Vendégmunka – Józsa Márta jegyzete

Volt egy emlékezetes kép idén május 9-én, a Kossuth téren. Amikor véget ért a katonai ceremónia, és a tömeg szabadon mehetett, futhatott bármerre, a vízen átgázolva is. A jelenetet a Klubrádió stúdiójában néztem monitoron, közvetítettük az eseményeket. Láttam magam előtt a vízen átrohanó korábbi jelenetet, 2018 lehetett, a rabszolgatörvény ellen tüntettünk, és sikerült kifognunk egy jó adag könnygázt. Az elől futottunk, a vízen át, éppen ellenkező irányba, kifelé a térről. Miután kijutottunk és jól kiköhögtük magunkat, a velem együtt tüntető kedves barátom lelkendezésbe fogott, úgy érezte, hogy részesei vagyunk a forradalomnak, most már biztos, hogy minden megváltozik, a napnál is világosabb, hogy ezt már nem fogja lenyelni a magyar választó, jön a rendszerváltás. Azóta tudjuk, hogy erre még két, pusztító ciklusnyit várni kellett. Ma már azt is látható, hogy az akkori munkaerőpiaci félelmek, kizsákmányolási lehetőségek hogyan alakultak át. A mindenkori kormánynak azzal a kihívással kell megküzdenie, hogy miközben elkerülhetetlenül szükség van az évek óta stagnáló gazdaság növekedésére, egyszerűen kevés, vagy képzetlen helyi munkaerőre számíthat. Arról nem is beszélve, hogy az összeszerelőország modelljére kényszerített struktúra alkalmatlan a korszerű, innovatív munkára, egy autót nem lehet otthonról, vagy rugalmas munkaidőben szerelni, a bukott kormány száz évvel ezelőtti ipari struktúrákban gondolkodott. És most ez van, ezen kellene valamit bütykölni. Amit egyedül nehéz lesz. Évtizedekig kimondatlan elv volt, hogy végül is van tartalékunk, a határon túli magyar közösségek milliós, többnyire képzett, és nyelvi akadályokkal nem küzdő  utánpótlást biztosítanak az anyaországi piacon. Igen ám, de a környező országok elkezdtek lehagyni bennünket, így aztán már nem éri meg ide jönni dolgozni – sőt arra van számos példa, hogy a határmenti településektől romániai, vagy szlovákiai cégekhez járnak át magyar állampolgárok dolgozni. Valahol tehát pótolni kell a hiányzó kezeket. Ma Magyarországon mintegy 120 ezer külföldi vendégmunkás dolgozik, leginkább a feldolgozóiparban, az autóiparban, az építőiparban és a turizmus-vendéglátás területén. Vagy például a legjobban láthatóan talán a futárcégeknél. Többnyire amúgy rabszolgasorban, és értük még csak nem is tüntettünk, ellenük azonban többen szónokoltak. Akikre most tilalmat ígér az új kormány, de hogy utána mi lesz, azt egyelőre nem tudni. Azért valószínűnek látszik, hogy 120 ezer dolgozó, mondjuk egy nyíregyházányi ember hirtelen eltűnése feltűnne. Úgyhogy a hangzatos ígéretek árnyalása sem árt majd a szabadság felé vezető, hosszú utunkon.

Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2026. június 4-i adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszók nem jelennek meg, ezért az adás meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)