A néző, aki ott sem volt - Szénási Sándor jegyzete
Engem például a Melania nevű jelenségből semmi sem érdekel, és ezzel nem vagyok egyedül.
Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
Arató András: Végre megjött nekem!
1/12/2023 08:30
| Szerző: Arató András
"Ez a csúcsmű a jó és a rossz örök harcát mutatja be. Van a Brüsszel nevű Lucifer, aki színről színre bűnbe csábítja az olvasót, ám a katasztrófa bizton elkerülhető, mert a legváratlanabb pillanatban, de mindig időben ott terem a legkisebb testvér, a makulátlan – semmi homoszex –, és megvéd mindenkit, mint Timur és csapata – azt is, aki akarja, azt is, aki még nem ismerte fel, mi a jó neki."
Nagy izgalommal vártam, hogy végre megjöjjön, nem mindegy ám, sorsfordító az ilyen élemedettebb korban is, noha már többször volt ilyen – vagy megjön, vagy nem.
Nem, még nincs karácsony, nem az ajándékok kicsomagolásának közhelyes rezegése emelte a tenziót, a lottószámok alakulásában meg nem vagyok érdekelt, lóversenyt is csak a Sose halunk meg című filmben láttam.
Nem néz ki hülyén viszont az a mű, aminek a tartalmát már ismerem egy ideje, de most végre van belőle saját példányom. Volt régen nekünk Állam és forradalmunk, Kommunista kiáltványunk (pontosabban megidézve: A Kommunista Párt kiáltványa), kisebb kutatómunkával talán még most is fellelhetők valahol a Szikra Kiadó gondozásában megjelent kis füzetecskék, most meg itt nyugszik előttem, frissen kibontva, keretezés előtti stádiumban a
„Nemzeti (itt egy kis trikolór jelzi, melyik nemzeté) konzultáció
SZUVERENITÁSUNK VÉDELMÉRŐL”
Megírtam már, miről is szól, mint a szülő, aki nem képes magában tartani, és elárulja a gyermekének, mit is ad néki karácsonyra. A meglepetés így sem marad el: jé, tényleg azt kaptam! Nem ért felkészületlenül, mert a Magyar Nemzet bátor oknyomozói valahogy megszerezték és jóelőre közzétették a szövegét, sőt, a dizájnját is a műnek – most meg minden kétség kizárva, az és úgy van benne, ahogy a sajtótörténelem reprezentánsa tálalta. De így is maga a boldogság megsimogatni. Nem mondhatjuk, jobb, mint a szex, nehogy fóliába zárják, maradjunk a semlegesebb „kész beszarás” jelzős szerkezetnél.
A Rómeó és Júliának például két protagonistája van, noha más szereplők is nélkülözhetetlenek a végkifejlet eléréséhez, például Lőrinc barát, aki ugyan tele van jószándékkal, csakhogy annyival okosabbnak hiszi magát mindenkinél, hogy abba bele kell pusztulni; Az ember tragédiája látszólag három főszereplős történet, ám ha belegondolunk, közülük csak az egyik hoz valódi döntéseket, amelyek elvezetnek minket az akkor még ismeretlen jövőbe, az illiberális falanszterbe.
Ez a csúcsmű a jó és a rossz örök harcát mutatja be. Van a Brüsszel nevű Lucifer, aki színről színre bűnbe csábítja az olvasót, ám a katasztrófa bizton elkerülhető, mert a legváratlanabb pillanatban, de mindig időben ott terem a legkisebb testvér, a makulátlan – semmi homoszex –, és megvéd mindenkit, mint Timur és csapata – azt is, aki akarja, azt is, aki még nem ismerte fel, mi a jó neki.
A Szerző nagykorúnak tekinti a közönséget, mert minduntalan, azaz tizenegyszer kérdezi meg tőle: Ön mit gondol erről? Nem tegezi le, mint holmi IKEA, hanem tisztelettel önözi. Intellektuális segítséget is nyújt a népnek, sőt, szabad választási lehetőséget kínál fel: pontosan kettőből kell beikszelni a helyes feleletet. Vagy ezt gondolod, vagy azt. Ennél több variáció már tapintatlanság lenne, még ha bátran feltételezhetjük is, a válaszadásra jogosultak tisztában vannak minden szó jelentésével, amelyek közül a szuverenitás, az extraprofit az ő adójával, a migránsgettó, a génmódosítás minden átlagos család konyhájában nap mint nap terítékre kerül vacsora közben.
Az alkotás 11 fejezetes, de tartalmaz egy szimfóniát is, mert Ukrajna 4 tételben üti fel a fejét. Oroszország ezúttal nem szerepel, valószínűleg kerüli a feltűnést.
Ezekben a nehéz időkben, amikor infláció sújtja hazánkat az elhibázott brüsszeli szankciók következtében, a szép kivitelezés mellett ügyeltek a tervezők a rájuk oly jellemző takarékosságra is, ezért kétoldalas nyomtatás mellett döntöttek. Nem sikerült a szabványos A4 formátumba beszorítani a szöveget, merő tapintatból, nehogy a túl apró betűk elolvasása idősebb honfitársaink számára nehézséget okozzanak.
A postaköltség redukálása érdekében egyazon borítékban levél érkezett a miniszterelnöktől is. Ebben ugyan van egy sikertelen hadakozás az egyes és a többes szám használatával – „Brüsszel most újabb veszélyes tervekkel állt elő. Korlátozni akarják hazánk szuverenitását, stb.”, ám ezt a kis malőrt szépen kompenzálja Gyurcsány nevének az említése, továbbá a káoszé, ami a világban ma van.
Van még egy lap az envelopban, amelyiken kéri Magyarország Kormánya, hogy maradjunk kapcsolatban. Itt azonban nem kínál föl alternatív megoldást…
*
Azt még a hülye is látta eddig is, létfontosságú a "nemzeti konzultáció kitöltése", ám Semjén fő vicemagyar elméjének fénye világosságot adott a miértisre. (Szó szerint zárójelben jegyezzük fel az állampolgári kötelezettség teljesítési módjának fizikai valóságát leíró kifejezés mérföldkő jellegét: a nemzeti konzultáció egy olyan valami, amit kitölt az ember.)
Szóval, Magyarország keresztény civilizációját meg kell védeni az Európára zúduló iszlám inváziótól – nem ennek az evidenciának az információtartalma hat revelációként ránk, egyszerű kisemberekre, hanem most végre Semjén állatbaráttól végre megtudtuk, hogyan is tehetünk eleget e kötelezettségünknek: "úgy védhetjük meg (Magyarországot a zúdulástól), ha kitöltjük a nemzeti konzultációt." Sic! És ha ez még lógna is kissé a levegőben, a gondolati ív megkapja mintegy az ő végső célját: ezzel felhatalmazást adunk a kormánynak, hogy "Brüsszelben is meg tudja védeni a keresztény kultúránkat, nemzeti szuverenitásunkat, családjainkat".
A felhatalmazásnak, mint olyannak kitűnő csengése van 1933 óta.

