Európa és én – Selmeci János jegyzete
Nekem Európa egy boldog összenézés, amikor felszállunk a repülőre, a külföldön hallott magyar szavak, az élmény, hogy szívesen látnak minket a szicíliai kocsmától a bécsi kávézóig mindenhol, látni, hogy azért máshol sem Kánaán az élet, és ez aztán tényleg közös bennünk, ahogy a külföldre szakadt barátok és családtagok is, akik hálisten nem vesznek el, hazajönnek, elmegyünk hozzájuk, tanulunk a sorsukból, és persze azokéból is, akiknek Európa még az olcsó fapadossal is messze van.
Alkotmányos demagógia – Hardy Mihály jegyzete
Unalomig ismétlik: "no war, no gender, no migration." Faék egyszerűségű rémisztgetés, de a jelek szerint bizonyos emberekre mégis hatása van. Különösen most, a választási kampányban pörgetik ezerrel. Akármennyibe is kerül, pénz nem számít. Dől a kormányzati megrendelés a Facebook-os és Youtube-os Fidesz-kampányvideók sugárzásáért.
A nagy pénztárca – Rózsa Péter jegyzete
Az egyik legnagyobb hiba, hogy az elmúlt húsz évben a kormányok mindegyike szinte kizárólag az anyagi előnyök szempontjából értelmezte az európai uniós tagságot. Ezt a Fidesz-kormány azzal fejelte meg, hogy végtelenül lebutított, primitív kommunikációval rohanta le a lakosságot, ennek következtében jelentős tömegek számára az EU nem jelent mást, mint egy nagy pénztárcát, s ezzel egyidőben Magyarország ellenségét.
Magyar Péter megette az ellenzéki tortát – Kárpáti Iván jegyzete
Tömegek akarják leváltani az ellenzéket Orbánnal együtt, kár ezt tagadni. Hogy mennyire lehet közvéleményt szondázni ilyen viharban, az persze más kérdés. Szerencsére két hónap múlva világos számokat kapunk.
Az “ellenségeskedés ördöge” – Dési János jegyzete
Fejtő Ferenc bölcs ember volt, és elég jól ismerhette az “ellenségeskedés ördögét” – nemhiába óvott ettől. Arra azonban ő sem számított, hogy az ördög ezúttal megint piros-fehér-zöld mackóruhát húz magára, időnként Louis Vuitton kiszerelésben – és innen indul az európai értékek elleni támadásra.
Game over - Józsa Márta jegyzete
Győzelmi jelentés következik. Magyarország, vagy a kormánya, vagy leginkább a miniszterelnök személyesen legyőzte a szegénységet.
Cifraszűr és alibibeszédek – Neuman Gábor jegyzete
Véletlenül a köztévé egyik csatornáját néztem, elbambultam. A Hungarikum Díjátadó Gála ment, Navracsics Tibor állt a színpadon. Olyan volt az egész, mintha a '70-es évek valamelyik május elsejéjén ünnepi beszédet mondott volna Korom elvtárs, vagy Berecz elvtárs...
Szegény éhes magyar választó lakomája
És akkor jött Magyar Péter, aki eddig nem volt rajta az étlapon, bár nem tűnik tökéletesen finomnak, és félelmetesen hasonlít is az egyik korábbi főételre, de a reménytelenül éhes ellenzéki választóknak, akikkel már tényleg minden rosszat megetettek, most reményt ad arra, hogy legalább egy kicsit jól lehet lakni.
Arató András: Végre megjött nekem!
1/12/2023 08:30
| Szerző: Arató András
"Ez a csúcsmű a jó és a rossz örök harcát mutatja be. Van a Brüsszel nevű Lucifer, aki színről színre bűnbe csábítja az olvasót, ám a katasztrófa bizton elkerülhető, mert a legváratlanabb pillanatban, de mindig időben ott terem a legkisebb testvér, a makulátlan – semmi homoszex –, és megvéd mindenkit, mint Timur és csapata – azt is, aki akarja, azt is, aki még nem ismerte fel, mi a jó neki."
Nagy izgalommal vártam, hogy végre megjöjjön, nem mindegy ám, sorsfordító az ilyen élemedettebb korban is, noha már többször volt ilyen – vagy megjön, vagy nem.
Nem, még nincs karácsony, nem az ajándékok kicsomagolásának közhelyes rezegése emelte a tenziót, a lottószámok alakulásában meg nem vagyok érdekelt, lóversenyt is csak a Sose halunk meg című filmben láttam.
Nem néz ki hülyén viszont az a mű, aminek a tartalmát már ismerem egy ideje, de most végre van belőle saját példányom. Volt régen nekünk Állam és forradalmunk, Kommunista kiáltványunk (pontosabban megidézve: A Kommunista Párt kiáltványa), kisebb kutatómunkával talán még most is fellelhetők valahol a Szikra Kiadó gondozásában megjelent kis füzetecskék, most meg itt nyugszik előttem, frissen kibontva, keretezés előtti stádiumban a
„Nemzeti (itt egy kis trikolór jelzi, melyik nemzeté) konzultáció
SZUVERENITÁSUNK VÉDELMÉRŐL”
Megírtam már, miről is szól, mint a szülő, aki nem képes magában tartani, és elárulja a gyermekének, mit is ad néki karácsonyra. A meglepetés így sem marad el: jé, tényleg azt kaptam! Nem ért felkészületlenül, mert a Magyar Nemzet bátor oknyomozói valahogy megszerezték és jóelőre közzétették a szövegét, sőt, a dizájnját is a műnek – most meg minden kétség kizárva, az és úgy van benne, ahogy a sajtótörténelem reprezentánsa tálalta. De így is maga a boldogság megsimogatni. Nem mondhatjuk, jobb, mint a szex, nehogy fóliába zárják, maradjunk a semlegesebb „kész beszarás” jelzős szerkezetnél.
A Rómeó és Júliának például két protagonistája van, noha más szereplők is nélkülözhetetlenek a végkifejlet eléréséhez, például Lőrinc barát, aki ugyan tele van jószándékkal, csakhogy annyival okosabbnak hiszi magát mindenkinél, hogy abba bele kell pusztulni; Az ember tragédiája látszólag három főszereplős történet, ám ha belegondolunk, közülük csak az egyik hoz valódi döntéseket, amelyek elvezetnek minket az akkor még ismeretlen jövőbe, az illiberális falanszterbe.
Ez a csúcsmű a jó és a rossz örök harcát mutatja be. Van a Brüsszel nevű Lucifer, aki színről színre bűnbe csábítja az olvasót, ám a katasztrófa bizton elkerülhető, mert a legváratlanabb pillanatban, de mindig időben ott terem a legkisebb testvér, a makulátlan – semmi homoszex –, és megvéd mindenkit, mint Timur és csapata – azt is, aki akarja, azt is, aki még nem ismerte fel, mi a jó neki.
A Szerző nagykorúnak tekinti a közönséget, mert minduntalan, azaz tizenegyszer kérdezi meg tőle: Ön mit gondol erről? Nem tegezi le, mint holmi IKEA, hanem tisztelettel önözi. Intellektuális segítséget is nyújt a népnek, sőt, szabad választási lehetőséget kínál fel: pontosan kettőből kell beikszelni a helyes feleletet. Vagy ezt gondolod, vagy azt. Ennél több variáció már tapintatlanság lenne, még ha bátran feltételezhetjük is, a válaszadásra jogosultak tisztában vannak minden szó jelentésével, amelyek közül a szuverenitás, az extraprofit az ő adójával, a migránsgettó, a génmódosítás minden átlagos család konyhájában nap mint nap terítékre kerül vacsora közben.
Az alkotás 11 fejezetes, de tartalmaz egy szimfóniát is, mert Ukrajna 4 tételben üti fel a fejét. Oroszország ezúttal nem szerepel, valószínűleg kerüli a feltűnést.
Ezekben a nehéz időkben, amikor infláció sújtja hazánkat az elhibázott brüsszeli szankciók következtében, a szép kivitelezés mellett ügyeltek a tervezők a rájuk oly jellemző takarékosságra is, ezért kétoldalas nyomtatás mellett döntöttek. Nem sikerült a szabványos A4 formátumba beszorítani a szöveget, merő tapintatból, nehogy a túl apró betűk elolvasása idősebb honfitársaink számára nehézséget okozzanak.
A postaköltség redukálása érdekében egyazon borítékban levél érkezett a miniszterelnöktől is. Ebben ugyan van egy sikertelen hadakozás az egyes és a többes szám használatával – „Brüsszel most újabb veszélyes tervekkel állt elő. Korlátozni akarják hazánk szuverenitását, stb.”, ám ezt a kis malőrt szépen kompenzálja Gyurcsány nevének az említése, továbbá a káoszé, ami a világban ma van.
Van még egy lap az envelopban, amelyiken kéri Magyarország Kormánya, hogy maradjunk kapcsolatban. Itt azonban nem kínál föl alternatív megoldást…
*
Azt még a hülye is látta eddig is, létfontosságú a "nemzeti konzultáció kitöltése", ám Semjén fő vicemagyar elméjének fénye világosságot adott a miértisre. (Szó szerint zárójelben jegyezzük fel az állampolgári kötelezettség teljesítési módjának fizikai valóságát leíró kifejezés mérföldkő jellegét: a nemzeti konzultáció egy olyan valami, amit kitölt az ember.)
Szóval, Magyarország keresztény civilizációját meg kell védeni az Európára zúduló iszlám inváziótól – nem ennek az evidenciának az információtartalma hat revelációként ránk, egyszerű kisemberekre, hanem most végre Semjén állatbaráttól végre megtudtuk, hogyan is tehetünk eleget e kötelezettségünknek: "úgy védhetjük meg (Magyarországot a zúdulástól), ha kitöltjük a nemzeti konzultációt." Sic! És ha ez még lógna is kissé a levegőben, a gondolati ív megkapja mintegy az ő végső célját: ezzel felhatalmazást adunk a kormánynak, hogy "Brüsszelben is meg tudja védeni a keresztény kultúránkat, nemzeti szuverenitásunkat, családjainkat".
A felhatalmazásnak, mint olyannak kitűnő csengése van 1933 óta.
