A néző, aki ott sem volt - Szénási Sándor jegyzete
Engem például a Melania nevű jelenségből semmi sem érdekel, és ezzel nem vagyok egyedül.
Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
Néhány mondat a reményről – Selmeci János jegyzete
12/04/2024 18:03
| Szerző: Selmeci János
És most hisznek. A reményt adó felelőssége óriási, a végkifejlet kiszámíthatatlan, a remény lehet hiú is, de legalább van.
Hogy ezúttal is játszik-e a földiekkel, majd végül megcsalja őket, nem tudom, de az biztos, hogy idehaza sokak szívébe beköltözött a remény.
A fene se venné ezt el tőlük. Eleve kellemesebb olyan helyen élni, ahol egy kicsit többen hisznek abban, hogy az élet akár még jobb is lehet.
Egy fejlődni vágyó társadalom számára borzasztó, ha a tagjai elfogadják, hogy esély sincs a változásra. Márpedig magyar választók nagy része elégedetlen, nem szereti a pártot, amire a választáson szavaz, nem is remél, a többségüknek pedig alighanem meggyőződése volt, hogy Orbán Viktor élete végéig miniszterelnök marad, de ha nem, akkor sem fogunk az övétől nagyon eltérő rendszerben élni.
Egészséges lelkület mellett talán két hétig lett volna érdekes, ami az elmúlt hónapokban történt, de úgy tűnik az emberek ennyire elégedetlenek, és ennyire vágytak valamire, amiben hihetnek picit és ami változással kecsegtet. Ezek az emberek alighanem eddig itt is voltak, csak nem adott nekik reményt senki.
És most hisznek. A reményt adó felelőssége óriási, a végkifejlet kiszámíthatatlan, a remény lehet hiú is, de legalább van.
Ennyit már biztosan nyert az ország.
Csak aztán nehogy még többet veszítsünk.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2024. április 12-i adásában hangzott el.