„Támogassa
Publicisztika
Élőkép – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Élőkép – Józsa Márta jegyzete

Mintha kiment volna mifelénk az élőkép a divatból, elmosta a rendszerváltás, vagy a korszellem, ki tudja. Bár a stadionok világa mintha még őrizné a tömegkultúra e nagy találmányát. Amelyet nagyon sokan állítanak elő sok-sok monoton gyakorlással, kevesek kedvéért.

Vetemedés – Dési János jegyzete
Publicisztika

Vetemedés – Dési János jegyzete

Egy minisztériumi dolgozót kirúgtak, mert megosztott egy mémet, egy fotómontázst, amely Nagy Márton minisztert (ár)sapkában ábrázolja. A mi kis házi használatú III. Richárdocskánk, a Nagy Vidnyánszky szintén nem vetemedne, arra, hogy elhallgattasson bárkit, éppen csak kicsúszott a száján, amikor az ország egyik vezető művészét penderítette ki a homokozójából, hogy tíz évig tűrte, hallgatta, Udvaros Dorottya miket mond.

Mélyfúrás – Rózsa Péter jegyzete
Publicisztika

Mélyfúrás – Rózsa Péter jegyzete

Nem számítanak a szakmai vélemények, a műszaki és egyéb okok egy politikailag felértékelt terv megvalósításakor. Csak az számít, hogy a kormány vezetője mit akar. És hogy mit akar általa például egy igazi nagyvezér, a kínai kommunista párt és kormány első embere, Hszi Csin-ping. Rózsa Péter jegyzetében a zalai olajmezőtől és Rákosi elvtárstól jut el napjainkig.

Brancs – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Brancs – Szénási Sándor jegyzete

Az, hogy Orbán és Gyurcsány egy brancs lenne, első pillantásra azt jelenti, hogy a jelenlegi rendszert ketten állították elő, ami azért hazugság, mert Orbánt semmilyen nyomás nem kényszerítette egy autokrácia kiépítésére, viszont az nem hazugság, hogy Gyurcsány kormányzása gyakorlatilag minden féket eltakarított Orbán útjából.

Kétszer nem léphetsz ugyanabba a Halász Jánosba – Dési János jegyzete
Publicisztika

Kétszer nem léphetsz ugyanabba a Halász Jánosba – Dési János jegyzete

Diktatúrácska van itt kérem, a parlament ma nem izgalmasabb hely, mint 1981-ben lehetett – s a büfé már akkor is jó volt. Igaz, a rendszerváltás magyar forradalma részben az akkori parlamentből indult, teljesedett ki – amiből persze nem következik, hogy most Halász János nem mondja el harmadszorra vagy negyedszerre ugyanazt a beszédét. Ha már elsőre ennyire bejött.

Arató András: Két Nemzeti 2.

15/11/2023 13:04

| Szerző: Arató András

Nem árt felidézni a történelem tanulságos eseményeit. Addig kell ezt megtenni, amíg nem kerül fóliába a történelem is.

Nem tudjuk, L. Simon L. milyen költő, elvégre oly szerencsések vagyunk, hogy nem az utókora vagyunk, hanem egy időben élhetünk azzal a rendszerrel, amelyik belőle, ha nem is múzeumvezetőt, de legalább múzeumigazgatót faragott. Jelleméről magabiztosabban alkothatunk képet, leginkább a szilárd jelzővel írhatjuk azt le. Hiszen mily más szó írhatná le azt a lojalitást, amit ő évtizedek óta tanúsít a vezére nevével fémjelzett rendszerhez (és vezéréhez)?

Miután – pironkodva mondjuk ki, de mi mást tehetünk, elvégre ez történt – kirúgta őt a Főnök Csák névre hallgató ógörög szakminisztere, emelt fővel, taps által kísérve haladt végig az őt búcsúztató tömeg sorfalai között - dicső kálvária ez, még ha neki lefelé is kellett abszolválnia a lépcsőket, szemben a rendszer alapértékeit meghatározó egykori áldozattal -, majd, minden retorziótól való félelemtől mentesen, hősiesen kijelentette: a törvény jó, csak az alkalmazása igényel még némi ülepedést.

Mondotta még a következő magvasat is: „az nincs rendben, ha valaki rózsaszín bugyiban bemegy az alsósokhoz, és arról magyaráz, hogy lehetnek másneműek, mert ez az ő döntésük kilencévesen.” Mi következik ebből? Nem egyéb, mint a „gyermekvédelmi” végrehajtási utasítása. A kérdés csupán az, hogy a sorolt kritériumok mindegyikének egyidejűleg kell-e fennállnia a jogellenes magatartás megállapításához, vagy az egyes elemek külön-külön is retorziót vonnak maguk után. Vagyis: tilos-e rózsaszín bugyiban a kilencéves alsósok szabad nemváltásáról az iskolában beszélni, vagy a rózsaszín bugyi eleve keresztényellenes? És a jelzett fehérnemű színének ellenőrzése a pedellus feladata-e, vagy a tankerületi főfelügyelőé? Az alsógatyákat illetően szép történelmi hagyományok alakultak ki a NER 13 éve során, hiszen a kockás verzióról tudjuk, ő már rezsibiztos.

Nem tudjuk, Jeanne d ’Arc vagy Giordano Bruno miként minősítette a jogszabályt, ami az ő karrierjüket a halhatatlanság irányába repítette, mert a vonatkozó források sajnos elégtek.

*

 
L. Simon és Csák – jóval korábban
Facebook/L. Simon László
 

Vidnyánszky lemondott a Nemzeti Színházban betöltött posztjáról a balesettel kapcsolatos vezérigazgatói felelősségére hivatkozva. Nem pontosított a felelősség mibenlétét illetően. Talán egy cégvezető általános teherviselésére gondolt, amely megközelítés – amint azt számos példa bizonyítja – testidegen a nemzet együttműködésének rendszerében. Ha kicsit konkrétabban nézzük a dolgot, itt arról lehet szó, hogy a direktor szabad kezet hagyott a rendezőnek akár veszélyes díszletelemek alkalmazására is, ahelyett, hogy személyes tekintélyével elejét vette volna a művészi túlburjánzásnak. Más szóval, nem rúgta ki a rendezőt, ilyképpen önmaga liberalizmusának áldozatává vált.

Elkezdődött a szabadtéri színházi évad
 
Vidnyánszky Attila.
 Forrás: MTI/Soós Lajos

A direktor, aki Csák miniszter erőteljes fellépése következtében marad a posztján legalább addig, amíg beosztott alkalmazottai meg nem teszik sorsdöntő tanúvallomásaikat a főnökük kivizsgálása tárgyában, nemcsak meglátogatta a két sérültet, hanem őszintén nyilatkozott az érzéseiről is: „Úgy érzem, sokan kihasználják most ezt a helyzetet, és nemtelen támadást indítottak a színház és a személyem ellen. Azt gondolom, hogy a szokásos viszálykodásnak most nincs itt az ideje.” A szokásos viszálykodás mibenlétét egyelőre homály fedi.

Hanem ízibe megnyilvánult nemzetünk egyik fő erénye, a szolidaritás. Kulturális életünk meghatározó nemzeti (és keresztény) érzelmű prominensei mutatták ki együttérzésüket - „Attila, maradj! A traumán átvezetni a társulatot is Te vagy hivatott.” Amely megnyilvánulás cunamin Attila legott meg is hatódott: „Szívmelengető, hogy ennyien szurkolnak a színháznak és nekem.” Akadnak persze fanyalgók, ők elsősorban a két mellékszereplő állapota miatt aggódnak.

*

Ami pedig Giordano Brunót illeti, noha a Nap-Föld relációval összefüggésben vallott unortodox álláspontja miatt elegendő lett volna a jóval humánusabb keresztre feszítés alkalmazása is, ám egyes források szerint a Krisztussal kapcsolatos nézetei már a fennálló rend alapjait veszélyeztette, ezért került előtérbe a máglyás technika. Viszont Rómában, a Campo de’ Fiorin Giordano Bruno szobra áll, és nem VIII. Kelemen pápáé, aki a rossz nyelvek szerint palotája ablakából kukkolta az autodafét.

Kissé talán elkanyarodtunk a napi aktualitásoktól, de nem árt felidézni a történelem tanulságos eseményeit. Addig kell ezt megtenni, amíg nem kerül fóliába a történelem is.

 
 
SZABADSÁG KLUB KOMMENT GOMB