„Klubrádió“
Hetes Stúdió

Válasszatok – Szénási Sándor jegyzete

12/10/2019 15:03

| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió

Elég durva és gátlástalan történet a Borkai-ügy ahhoz, hogy következményekkel járjon? Hoz-e holnap elkerülhetetlen szembenézést azzal, hogy az ország kifosztása és a tolvaj elitek kialakulása az Orbán-féle politika maga? Mit gondolunk: baj, hogy ez így van? Tenni kéne valamit a saját önös érdekeinkért, annyit, amennyit lehet, most épp az urnáknál? Ez a kérdés.

2019. október 12. Hetes stúdió - részlet 19.10.12. Jegyzet/SzénásiSándor
03:10
00:00

Nincs mese, tényleg elvették a munkánkat, a külföldiek tudniillik, akik ezúttal vendégmunkásnak álcázták magukat, és 278 milliárdot kerestek a mi kárunkra a mi hazánkban. Ráadásul emelkedő tendenciáról van szó, hiszen ez a szám tavaly még 30 százalékkal kisebb volt, de ma már az a helyzet, legalábbis a KSH szerint, hogy ennyi lóvét idegeneknek még sosem fizettek ki.

Normális esetben, egy többé-kevésbé racionálisan működő közegben az előbbi mondat úgy hangzott volna, hogy a munkaerő pótlásáét a gazdaságnak sikerül megoldania, de nálunk a dolog inkább kínos, mert alkalmas lehet arra, hogy megzavarja a magyar emberek egészséges gondolkodásmódját,  ami pedig annak a politikának a szellemi felépítménye, amely minden ide igyekvőt drótkerítéssel fogad, ha meg mégis bejut valaki a tranzitzónába, azt éheztetik, legyen az gyerek, vagy cukorbeteg házaspár.

Ebbe a képbe nagyon nem illik bele, hogy miközben alig egy tucat menekültet hajszolnak a határon, több ugyanis nem téved erre, 2015 és 2017 között Magyarországon nőtt a legnagyobb mértékben az Unión kívülről érkezetteknek kiadott tartózkodási engedélyek száma. Nem véletlen, hogy a kormány a legnyomulósabb ellenzéki képviselőknek sem hajlandó még csak megközelítően pontos adatokkal sem szolgálni az érkezőkről, az előbb ismertetett állítás is az Eurostattól, az Európai Bizottság egyik főigazgatóságától származik.

A saját érdekétől vezettetve joggal titkolózik-e a kormány? Eddig úgy tűnt, nem, a magyar embert nem olyan könnyű megzavarni. A magyar embernek módfelett összetett tudata van, amelynek alrendszerei tökéletesen alkalmasak a tények befogadására, tehát mindent rögzítenek a lopásokról, kötvényesekről, a vendégmunkásokról, és a velük kapcsolatos hazugságokról, azonban ezeket a tényeket nem köti össze, még kevésbé von le belőlük következtetéseket. Az egymást kizáró igazságokat inkább átutalja a párhuzamos valóságok birodalmába, ahol mondjuk a kormány állítása, hogy ő bizony nem engedi a népét idegen vérrel felvizezni, más valóságba kerül, és megint más valóságba az a KSH-adat, hogy ugyanez a kormány legalább harmincezer letelepedési kötvényest, alig ellenőrzött kínait, oroszt, pakisztánit és iránit fogadott be. Különböző Magyarországok élnek egymást mellett, és nincs, aki átszakítsa köztük a falakat.

Mit ér ilyen körülmények között a Borkai-ügy? Elég durva és gátlástalan történet ez ahhoz, hogy következményekkel járjon? Megérthető ebből, hogy ezer és tízezer ilyen ügy van még, és lehet, hogy a Borkai-féle még nem is a legmocskosabb? Hoz-e holnap elkerülhetetlen szembenézést azzal, hogy az ország kifosztása és a tolvaj elitek kialakulása az Orbán-féle politika maga? Mit gondolunk: baj, hogy ez így van? Tenni kéne valamit a saját önös érdekeinkért, annyit, amennyit lehet, most épp az urnáknál?

Ez a kérdés.

Szénási Sándor jegyzete a Hetes Stúdió 2019. október 12-i adásában hangzott el.