén megmondják neki, hogy merre hány óra, és alászolgája.
Maffiaállam mozgalmas hétköznapjai - Kárpáti Iván jegyzete
Most, hogy Matolcsy ment és a belpolitikai helyzet is kiélezett, nem kizárt, hogy példát statuálnak velük, megmutatják, hogy üldözi a korrupciót a jó cár, akit átvertek a bojárok. A rendőrség mindenesetre nyomoz. Azt persze nem tudhatjuk, hogy ez nem egy tárgyalási stratégia része-e. Nyomásgyakorlás az állami szerveket felhasználva, hogy esetleg ebből az űrből is látható vagyonból, mennyi kerüljön át az uralkodó családhoz.
A zebra, a legerősebb állat - Dési János jegyzete
Nem véletlen, hogy a zebra annyira népszerű mostanában. Például a zebratartásra igencsak alkalmas klímájú Hatvanpuszta zsebdiktátora, esetleg magyar hangja és brieftaschnija – Mészáros – zebrákat tart. Mert a zebra menő. Annyit érsz, amennyi zebrád van.
Nőválasztás – Józsa Márta jegyzete
Az utált adófizetésnek volna egy nem gyakran hangsúlyozott eszmei tartalma is. A kincstárba befizetett összeg arra is jogosít, hogy beleszóljon az adófizető a közügyekbe. Na de aki nem fizet, az ne is kérdezzen – mondhatja később egy férj, főnök vagy épp az a Holdról is látszó alak, aki lassan egyszemélyben lesz megmondója annak is, hogyan főzzük a paprikás krumplit.
Fantázia-torna Matolcsyval – Dési János jegyzete
Matolcsy, a fia és barátai, rokonai, üzletfelei talán csak pár száz vagy pár ezer milliárdot tüntettek el a közösből. De Matolcsy nem szerelte le a kapcsolókat, és valószínűleg a Pride-ra sem látogat ki, nincs is semmiféle botrány. Jó, az ÁSZ munkatársai próbálkoznak, de valószínűleg ők sem fogják idén a prémium-feltételeket teljesíteni, ha még egy hiányzó százmilliárdos tételt találnak.
Nagyon nagy a baj – Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Szó sincs arról, hogy mi újságírók valamiféle hősök lennénk, viszont egy jogállam, egy szabad társadalom elengedhetetlen részei. Normálisan megélni ebből a munkából már rég nem lehet – higgyék el, hogy az idősebb kollégáim a 2007-es fizetésükért dolgoznak – és újra meg újra felmerül bennünk, hogy ebben a rendszerben, meg a közösségi média korában egyáltalán meg tudunk-e felelni az újságírói minimumnak, tudunk-e kérdezni, tudjuk-e ellenőrizni még a hatalmat, tudunk-e igazat írni.
Állami vacak vs. túlélés - Rózsa Péter jegyzete
Magyar Villamos Művek 2023 elejétől 2024 októberéig nagyjából 8,5 milliárd forint értékben jelentetett meg hirdetéseket. Ami a lényeg, ennek az összegnek körülbelül a háromnegyede kifejezetten kormánypárti médiumokhoz ment. Ehhez képest a napi 150-200 ezres hallgatottságú Klubrádió félévente kénytelen gyűjteni.
Beszélgetés Vologyával - Szénási Sándor jegyzete
publiSok-sok jutifali jön még, amíg Putyin kegyesen beleegyezik abba, hogy csak nagyot nyerjen, de nem mindent, és Trump végre megengedi, hogy a Nobel-békedíj tiszteletét tegye a markában.
Pragmatizmus vagy becsicskulás – Selmeci János jegyzete
10/05/2024 18:04
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
Ha a kínai elnök kedvéért egy ország akár csak fél napra lehet egy picit kevésbé szabad, akkor máskor is lehet majd az, és előbb-utóbb úgy is marad, hiába bizniszel Hszi Csin-ping már valahol máshol.
A szuverén magyar kormánynak joga van vendégül látnia Kína elnökét, és joga van gazdasági megállapodásokat kötni Kínával akkor is, ha ez a nyugati szövetségeseknek esetleg nem tetszik. A szabad magyaroknak pedig joguk van, illetve kellene, hogy legyen ez ellen, akár tibeti zászlókat lengetve tiltakozni.
Persze a kormány szuverenitásának hangoztatása mellett azért vessük fel a Budapest-Belgrád vasútvonal sokba kerülő értelmetlenségét, éljük át az a szégyent, hogy az uniós ingyenpénz helyett kínai hitelből kell megvalósítani beruházásokat, mert Orbán Viktor nem tud elengedni néhány, a hatalmon maradását kicsit sem befolyásoló (többnyire propaganda) törvényt, illetve feszegessük, hogy van-e értelme szembe menni szinte mindenki mással az Európai Uniós autópályán egy olyan technológia, illetve egy olyan hatalom kedvéért, ami egyáltalán nem biztos még, hogy sikertörténet lesz, illetve akikről nem tudjuk, hogy meg fogják-e támadni a következő években Tajvant.
(Utóbbira persze nincsen biztos válasz, elvileg elképzelhető, hogy az elektromos autók tényleg elterjednek a kontinensen, Európa pedig 15 év múlva is képtelen lesz saját akkumulátorokat gyártani, így aztán mindenki a magyarországi gyáraktól vásárol majd, mi pedig fürdeni fogunk a GDP-ben, ahogy persze az is lehet, hogy ha a miniszterelnök elfogadná az Európai Bizottság kéréseit, holnap már a Balatont akarnák maguknak a nekünk járó pénzért cserébe, de ez utóbbi lehetőséget talán hagyjuk meg jövő április elsejére.)
Na de annak a bizonyos szuverenitásnak, meg az alapvető jogainknak akkor is fontosnak kellene lenniük, amikor piros sapkás kínai önkéntesek (vagy éppen a török elnök emberei) tüntető magyarokat vegzálnak Budapest utcáin, amikor a kínai zászló oké, a tibeti viszont nem oké a rendőröknek, vagy amikor a miniszterelnök a vendégjogot emlegetve tenné messzire és láthatatlanná a kínai elnök ellen demonstrálókat, ahelyett, hogy kimondaná, hogy a magyarok jogait bizony még a kínaiak meg a törökök (meg Brüsszel, nyugodtan tegye hozzá, hogy Brüsszel) kedvéért sem hagyjuk megsérteni.
Amikor a tibeti zászlót magányosan lengető Hendrey Tiborra ráugranak a rendőrök, utólag a bíróság mindig megítéli neki a kártérítést alapvető jogai megsértése miatt, de utólag már tök mindegy. Ha a kínai elnök kedvéért egy ország akár csak fél napra lehet egy picit kevésbé szabad, akkor máskor is lehet majd az, és előbb-utóbb úgy is marad, hiába bizniszel Hszi Csin-ping már valahol máshol.
Azt már régen nem várom, hogy a csodálatos gazdasági megállapodások mellett hangozzék el valami kormányzati vagy Fidesz részről Tibet, az ujgurok, az emberi jogok kínai korlátozása kapcsán, bőven elég lenne, ha nem csicskulnánk be, az adónkból fenntartott köznek hazudott médiában pedig nem sugároznák a Kínai Kommunista Párt főtitkárának bölcsességeit.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2024. május 10-i adásában hangzott el.
