A pedagógusszakszervezetek a strasbourgi bírósághoz fordulnak a sztrájkjog elvétele miatt

A közleményben felidézik: a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) és Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) lassan egy éve szeretne sztrájkolni jobb munkakörülményekért és magasabb bérekért. A kormány ezt eleinte a tárgyalások halogatásával akadályozta – írják. A felek pereskedésének kellett volna döntenie a még elégséges szolgáltatásról (tehát arról, hogy mik azok a feladatok, amelyeket a tanároknak mindenképpen el kell látniuk a sztrájk alatt), a kormány a járványhelyzetre hivatkozva februárban rendeletben határozta meg a minimálisan kötelező szabályokat. Vagyis arról döntött, mi történjék az óvodákban és iskolákban sztrájk idején, például milyen legyen a gyerekfelügyelet, hány tanórát kell megtartani. 

Hozzáteszik: a "teljesen abszurd indokolással" megalkotott rendeleti szabályok azt a célt szolgálják, hogy a bíróság érdemben ne vizsgálhassa és ne dönthessen a vitatott elégséges szolgáltatásról. Ugyanis ezt már az egyik peres fél, a kormány megtette. A Helsinki Bizottság szerint a kormány egyoldalúan és visszaélve erőfölényével úgy alakította a szabályozást, hogy a szülők és gyerekek gyakorlatilag semmit ne vehessenek észre a sztrájkból, minden menjen tovább majdnem úgy, mint teljeskörű oktatás idején. Az a sztrájk, amit nem érez meg a munkaadó (jelen esetben a kormány) és a társadalom, nem sztrájk – hangsúlyozzák.

A PSZ és a PDSZ Alkotmánybírósághoz fordult, amely azonban érdemben nem vizsgálta a problémát, formai okokra hivatkozva elutasította a panaszukat. A szakszervezetek kimerítették az összes hazai jogorvoslatot. Így most a Magyar Helsinki Bizottság és a TASZ segítségével a strasbourgi bírósághoz fordultak.

A sztrájk alapjog, amit az Emberi Jogok Európai Egyezménye is véd – húzzák alá a közleményben. "Az állam nem üresítheti ki a sztrájk jogintézményét, nem veheti el önkényesen az egyik alapjogunkat". A kormány nem léphet a bíróság helyére sem, mert jogállamban a vitás kérdések eldöntése a bírák dolga, nem pedig az egyik peres félé – teszik hozzá.

A civil szervezet szerint gond van a rendeleti jogkorlátozás arányosságával is. A strasbourgi bíróság gyakorlata csak azokat a korlátozásokat tekinti elfogadhatónak a sztrájkjognál, ahol létfontosságú szolgáltatásokat nyújtó dolgozóktól zárják el jogszabállyal a munkabeszüntetés nyomásgyakorló eszközét, de még ebben az esetben is vizsgálni kell, hogy a korlátozás arányos-e. A tanár létfontosságú munkát végez, de azt senki sem állíthatja, hogy emberek életét vagy egészségét az veszélyeztetné azzal, ha pár órát, napokat vagy akár heteket is sztrájkolna.

A kormányszervnek számító tankerületek most sorra azzal fenyegetik a pedagógusokat, hogy ha részt vesznek a múlt héten elindult polgári engedetlenségi akciósorozatban, és nem tanítanak, akkor elveszíthetik munkájukat. Az egyik miskolci gimnázium igazgatóhelyettesét már fel is mentették, mint vezetőt, mert a tankerület állítása szerint a polgári engedetlenség "élére állt". Erről Törley Katalin, a Tanítanék mozgalom egyik alapítója a Klubrádióban azt mondta, azzal, hogy a miskolci Herman Ottó gimnázium igazgatóhelyettesével példát statuáltak, "már nem csak az egzisztenciális helyzetünkkel és az iskolarendszerrel kapcsolatos problémákkal kell szembenéznünk, hanem valódi egzisztenciális ellehetetlenüléssel is".

Összegezve azt írják: a jogsértő helyzetet valójában nem a tiltakozó tanárok idézték elő, hanem maga a kormány. Ha legálisan semmilyen formában nem lehetséges érdeket érvényesíteni a munkavállalóknak, akkor már csak a polgári engedetlenség marad nekik. A kormány ezt tudja jól, mert a csapdát maga állította önkényes jogalkotással és hatalomgyakorlással a pedagógusoknak.