Arató András: Rés a fólián

A skandináv krimik általában jók. Nem tudom mi a közös titkuk, talán mert általában nők írják őket, vagy férfiak.

Az imént fogyasztottam el egyet, ez is rendben volt, viselte a műfaj legfontosabb elemeit – sokáig nem tudja az olvasó a megfejtést, és amikor fény derül rá, akkor stimmel a dolog, rájöhettünk volna a megoldásra már sokkal előbb is. És persze a történet színes, izgalmas.

A könyv címét nem árulom el, aminek az okát majd csak később fedem fel.

Az elején leég két csónakház, vannak szándékos gyújtogatásra utaló jelek. Az egyiknek az idős tulajdonosa végzetesen leesik otthonában a lépcsőn – baleset vagy gyilkosság történt? A megoldás kulcsa a régmúltban keresendő.

Van két szimpatikus nyomozónk, egyikük természetesen nő, aki szép, és akinek éppen zajlik a válópere a brutális és veszedelmes férje ellen. A szerelmi szál e hölgyet egy nemrég a kisvárosba költözött jóképű negyvenes úrhoz, Augusthöz köti, de ennek a bűntényekhez semmi köze, viszont alkalmas az izgalmak fokozására.

Ii

 

Ennyi éppen nem lenne elegendő a klaviatúrának a megragadásához, nem dicsekvésképpen mondjuk, de már számos könyv elolvasásáról nem adtunk számot, ám a kötet számos kulcsszereplője között akad egy kéményseprő, Ola, aki történetes meleg. Ráadásul az író ezt az embert egy rokonszenves férfiként mutatja be nekünk. Olyannyira emberi a figura, hogy reménytelenül beleszeret Augustbe, amiből ráadásul nem keletkezik konfliktus, sőt, kitartó felelősségvállalása jutalmául a könyv vége felé a szerző még egy reményteljes kapcsolatot is ajándékoz neki. Ráadásul egy másik fontos szereplő, Ola tizenhároméves unokahúga megjegyzi, nyugodtan vállalhatná az identitását, nincs azzal semmi baj, senki sem akadna ki rajta. (Svéd a szerző, így aztán nem csoda, hogy a Kocsis Máté irányítása alatt álló frakció ódzkodik Svédország támogatásától a NATO-tagság ügyében.)

És ezt a nettó LMBTQ propagandát csupaszon, kendőzetlenül, vagyis fóliázatlanul kínálják a könyvesboltok! Persze nem a gyermekvédelemügyi szakemberek éberségével van baj, nem várhatjuk el tőlük, hogy könyveket olvassanak, hanem a kitűnő törvény végrehajtási módjával. Fordítva kell keresni a megoldást. Minden könyvet fóliába kell csomagolni, és csak azokat szabad meghámozni, amelyek arra külön engedélyt kapnak a még megalapítandó Gondolatvédelmi Hatóságtól. Egy másik lehetőség a kiskorúak teljes könyvolvasási tilalma lehet.

Nem említettük az ominózus kötet címét, nem azért, mert nem szeretnénk magunkra vonni a stréber, spicli és más hasonló, egyelőre pejoratív jelzőket. Hanem mert a jogalkotó figyelmét óhajtjuk felhívni a hiányosságra, hogy ti. e téren még nem áll rendelkezésre paragrafus, amely előírja a feljelentési kötelezettséget az ilyen súlyos, a gyermekeinket veszélyeztető ügyben, és amely szankcionálja a fóliaügyi hatósággal való önkéntes együttműködés hiányát.