„Köszönjük,
Publicisztika
Felcserek – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Felcserek – Józsa Márta jegyzete

Nem tudni, át kell-e menniük a csicska-korszakon, kapnak-e majd kimenőt, mi lesz a katonai fokozatuk, milyen a lepedő a priccseken és van-e wifi a kóterban. Kötelező lesz-e a kardiológusoknak a surranó? Minden obsitos felcsernek jut-e kellő gyíkhús-ellátmány?

 Késlekedő következtetések – Dési János jegyzete
Publicisztika

Késlekedő következtetések

Van, hogy a békepárti törvénybuheráció nem úgy sül el, az élet még Orbán Viktornál is rafináltabb néha. Bezzeg Balog Zoltánt nem billentik ki a kínos beszélgetések. 

Jelentés szögesdrót országból – Hardy Mihály jegyzete
Publicisztika

Jelentés szögesdrót országból – Hardy Mihály jegyzete

A kiindulási pont mindenképpen az, hogy az Orbán-kormány gyakorlatilag felszámolta a menekültügyi ellátási rendszert, lehetetlenné tette, hogy normális (értsd: európai) eljárásban megállapítsák, hogy ki jogosult védelemre és ki a gazdasági bevándorló vagy egyéb kalandor, védelemre nem jogosult személy.

Lista – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Lista – Szénási Sándor jegyzete

Maradt még Deutsch "náci tempó” szövege. Tényleg joga van egy embernek másokat egy listázás miatt lefasisztázni, akinek a haverjai folyamatosan listáznak és bélyegeznek meg egész társadalmi csoportokat? Vagy azért, mert liberális, vagy annak kinevezett filozófusok, vagy pedofilként kezelt melegek, vagy az ún. Soros-hálózat "ördögien gonosz” figurái, köztük a TASZ nevesített munkatársai, vagy külföldi ügynöknek titulált civilek, vagy be nem hódolt kisegyházak, lázadni merészelő tanárok, a kormánylapban szégyenlistára került bírók, orvosok, ellenzéki művészek, vagy Kövér László szép szavaival "nyikhaj, senkiházi, utolsó, tollforgató terroristák”: értsd újságírók.

Arató András: Két Nemzeti 2.

15/11/2023 13:04

| Szerző: Arató András

 | Szerkesztő: Bárkay Tamás

Nem árt felidézni a történelem tanulságos eseményeit. Addig kell ezt megtenni, amíg nem kerül fóliába a történelem is.

Nem tudjuk, L. Simon L. milyen költő, elvégre oly szerencsések vagyunk, hogy nem az utókora vagyunk, hanem egy időben élhetünk azzal a rendszerrel, amelyik belőle, ha nem is múzeumvezetőt, de legalább múzeumigazgatót faragott. Jelleméről magabiztosabban alkothatunk képet, leginkább a szilárd jelzővel írhatjuk azt le. Hiszen mily más szó írhatná le azt a lojalitást, amit ő évtizedek óta tanúsít a vezére nevével fémjelzett rendszerhez (és vezéréhez)?

Miután – pironkodva mondjuk ki, de mi mást tehetünk, elvégre ez történt – kirúgta őt a Főnök Csák névre hallgató ógörög szakminisztere, emelt fővel, taps által kísérve haladt végig az őt búcsúztató tömeg sorfalai között - dicső kálvária ez, még ha neki lefelé is kellett abszolválnia a lépcsőket, szemben a rendszer alapértékeit meghatározó egykori áldozattal -, majd, minden retorziótól való félelemtől mentesen, hősiesen kijelentette: a törvény jó, csak az alkalmazása igényel még némi ülepedést.

Mondotta még a következő magvasat is: „az nincs rendben, ha valaki rózsaszín bugyiban bemegy az alsósokhoz, és arról magyaráz, hogy lehetnek másneműek, mert ez az ő döntésük kilencévesen.” Mi következik ebből? Nem egyéb, mint a „gyermekvédelmi” végrehajtási utasítása. A kérdés csupán az, hogy a sorolt kritériumok mindegyikének egyidejűleg kell-e fennállnia a jogellenes magatartás megállapításához, vagy az egyes elemek külön-külön is retorziót vonnak maguk után. Vagyis: tilos-e rózsaszín bugyiban a kilencéves alsósok szabad nemváltásáról az iskolában beszélni, vagy a rózsaszín bugyi eleve keresztényellenes? És a jelzett fehérnemű színének ellenőrzése a pedellus feladata-e, vagy a tankerületi főfelügyelőé? Az alsógatyákat illetően szép történelmi hagyományok alakultak ki a NER 13 éve során, hiszen a kockás verzióról tudjuk, ő már rezsibiztos.

Nem tudjuk, Jeanne d ’Arc vagy Giordano Bruno miként minősítette a jogszabályt, ami az ő karrierjüket a halhatatlanság irányába repítette, mert a vonatkozó források sajnos elégtek.

*

 
L. Simon és Csák – jóval korábban
Facebook/L. Simon László
 

Vidnyánszky lemondott a Nemzeti Színházban betöltött posztjáról a balesettel kapcsolatos vezérigazgatói felelősségére hivatkozva. Nem pontosított a felelősség mibenlétét illetően. Talán egy cégvezető általános teherviselésére gondolt, amely megközelítés – amint azt számos példa bizonyítja – testidegen a nemzet együttműködésének rendszerében. Ha kicsit konkrétabban nézzük a dolgot, itt arról lehet szó, hogy a direktor szabad kezet hagyott a rendezőnek akár veszélyes díszletelemek alkalmazására is, ahelyett, hogy személyes tekintélyével elejét vette volna a művészi túlburjánzásnak. Más szóval, nem rúgta ki a rendezőt, ilyképpen önmaga liberalizmusának áldozatává vált.

Elkezdődött a szabadtéri színházi évad
 
Vidnyánszky Attila.
 Forrás: MTI/Soós Lajos

A direktor, aki Csák miniszter erőteljes fellépése következtében marad a posztján legalább addig, amíg beosztott alkalmazottai meg nem teszik sorsdöntő tanúvallomásaikat a főnökük kivizsgálása tárgyában, nemcsak meglátogatta a két sérültet, hanem őszintén nyilatkozott az érzéseiről is: „Úgy érzem, sokan kihasználják most ezt a helyzetet, és nemtelen támadást indítottak a színház és a személyem ellen. Azt gondolom, hogy a szokásos viszálykodásnak most nincs itt az ideje.” A szokásos viszálykodás mibenlétét egyelőre homály fedi.

Hanem ízibe megnyilvánult nemzetünk egyik fő erénye, a szolidaritás. Kulturális életünk meghatározó nemzeti (és keresztény) érzelmű prominensei mutatták ki együttérzésüket - „Attila, maradj! A traumán átvezetni a társulatot is Te vagy hivatott.” Amely megnyilvánulás cunamin Attila legott meg is hatódott: „Szívmelengető, hogy ennyien szurkolnak a színháznak és nekem.” Akadnak persze fanyalgók, ők elsősorban a két mellékszereplő állapota miatt aggódnak.

*

Ami pedig Giordano Brunót illeti, noha a Nap-Föld relációval összefüggésben vallott unortodox álláspontja miatt elegendő lett volna a jóval humánusabb keresztre feszítés alkalmazása is, ám egyes források szerint a Krisztussal kapcsolatos nézetei már a fennálló rend alapjait veszélyeztette, ezért került előtérbe a máglyás technika. Viszont Rómában, a Campo de’ Fiorin Giordano Bruno szobra áll, és nem VIII. Kelemen pápáé, aki a rossz nyelvek szerint palotája ablakából kukkolta az autodafét.

Kissé talán elkanyarodtunk a napi aktualitásoktól, de nem árt felidézni a történelem tanulságos eseményeit. Addig kell ezt megtenni, amíg nem kerül fóliába a történelem is.

 
 
SZABADSÁG KLUB KOMMENT GOMB