Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Gazdag szegények – Józsa Márta jegyzete
9/02/2025 13:38
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
jeSebestyén Géza, az MCC gazdaságpolitikai műhelyének vezetője szerint ma jobb szegénynek lenni Magyarországon, mint a bűnös nyolc év utolsó évében, 2010-ben gazdagnak lenni volt, mert a szegényeknek sokkal több mobiljuk, autójuk, vagy éppen mikrohullámú sütőjük van, mint amennyit a korábban gazdagabbnak számítók a NER áldásai előtt birtokoltak. Józsa Márta jegyzetében elmondja, ő nem állt volna meg itt: remek adatokkal lehetne bizonyítani akár azt is, hogy a reformkorban jobbágyok és főnemesek között lényegében nem volt státuszbéli különbség. Elvégre egy mikrója, egy autója sem volt egyiküknek sem.
Egy idős pár: Kapor Ádám váltóőr és Kömény Zsuzsa mosónő nehéz helyzetbe került. Bejuthattak volna a városi szegényházba, de kiderült, hogy illegálisan élnek együtt, mert akkoriban, amikor egybe sodorta őket a szerelem, nem volt pénzük lagzira. Meg stólapénzre, azaz a katolikus papnak fizetendő összegre az egyházi házasságkötési szolgáltatásért. Így azután bármennyire szerettek volna is megfelelni a korabeli kurzus elvárásainak, kései életük nyugalmát ifjabb kori anyagi instabilitásuk determinálta. Mondanák mai gazdasági szlengben; az igazság az, hogy egy majd’ százharminc évvel ezelőtt megjelent regényről beszélek, a szerző Jókai Mór, a Gazdag szegények hősei a főszereplők.
A szívfacsaró történet megoldása, hogy a probléma hallatán civil szerveződés alakult, a környék lakói lagzira és stólapénzre kezdtek el gyűjteni, hogy a pár ne maradjon az út szélén. Juthassanak be a számukra leginkább elérhető szociális wellnessbe, melynek neve, ismétlem, szegényház. Szótári értelmezése: társadalmi támogatásra szoruló öregek eltartására, gondozására létesített intézmény, szociális otthon. 1945 óta nem használatos intézménynév.
Amúgy a Kömény-Kapor párosnak sikerült a művelet, főként a közösségi összefogásnak köszönhetően az elvártnál jóval jobbak lettek aggkori kilátásaik. Szintet léptek, csakúgy, mint XXI. századi sorstársaik, a mai szegények. Akikkel most éppen minden a legnagyobb rendben van, világuk a létező világok legjobbika. De most kihagynám Voltaire Candide című tézisregénye legismertebb mondatának elemzését, nincs konkrét arra ok, hogy az optimizmusból eljussunk a reménytelenségig, ellenkezőleg.
Egy másik idézettel folytatom. Az adatok ismeretében „egyértelműen kijelenthető tehát, hogy nem a középosztály tűnt el Magyarországon, hanem a szegénység szűnt meg”. Most mondja valaki, hogy nem a legjobb hírt hoztam. A forrás Sebestyén Géza, aki az MCC, azaz a Mathias Corvinus Collegium Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője, egyetemi docens, tudós ember. Ennek megfelelően korszakos tanai kinyilvánításához is passzoló fórumot választott, az elmélyült adatelemzések adekvát terepe a tudományos publikációk körében méltán tisztelt úgynevezett Facebook lett. A tételmondata az, hogy ma, 2025-ben jobb szegénynek lenni Magyarországon, mint a bűnös nyolc év utolsó évében, 2010-ben gazdagnak lenni volt. A tudományos kutatáshoz közismerten szükség van elméleti kurázsira, ennek szerzőnk bőven birtokában van. Azt számolta össze ugyanis a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján, hogy politikai kurzusunk mai, dicsőséges korszakában (pontosabban a 2020-as adatok alapján, az összegzésükhöz gondolom idő és fantázia is kellett) a szegényeknek sokkal több mobiljuk, autójuk, vagy éppen mikrohullámú sütőjük van, mint amennyit a korábban gazdagabbnak számítók a NER áldásai előtt birtokoltak. Ergo az egykori szegények ma már gazdagok, arról nem esik szó, hogy mi lett a korabeli gazdag telefontulajdonosokkal.
Én a helyében nem álltam volna meg itt, remek adatokkal lehetne bizonyítani akár azt is, hogy a reformkorban jobbágyok és főnemesek között lényegében nem volt státuszbéli különbség. Elvégre egy mikrója, egy autója sem volt egyiküknek sem. És jóval későbbi átkozott időkben, például 2007-ben sem akadt olyan magyar gázszerelő, aki már akkor okosabb lett volna Zuckerbergnél is.
Az Egyensúly Intézet kutatásai szerint ma a társadalom negyede-harmada tekinthető szegénynek – a 2010-es hivatkozás még csak az ötödével számolt – ami azt jelenti, hogy ma, 2025-ben, a regnáló kurzus tizenötödik évében minden harmadik-negyedik embernek gondot okoz a rendes étkezés, lakhatás, fűtés, vagy mindhárom. Akkor is, ha akad otthon mobil, meg mikró, meg lapos tévé. Amelyek puszta birtoklása által az egykori szegények az idézett MCC-s elemzés szerint ma már gazdagnak számítanak.
„Óh, hogy ezek a szegény gazdagok sohasem jöhetnek rá arra az öntudatra, hogy valaki őket saját magukért szeretheti!” Hogy citáljak ismét Jókaitól, ezt egy másik regényéből, a Szegény gazdagok címűből. Amúgy a szegénységnek az ismertetett érvek alapján való sikeres felszámolásáról szóló Facebook-tételek megalkotója egyetemi oktató. Tehát feltehetően diákokat tanít. Ilyesmikre.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2025. február 9-i adásában hangzott el.
