A csoki, amely legyőzi Orbánt - Dési János jegyzete
Miközben az üvöltő fráter bekászálódik a páncélozott BMW-jébe, ötszáz kilométerrel arrébb, Kárpátalján egy menekültszállón magyar orvosok egy csoportja az ott élő, főleg idős embereket látja el.
Dackorszak – Józsa Márta jegyzete
Van itt ez a furcsa kettősség, egyfelől jól esik és kényelmes ugyanabban a cipőben járni, amiben eddig, másfelől itt van ez a rettegés a hatalmi berendezkedés örökkévalóságától.
A csőszkunyhó – Szénási Sándor jegyzete
Az Orbán-rezsim módszerei változatosak, de a kémvádat eddig mellőzték az ellenfeleikkel szemben, ám a végítéletek idejében járunk, ahol szinte minden kés előkerülhet a konyhafiókból. A kémügy pont annyira bizonyított, mint a csőszkunyhóban árulkodó Rajk esete, vagyis sehogy, de hát a rendszer már régen nem ad semmilyen látszatra: egy ingatag hazugságra újabb dőlékeny kamu épül, arra megint egy bomlékony blöff, végül egy huszöt emeletes koholmánytömb imbolyog a levegőben, készen arra, hogy levesse magát a mélybe.
A mi kampányunk – Selmeci János jegyzete
A mi kampányunkban arany vécékeféket visznek ukrán konvojok Amerikába, hogy ezzel a Tisza pártot támogassák, ahová ukrán informatikusok is beépültek, a franc sem tudja, hogy miért, de az egyik már 15 évesen is a haza ellen hackerkedett, miközben az évek óta, többek között titkosszolgálati források alapján oknyomozó újságíróról éppen a kampányhajrában derült ki, hogy többek között titkosszolgálati források alapján oknyomoz, tehát hazaáruló ukrán kém.
Magyar James Bondok - Hardy Mihály jegyzete
Vajon merre jártak ezek az elvtársak, akarom mondani alkotmányvédő szakemberek, amikor az orosz kémek ki- bejárkáltak a külügyminisztérium szerverein és közben a Kalinkát dúdolták?!
A budi aranya – Szénási Sándor jegyzete
Főúri színvonalú és árú minden, csak a valódi főúr hiányzott belőle mindig is, de kétségtelenül a valódi arany is. A köznyelv mégis az aranyvécé kategóriájába sorolta Matolcsy pipiskedését egy általa elképzelt arisztokrácia ritka levegőjébe, nyilván a Postapalota kertjébe leszúrt aranyozott, megrendítően undorító szarvasszobor miatt is.
Nem elv, hanem eszköz - Kárpáti Iván jegyzete
Beszéljünk ismét a szuverenitásról. Na meg arról, hogy Szijjártó és Lavrov beszélgetésének a Pellegrininek szervezett hakni mellett van egy még kínosabb, szégyenteljes szála: a soviniszta, nyíltan magyarellenes Andrej Danko fémjelezte párt megtámogatása.
Hadd hallja csak mindenki - Dési János jegyzete
A Szijjártó-Lavrov páros együtt dübörög - régóta nem titok ez. Ahogy valószínűleg az sem, hogy sűrű találkozóikon nemcsak dübörögnek, de Sz. Péter fecseg is. 2014. óta a gyors számítások szerint 25-ször futottak össze és a nyilvánosan bejelentett telefonhívások száma 38.
Gábor György: A tisztelet forgószínpada
29/08/2023 09:54
| Szerző: Gábor György
Azok, akik megkövetelik Magyarország tiszteletét, vajon most miként reagálnak arra, hogy az 1956-os forradalmat és az 1956-os forradalom résztvevőit egyszerűen fasisztának nevezi a legkorszerűbb putyini tankönyvírás? Ez is a tisztelet jele volna?
Orbán Nagy Imre újratemetésén elmondta, hogy „ma sem engedünk a '48-ból, így nem engedünk '56-ból sem.” 2023-ban azonban a putyini történelemírás meggyőző érvei hatására mégis engedne már? Meg azt is mondta, hogy „mind a mai napig 1956 volt az utolsó esély arra, hogy nemzetünk a nyugati fejlődés útjára lépve gazdasági jólétet teremtsen.” Ezek szerint mégsem 1956 volt az utolsó esély? Vagy mégsem léptünk a nyugati fejlődés útjára, helyette inkább a keleti despoták útját választottuk? És azt is mondta Orbán, hogy „1956-ban vette el tőlünk - mai fiataloktól - a jövőnket a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ezért a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkező húsz vagy ki tudja hány évünk is ott fekszik.” Akkor hát az a koporsó csak tetszhalottat fogadott magába, s az elveszett jövőt és jelent épp most Putyin támasztja fel halottaiból? És Orbán szólt a temetésen a „forradalmat meghamisító tankönyvekről”. Ezek szerint tehát a putyini rendszer tankönyve az, amely végre megszünteti a történelemhamisítást, s tudományosan megalapozva kimondja, hogy 1956 a nyugati hírszerzés által támogatott fasiszta ellenforradalom volt.
És vajon mit kell gondolnunk Orbánnak arról a mondatáról, miszerint „ma, harminchárom évvel a magyar forradalom és harmincegy évvel az utolsó felelős magyar miniszterelnök kivégzése után esélyünk van arra, hogy békés úton érjük el mindazt, amit az ´56-os forradalmárok véres harcokban, ha csak néhány napra is, de megszereztek a nemzet számára.” Akkor tehát a hivatalos putyini történelemírás felől tekintve ugyebár azt kell gondolnunk, hogy az ’56-os fasiszta forradalmárok nyomdokain haladva, ma teljesítjük be békés úton az ’56-os fasizmus szent ügyét?
És az is a tisztelet jele volna, hogy a putyini Oroszország hivatalos történetírása a XX. század legnagyobb tragédiájának a Szovjetunió széthullását nevezte meg? Tényleg a XX. századnak az volt a legnagyobb tragédiája, hogy az erőszakkal a Szovjetunióhoz hozzácsatolt államok a maguk szuverén döntése nyomán kiváltak a hatalmas Oroszország (Великая Русь) által örök egységbe kovácsolt megbonthatatlan szövetségből? A putyini Oroszország tényleg nem ismer nagyobb tragédiát a XX. század történelméből?
És az is a tisztelet jele lenne, hogy a putyini hivatalos történetírás téves és meggondolatlan döntésnek tekinti a szovjet haderő kivonását Magyarországról és a többi csatlós államból? Mert mit is mondott Orbán ezen a temetésen? Azt mondta, hogy „ha nem tévesztjük szem elől ´56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről.” Vagyis a putyini hivatalos történelemírás szerint az akkor hozott szovjet döntés meggondolatlan és felelőtlen tévedés volt, a leendő magyar miniszterelnök pedig már akkor is, mint a későbbiekben annyiszor, hülyeségeket zagyvált összevissza.
Szóval ez mind a putyini Oroszország végtelen tiszteletének kifejeződése lenne a baráti Magyarország iránt?
És már csak egy kérdésem maradt: az elszánt, heroikus bátorságát annyiszor bebizonyító Szijjártó Péter vajon most mit csinál? Ül egy sarokban, s várja, hogy valaki kicserélje alatta a pelenkát?
