A néző, aki ott sem volt - Szénási Sándor jegyzete
Engem például a Melania nevű jelenségből semmi sem érdekel, és ezzel nem vagyok egyedül.
Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
Lenin, dekára – Szénási Sándor jegyzete
25/01/2024 18:01
| Szerző: Szénási Sándor
Lenin újra él. Orosz katonák szovjet zászlókkal vonulnak az ukrán frontra, és az ukránok minél több Lenin-szobrot dobnak szemétre, az orosz nacionalizmus a hanyatt fekvő bronzokat annál inkább ideológiai örökségének érzi.
A Szovjetunió azonban az ismeretes módon megbukott, a koporsóból sugárzó fény addigra régen kialudt, és „vonultán az árnak” – hogy Esterházyt idézzük –, a posztszovjet embereknek el kellett dönteniük, mi lesz a hűlt testtel. Eleinte persze a temetéspártiak voltak többségben, arányosan azzal a hittel, hogy a múlt tényleg múlt, és a jövőnek nincs köze halottakhoz.
A feltámadó szovjet nosztalgia közben jött-ment, a jelcini kaotikus, oligarchisztikus időkben például nyilván jött, de még 2005-ben, a Leveda Center felmérése szerint is az oroszok 51%-a támogatta Lenin eltemetését, 40%-a ellenezte. Az előbbiek aránya 2017-ben 63%- nőtt, ám az idők akkorra már változtak, értsd, Lenin használati értéke komolyan megugrott, főleg a Krím megszállása idején és után, amikor Putyinnak a kommunisták támogatására is szüksége volt. Putyin ez idő tájt ragadtatta magát a nemzetegyesítő megértő szavaira: „Sok ember a saját sorsát Lenin nevével asszociálja, számukra tehát Lenin eltemetése azt jelentené, hogy hamis értékeket imádtak, hamis célokat tűztek maguk elé, és hogy az egész életük hiábavaló volt.”
Az volt, de Putyin azt sejtette, utólag értelemmel tölti fel.
És Lenin újra él. Orosz katonák szovjet zászlókkal vonulnak az ukrán frontra, és az ukránok minél több Lenin-szobrot dobnak szemétre, az orosz nacionalizmus a hanyatt fekvő bronzokat annál inkább ideológiai örökségének érzi. Lenin ma már az orosz birodalom atyjaként fekszik márványágyán, hogy ő azt Szovjetuniónak hívtak, mellékszál, korhoz kötött nyelvi lenyomat.
Még 2007-ben, az Egységes Oroszország (Putyin pártja) két képviselője, Vlagyimir Megyinszkij és Robert Slegel ezt írta: „Lenin különösen ellentmondásos politikai figura, és hazánk fővárosának szívében, egy nekropoliszban tudni őt, rendkívül abszurd. Ez egy nevetséges pogány-nekrofil misszió. Ráadásul Lenin teste már sehol sincs: a szakértők tudják, hogy a testnek csupán tíz százaléka valódi, minden mást már régen eltávolítottak, és pótoltak.”
A képviselők azóta Putyin-kritikusok, a pogány-nekrofil üzlet változatlanul folyik, és – mint látjuk – ehhez tíz százaléknyi Lenin is pont elegendő. A jövő a halottaké.
Szénási Sándor jegyzete a 2024. január 25-i Esti gyorsban hangzott el.
Címlapi fotó: Az utolsó magyarországi Lenin-szobor felállítása 1983-ban Leninvárosban.
