Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Ahol hallgatni szokás, ő beszélt – Kárpáti Iván jegyzete
22/04/2025 18:03
| Szerző: Kárpáti Iván/Klubrádió
Ferenc pápa nem uralkodni akart, hanem szolgálni. Nem a vatikáni díszletek között, hanem az eldugott nyomortelepeken, a menekülttáborokban, a börtönök falai között, a világ elfeledett sarkaiban volt igazán otthon.
Ferenc pápa nem uralkodni akart, hanem szolgálni. Nem a pompával, hanem az egyszerűséggel képviselte az egyházat. Nem a vatikáni díszletek között, hanem az eldugott nyomortelepeken, a menekülttáborokban, a börtönök falai között, a világ elfeledett sarkaiban volt igazán otthon. Ott, ahol hallgatni szokás, ő beszélt, és ahol mindenki beszél, ő inkább hallgatott.
Ő volt az, aki úgy beszélt Istenről, hogy közben nem kiáltott. Aki nem félt attól, hogy a szeretet néha fontosabb, mint a szabály. Aki tudta, hogy a kézfogásnak, a mosolynak, a csendnek is lehet tanítása.
Sokan próbálták skatulyába zárni: liberális, reformer, forradalmár. Pedig ő leginkább csak hívő volt, olyan hívő, akit a kétely sem zavart. Aki tudta, hogy a hit nem mindig a bizonyosság.
Ferenc pápa gyakran volt egyedül. A saját egyházában is. Nem ritkán hátat fordítottak neki azok, akik szerint túl sokat engedett, túl keveset használta a tiltást, és túl sokat a megértést. De ő ment tovább. Nem a harc kedvéért, hanem mert hitt abban, hogy a szeretet több, mint a rend.
Amikor a világ újra és újra a megosztás, a falak, a kitaszítás felé mozdult, ő makacsul beszélt az elfogadásról, a megbocsátásról, az irgalomról. Ez volt az ő forradalma. Nem harsány, nem látványos, de annál mélyebb. És akik figyeltek rá, azok tudják: ez a forradalom nem ért véget vele.
Most, hogy elment, egy darabig biztosan elhallgat a világ egy része. Legalábbis azok, akik hallgattak rá. A többiek – a zajosak, az ítélkezők, az erőből beszélők – mennek tovább. Nekik ő csak zavaró tényező volt.
De akik látták benne a papot, az embert, a tanítót, azok most egy pillanatra megállnak. És nem csak a hívők. Mert Ferenc pápa nem akarta, hogy mindenki úgy gondolkodjon, mint ő. Csak azt szerette volna, hogy gondolkodjunk egyáltalán.
Egyházfő volt, aki közben ember tudott maradni. És ez nem kevés. Sőt, talán épp ez a legtöbb, amit valaki hátrahagyhat.
Nyugodjék békében.
Kárpáti Iván jegyzete az április 22-i Esti gyorsban hangzott el, meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva.
(Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a jegyzet meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
