Gazdag szegények – Józsa Márta jegyzete

Egy idős pár: Kapor Ádám váltóőr és Kömény Zsuzsa mosónő nehéz helyzetbe került. Bejuthattak volna a városi szegényházba, de kiderült, hogy illegálisan élnek együtt, mert akkoriban, amikor egybe sodorta őket a szerelem, nem volt pénzük lagzira. Meg stólapénzre, azaz a katolikus papnak fizetendő összegre az egyházi házasságkötési szolgáltatásért. Így azután bármennyire szerettek volna is megfelelni a korabeli kurzus elvárásainak, kései életük nyugalmát ifjabb kori anyagi instabilitásuk determinálta. Mondanák mai gazdasági szlengben; az igazság az, hogy egy majd’ százharminc évvel ezelőtt megjelent regényről beszélek, a szerző Jókai Mór, a Gazdag szegények hősei a főszereplők.

A szívfacsaró történet megoldása, hogy a probléma hallatán civil szerveződés alakult, a környék lakói lagzira és stólapénzre kezdtek el gyűjteni, hogy a pár ne maradjon az út szélén. Juthassanak be a számukra leginkább elérhető szociális wellnessbe, melynek neve, ismétlem, szegényház. Szótári értelmezése: társadalmi támogatásra szoruló öregek eltartására, gondozására létesített intézmény, szociális otthon. 1945 óta nem használatos intézménynév.

Amúgy a Kömény-Kapor párosnak sikerült a művelet, főként a közösségi összefogásnak köszönhetően az elvártnál jóval jobbak lettek aggkori kilátásaik. Szintet léptek, csakúgy, mint XXI. századi sorstársaik, a mai szegények. Akikkel most éppen minden a legnagyobb rendben van, világuk a létező világok legjobbika. De most kihagynám Voltaire Candide című tézisregénye legismertebb mondatának elemzését, nincs konkrét arra ok, hogy az optimizmusból eljussunk a reménytelenségig, ellenkezőleg.

Egy másik idézettel folytatom. Az adatok ismeretében „egyértelműen kijelenthető tehát, hogy nem a középosztály tűnt el Magyarországon, hanem a szegénység szűnt meg”. Most mondja valaki, hogy nem a legjobb hírt hoztam. A forrás Sebestyén Géza, aki az MCC, azaz a Mathias Corvinus Collegium Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője, egyetemi docens, tudós ember. Ennek megfelelően korszakos tanai kinyilvánításához is passzoló fórumot választott, az elmélyült adatelemzések adekvát terepe a tudományos publikációk körében méltán tisztelt úgynevezett Facebook lett. A tételmondata az, hogy ma, 2025-ben jobb szegénynek lenni Magyarországon, mint a bűnös nyolc év utolsó évében, 2010-ben gazdagnak lenni volt. A tudományos kutatáshoz közismerten szükség van elméleti kurázsira, ennek szerzőnk bőven birtokában van. Azt számolta össze ugyanis a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján, hogy politikai kurzusunk mai, dicsőséges korszakában (pontosabban a 2020-as adatok alapján, az összegzésükhöz gondolom idő és fantázia is kellett) a szegényeknek sokkal több mobiljuk, autójuk, vagy éppen mikrohullámú sütőjük van, mint amennyit a korábban gazdagabbnak számítók a NER áldásai előtt birtokoltak. Ergo az egykori szegények ma már gazdagok, arról nem esik szó, hogy mi lett a korabeli gazdag telefontulajdonosokkal.

Én a helyében nem álltam volna meg itt, remek adatokkal lehetne bizonyítani akár azt is, hogy a reformkorban jobbágyok és főnemesek között lényegében nem volt státuszbéli különbség. Elvégre egy mikrója, egy autója sem volt egyiküknek sem. És jóval későbbi átkozott időkben, például 2007-ben sem akadt olyan magyar gázszerelő, aki már akkor okosabb lett volna Zuckerbergnél is.

Az Egyensúly Intézet kutatásai szerint ma a társadalom negyede-harmada tekinthető szegénynek – a 2010-es hivatkozás még csak az ötödével számolt – ami azt jelenti, hogy ma, 2025-ben, a regnáló kurzus tizenötödik évében minden harmadik-negyedik embernek gondot okoz a rendes étkezés, lakhatás, fűtés, vagy mindhárom. Akkor is, ha akad otthon mobil, meg mikró, meg lapos tévé. Amelyek puszta birtoklása által az egykori szegények az idézett MCC-s elemzés szerint ma már gazdagnak számítanak.

„Óh, hogy ezek a szegény gazdagok sohasem jöhetnek rá arra az öntudatra, hogy valaki őket saját magukért szeretheti!” Hogy citáljak ismét Jókaitól, ezt egy másik regényéből, a Szegény gazdagok címűből. Amúgy a szegénységnek az ismertetett érvek alapján való sikeres felszámolásáról szóló Facebook-tételek megalkotója egyetemi oktató. Tehát feltehetően diákokat tanít. Ilyesmikre.

Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2025. február 9-i adásában hangzott el.