Arató András: Lázmérő

Régi idők ólmos termométereinek árnya felé visszamerengeni nem ér semmit, noha nehéz felejteni azt a revelációt, amit a tízperces helyébe lépő ötperces modern hőmérők hoztak fél évszázaddal ezelőtt.

Ezek a maiak többnyire pontatlanok, és kimerül bennük a gombakkumulátor. Noha hazafias érzelmeinket csiklandozza, amikor újat vásárolunk beléjük, mert hozzájárulunk vele a hazai szárazelemgyártás világsikeréhez, katalizáljuk mintegy azt, viszont kxrva nehéz kipiszkálni őket, a cseredarab beszerzése is egy kihívás, minthogy mindegyikbe másmilyen való. Közös bennük a mérettartományuk, amelyik olyan piciny, hogy a típusszám leolvasása komoly kihívás. Nagyító kell hozzá, aminek lehetnek nemzetgazdasági előnyei – ha belehúzunk, még lupenagyhatalom is lehetünk…

Most egy újabb technológiai forradalom előtt állunk, legalábbis a család szintjén, amely szervezeti egység rohamosan épülő szuverén illiberális rendszerünk számára szent és rezsivédett. Két félhagyományos lázkontroll rudacska is bekrepált, ideje, hogy szintet lépjünk. Piacelemzés, mérlegelés után megszületett a döntés, nem volt egyszerű, mert szeretünk alkalmazkodni a takarónk méretéhez, és bizony mostanság vásároltunk mást is, még az idén ki kell fizetnünk a reptér árát, meg kellett vennünk, mert az egy dolog, hogy külföldi gépmadarak szálldosnak Budapestre, már amelyik, a MALÉV-et ugyanis elkúrtuk, ja, nem kúrtuk el, annak úgy kellett lennie, hiszen már a NER idejében ment a levesbe, de hogy még a leszállópálya alatt is idegenkezűség húzódjon meg, azt már nem viseli el nemzeti színű keblünk. A játékvasútról sem feledkezhetünk meg, nyakunkon a karácsony, egy magára valamit is adó apuka ajándékoz gyermekén keresztül önmagának efféle cuccot – kínai, kínai, és ugyan mi nem az manapság, a gáz meg az olaj kivételével?

Megrendeltük az érintésmentes testhőmérséklet megállapító készüléket a neten! Van raktáron, ha nem is akkora a szortiment, mint lélegeztető készülékekből, amiből sosem elég, József Attila is levegőért kiáltott, igaz, ő valami szabadságról is hadovált – „Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet”, ám aztán észhez kapott – „játszani is engedd szép, komoly fiadat”, mintegy a már említett kínai kisvasút vízióját megidézve. Tehát a tárgyat megrendeltük, mostan a „ki van fizetve, meg van rendelve” izgalmas stációjában, feszült várakozásban leledzünk, amit egy elektronikus levél tesz még ünnepélyesebbé. Ebben tájékoztatnak minket széles körűen például a várható szállítási időpont-variációkról, esetleges reklamációk bonyolításához szükséges címekről. Az igazi, revelációs értékű információt két kis bekezdésben ismerteti velünk a feladó: „Traktor vásárlásakor logisztikus kollégám fogja Önt keresni napokon belül és egyeztetni fog Önnel a kiszállítás menetéről, idejéről. Traktor átvétele a telephelyünkön is lehetséges, ha ezt kéri, jelezze felénk. Ebben az esetben ajándékkal kedveskedünk Önnek.”

Modern idők modern szele hozza a feltételtől függő ajándékot. Vajon a vasútat, beléptető rendszereket, lélegeztető gépet, repülőteret, szárazelemgyárat, atomot vásárló vevő is csak akkor kap ajándékot, pusztán kedveskedési szándékkal, ha a telephelyen veszi át a cuccot? „Logisztikus” lenne…