Az új köztársasági elnök már eddigi munkája során is mindenben megfelelt a központi akaratnak, alkotmánybíróként is a vezér akaratával egyezően csapott el népszavazást, ellenzéki beadványt és mindent, a helyére lépő jogtudós pedig szintén a vezért és kormányát szolgálata igen jó pénzért minden olyan ügyben, amikor jogvita támadt a nemzetközi porondon.

Soha sincs korán ahhoz, hogy felnőttnek tekintsenek, ám most úgy látszik, ahhoz sincs késő, hogy felnőttként gondolják azt rólunk, hogy ne tudnánk választani tényleges, és nem kamu alternatívák közt.

Ahol józan ember nem állítja, hogy az ellenzék pont olyan elviselhetetlen, mint a hatalmi elit, mert ez nyilvánvalóan hülyeség, viszont mindkettőt dettó utálja, ott a térfogatnyomás olyan alacsony lesz, hogy valami feltétlenül ki fogja tölteni a teret, a mi esetünkben ez a se nem párt, se nem szervezett civil mozgalom, ami az influenszerek laza csoportját jelöli.

A világ szégyene, hogy hatályban van egy törvény, ami szerint a heteroszexualitás oké, a homoszexualitást viszont megmutatni bűn, de azt talán már a fideszes szavazók egy részének is látványos szégyen lenne, ha a magyar gyerekek jobb létéért kormányzás helyett megint fóliázni fognak még azután is, hogy amúgy kegyelmet adtak egy pedofil segítőjének.

Nagytekintetű miniszterelnök úr, Ön egy kisujjnyi erkölcsi tartást nagyít fel ember méretűvé, hogy ezzel egy újabb trükköt produkáljon, hátha beveszi a többség. Egy kisujjnyi igazságot szokott ön óriásplakáttá, vagy hangos nemzeti szózattá nagyítani, de ezúttal melléfogott.

Hirtelen kiderül, hogy a tejszőke ukrán kislány gondnélküli iskolai beilleszkedéséről szóló film jó szándékú megtévesztés, az ukrán és a lengyel nyelv egyáltalán nincs olyan közel egymáshoz. A napi konfliktusok száma nő, a lengyel állammal szemben is, amely nem engedélyezi, vagy legalábbis az elmúlt évben még nem engedélyezte az abortuszt az ukrán nőknek sem, holott ők nyilvánvalóan nem lengyel állampolgárok.

A világnak az a része, amihez mi egyelőre még hivatalosan tartozunk, elítéli a putyini szörnyállam brutalitását és cinizmusát. Orbán Viktor, aki egykor a kivégzett és titokban elföldelt Nagy Imre felravatalozott koporsója mellől szónokolt, most hallgat. Elárulta önmagát is.

Kiderült, amit régóta sejtettünk, hogy csak korlátozottan igaz az, hogy miután az állami propaganda elzárja az emberekhez való elérés útjait, nem nagyon lehet semmit sem csinálni. Dehogynem. Tessék csak! Igenis lehet, csak a módján kell kicsit gondolkodni.

Migránsveszély, Covid járvány, Oroszország Ukrajna elleni háborúja, miegyebek okán lassan tíz éve rendkívüli állapotra hivatkozva rendeleti kormányzást vezetett be. De mit szól, ha egyáltalán szóba meri hozni, hogy most nem kreált, kitalált ellenségek, és ügyek, hanem saját rendszerének emberei és sötét dolgai jönnek szembe.

Tüntetni minek, ha a végén elviszi a show-t valami aktivista vagy ellenzéki politikus, a végén már egész másról van szó, mint amiért eredetileg több tízezren haragudtatok, a kormány pedig, hiába kiabálod, hogy mondjon le, hogy szabad oktatás, hogy ne üldözzék el a CEU-t, hogy ne rúgják ki a tanárodat, a végén aztán nem csinál semmit.

Bizalmi válság van magukban a hivatalokban, a vezérek alá tartozó apparátusban is, ahol nyilván becsületes szakemberek dolgoznak.

Bocsánatot azonban Balogh Zoltán csak a reformátusoktól kér, az áldozatoktól azonban egyáltalán nem, talán mert katolikusok is akadhatnak köztük, pláne kereszteletlenek, akik amúgy is méltatlanok a figyelemre, tán a gondoskodásra is.

Minden csoda három napig tart, a NER bedöntése Simicska Lajosnak sem sikerült, pedig ő tette le az alapjait. Ám van a történetnek egy olyan olvasata is, hogy még ebben a zárt és látszólag mozdulatlan rendszerben is lehetnek anomáliák.

A miniszterelnök megint a helyzet magaslatán: ám a helyzet, a magyar jogállam alkotmányos válsága a mélypontra süllyedt.

Novák és Varga a politikai semmiből lettek a vezér által teremtve és most valószínűleg visszahullanak a politikai semmibe. Egy efféle egy személyre alapított diktatúrácskában már csak így megy ez. Ma még vidáman nevetsz, de holnap arra ébredsz, hogy már le is vagy mondva.