A néző, aki ott sem volt - Szénási Sándor jegyzete
Engem például a Melania nevű jelenségből semmi sem érdekel, és ezzel nem vagyok egyedül.
Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
Arató András: Két Nemzeti 2.
15/11/2023 13:04
| Szerző: Arató András
Nem árt felidézni a történelem tanulságos eseményeit. Addig kell ezt megtenni, amíg nem kerül fóliába a történelem is.
Nem tudjuk, L. Simon L. milyen költő, elvégre oly szerencsések vagyunk, hogy nem az utókora vagyunk, hanem egy időben élhetünk azzal a rendszerrel, amelyik belőle, ha nem is múzeumvezetőt, de legalább múzeumigazgatót faragott. Jelleméről magabiztosabban alkothatunk képet, leginkább a szilárd jelzővel írhatjuk azt le. Hiszen mily más szó írhatná le azt a lojalitást, amit ő évtizedek óta tanúsít a vezére nevével fémjelzett rendszerhez (és vezéréhez)?
Miután – pironkodva mondjuk ki, de mi mást tehetünk, elvégre ez történt – kirúgta őt a Főnök Csák névre hallgató ógörög szakminisztere, emelt fővel, taps által kísérve haladt végig az őt búcsúztató tömeg sorfalai között - dicső kálvária ez, még ha neki lefelé is kellett abszolválnia a lépcsőket, szemben a rendszer alapértékeit meghatározó egykori áldozattal -, majd, minden retorziótól való félelemtől mentesen, hősiesen kijelentette: a törvény jó, csak az alkalmazása igényel még némi ülepedést.
Mondotta még a következő magvasat is: „az nincs rendben, ha valaki rózsaszín bugyiban bemegy az alsósokhoz, és arról magyaráz, hogy lehetnek másneműek, mert ez az ő döntésük kilencévesen.” Mi következik ebből? Nem egyéb, mint a „gyermekvédelmi” végrehajtási utasítása. A kérdés csupán az, hogy a sorolt kritériumok mindegyikének egyidejűleg kell-e fennállnia a jogellenes magatartás megállapításához, vagy az egyes elemek külön-külön is retorziót vonnak maguk után. Vagyis: tilos-e rózsaszín bugyiban a kilencéves alsósok szabad nemváltásáról az iskolában beszélni, vagy a rózsaszín bugyi eleve keresztényellenes? És a jelzett fehérnemű színének ellenőrzése a pedellus feladata-e, vagy a tankerületi főfelügyelőé? Az alsógatyákat illetően szép történelmi hagyományok alakultak ki a NER 13 éve során, hiszen a kockás verzióról tudjuk, ő már rezsibiztos.
Nem tudjuk, Jeanne d ’Arc vagy Giordano Bruno miként minősítette a jogszabályt, ami az ő karrierjüket a halhatatlanság irányába repítette, mert a vonatkozó források sajnos elégtek.
*
Vidnyánszky lemondott a Nemzeti Színházban betöltött posztjáról a balesettel kapcsolatos vezérigazgatói felelősségére hivatkozva. Nem pontosított a felelősség mibenlétét illetően. Talán egy cégvezető általános teherviselésére gondolt, amely megközelítés – amint azt számos példa bizonyítja – testidegen a nemzet együttműködésének rendszerében. Ha kicsit konkrétabban nézzük a dolgot, itt arról lehet szó, hogy a direktor szabad kezet hagyott a rendezőnek akár veszélyes díszletelemek alkalmazására is, ahelyett, hogy személyes tekintélyével elejét vette volna a művészi túlburjánzásnak. Más szóval, nem rúgta ki a rendezőt, ilyképpen önmaga liberalizmusának áldozatává vált.
A direktor, aki Csák miniszter erőteljes fellépése következtében marad a posztján legalább addig, amíg beosztott alkalmazottai meg nem teszik sorsdöntő tanúvallomásaikat a főnökük kivizsgálása tárgyában, nemcsak meglátogatta a két sérültet, hanem őszintén nyilatkozott az érzéseiről is: „Úgy érzem, sokan kihasználják most ezt a helyzetet, és nemtelen támadást indítottak a színház és a személyem ellen. Azt gondolom, hogy a szokásos viszálykodásnak most nincs itt az ideje.” A szokásos viszálykodás mibenlétét egyelőre homály fedi.
Hanem ízibe megnyilvánult nemzetünk egyik fő erénye, a szolidaritás. Kulturális életünk meghatározó nemzeti (és keresztény) érzelmű prominensei mutatták ki együttérzésüket - „Attila, maradj! A traumán átvezetni a társulatot is Te vagy hivatott.” Amely megnyilvánulás cunamin Attila legott meg is hatódott: „Szívmelengető, hogy ennyien szurkolnak a színháznak és nekem.” Akadnak persze fanyalgók, ők elsősorban a két mellékszereplő állapota miatt aggódnak.
*
Ami pedig Giordano Brunót illeti, noha a Nap-Föld relációval összefüggésben vallott unortodox álláspontja miatt elegendő lett volna a jóval humánusabb keresztre feszítés alkalmazása is, ám egyes források szerint a Krisztussal kapcsolatos nézetei már a fennálló rend alapjait veszélyeztette, ezért került előtérbe a máglyás technika. Viszont Rómában, a Campo de’ Fiorin Giordano Bruno szobra áll, és nem VIII. Kelemen pápáé, aki a rossz nyelvek szerint palotája ablakából kukkolta az autodafét.
Kissé talán elkanyarodtunk a napi aktualitásoktól, de nem árt felidézni a történelem tanulságos eseményeit. Addig kell ezt megtenni, amíg nem kerül fóliába a történelem is.
