Orbán lemond - Rózsa Péter jegyzete
Az Európai Unió, a NATO perifériájára kerülve, Magyarország Orbán nemkormányzása jóvoltából kötélen ingadozik a kiesés határán.
A hang - Szénási Sándor jegyzete
Amerika hangja ismét megszólal. Pontosabban az Amerika Hangja szólal meg, a nemzetközi rádió, amelyet a Trump adminisztráció felfüggesztett, ám most egy szövetségi bíró elrendelte az újraindítását.
A kicsinyes hatalomgyakorlás iskolapéldája - Kárpáti Iván jegyzete
Először jelzik, hogy hibáztál, persze csak finoman, egy fegyelmi eljárással, amely végül még büntetéssel sem jár. Aztán elkezdődik a valódi folyamat: eltűnsz a kirakatból, megszűnnek a szerepléseid, egyre kényelmetlenebb helyzetekbe kerülsz, végül pedig ott találod magad egy olyan pozícióban, amelyről mindenki tudja, hogy száműzetés. Sunyi, adminisztratív eszközökkel dolgoztak, addig szívatták, amíg magadtól felmondott.
Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.
Kilakoltatási történet – Józsa Márta jegyzete
Az Útszélen szerkesztő-műsorvezetője ezúttal a Nemzeti Együttcinizmus Rendszeréről és előzményeiről írt, személyes élmények alapján.
Erőpróba – Kárpáti Iván jegyzete
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak … – a Hetes Stúdió műsorvezetőjének gondolatai az idei március 15-e tétjéről, dilemmáiról.
Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Minden félévben megírom azt a jegyzetet, amiben azt kérem Önöktől, hogy támogassák a Klubrádió fennmaradását. Ez most itt az a jegyzet, és most abban az alig pislákoló reményben kérem a támogatásukat, hogy valami talán változni fog, és mi magyarok így együtt meg tudunk haladni dolgokat, találni konszenzusokat, kötni szövetségeseket azért, hogy egy egészségesebb, boldogabb hely legyen a hazánk, és rendezzük végre közös dolgainkat, vagy legalább beszéljünk itt a Klubrádióban is sokkal többet arról, ami tényleg fontos.
Kamu a köbön: kampányolás Kijevben - Hardy Mihály jegyzete
A magyar fél nem sokat tett azért, hogy a Barátság kőolajvezeték és az ukrán-magyar barátság helyreálljon. Éppen az ellenkezőjét teszi. Emiatt aztán előre borítékolható, hogy a Digitális Polgári Körökben is aktívan kampányoló Czepek államtitkár üres kézzel, de számtalan, az ukránokkal szemben ellenséges video posztolása után tér majd vissza a magyar fővárosba.
Hősök és bolondok - Dési János jegyzete
4/11/2024 18:06
| Szerző: Dési János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
A Somkuti Bálintoknak a maguk módján igazuk van. Ők lefeküdtek az erőnek, az orbáni hatalomnak, sokra viszik még – még ha tahók is. A tahóság kötelez.
Éppen november 4-re időzítve, azaz az ’56-os forradalom leverésének az évfordulóján tette közzé a szuvenerintásvédelminek nevezett párt ökle intézményének, egy egykori III/III-as vezette kutatóintézetének most már csak volt munkatársa véleményét a forradalmárokról: hülye lúzerek.
Ahogy ő fogalmazott: „Aki a túlerőt nem tiszteli, az nem hős, hanem bolond!”, majd ezt egy perc múlva arra módosította, hogy „Aki a túlerőt nem ismeri fel, az nem hős, hanem bolond!”
Nagyjából szót sem érdemelne, hogy egy eleddig a nyilvánosság számára ismeretlen, fényképét elnézegetve meglehetősen önelégült ficsúr, miket beszél össze vissza. De az elmúlt hetekben sorozatban lehetünk tanúi annak, hogy a fideszes legények arról értekeznek a nagy nyilvánosság előtt, hogy jaj, de nagy butaság volt az oroszokkal ’56-ban harcolni. Merthogy a mai nagy Putyin-barátság odáig terjed, hogy a múltat is végképp el kell törölni. Törölve, javítva. Az igazság? In vino veritas. Proszit. Kirúgták? Ki. Ok. De nyilván elrontotta a lépést. Azt hitte, ezt kell gondolni a szakadatlan karrierúton a fenék irányában. Különben is, Ukrajna adja meg magát, vesszen el és ezt nevezzük békének.
Megjegyzem az elemi iskola hetedik osztályában tananyag az alábbi pár sor: „Itt fekszünk, Vándor, vidd hírül a spártaiaknak: Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.”
Egy legenda Lukács Györgynek tulajdonítja – idéztem néhány napja már itt –, hogy 1956. október végén a térképre mutatott volna és annyit mondott csak: tessék megnézni mekkora Magyarország és mekkora a Szovjetunió. Értsd, minden hiábavaló. Ahogy 1848. március 15-én is felvethető lett volna, ekkora a császári erő, hagyjuk a forradalmat, menjünk és igyunk még egy snapszot a Pilvaxban. A bibliai történetben is lázadoznak a szabadság felé elinduló népek, mennyivel jobb volt a rabságban Egyiptom húsosfazekai mellett, és éljen az aranyborjú. Felesleges volt-e 1956? Vagy az 1953-as berlini lázadás? Poznan aztán hatvannyolc Prágája? És sorolhatnánk még hosszan.
Ha nincs 1953, 1956, 1968 akkor van Gorbacsov? Akkor jön a változás? Ha nincs 1956 októbere, akkor vajon Magyarország válhatott volna a „legvidámabb barakká”, a gúnyosan csak gulyáskommunizmusnak csúfolt kicsit jobb világgal? A „kicsit jobb” világ nemzedékek életét jelentette a méltóbb létet, a hozzáférhető szükséges javakat. A Tavaszi tárlatot. És persze sokaknak a megalkuvást is, mert október 23-ra jött a szörnyű november 4-e. Corvin közi lúzerek, Széna téri majmok, félnótás pesti srácok, tökkelütött év embere a Time magazinban: sóval és kenyérrel fogadni. Ha akkor nem is, de most. Éljen a vodka, az örök és megbonthatatlan.
De ha nincs 1956, akkor vajon milyen lett volna 1989-1990? A magyar rendszerváltás, amelynek alakítói akkoriban oly büszkén idézték 1956 hőseinek az emlékét. És joggal, mert 56 lényeges követelései aztán ekkor valósulhattak meg. Igaz, ehhez az is kellett, hogy a felbomló Szovjetunió magát is felszabadítsa.
Régi kérdés, hogy létezik-e ajándékba adott szabadság, eljön-e az csak úgy magától? Előfordulhat, hogy a zsarnok egyszercsak megunja és jó útra tér? Vagy küzdeni kell ellene, néha reménytelennek tűnő helyzetben is. Hátha. Persze a Somkuti Bálintoknak a maguk módján igazuk van. Ők lefeküdtek az erőnek, az orbáni hatalomnak, sokra viszik még – még ha tahók is. A tahóság kötelez.
Amúgy, 1956 hősei egyértelmű, határozott választ adtak, s sokan az életükkel fizettek ezért.
Valóban, lehet, hogy lehetett volna másként is, de talán ezt nem az áldozatokon, hanem a gyilkosokon kellene számonkérni.
Vigyázat, az oroszbarát tahóság fertőz.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2024. november 4-i adásában hangzott el. Címlapi fotó: Fortepan / ETH Zürich
