„Klubrádió
Belső közlés

Vajda Júlia: Örökölhető-e a trauma?

16/04/2022 18:30

| Szerző: Pályi Márk / Klubrádió

A Klubrádió honlapján minden hétvégén közzéteszünk egy verses vagy prózai felolvasást Belső közlés című irodalmi műsorunk felvételei közül. Ma rendhagyó módon Vajda Júlia eredetileg Tükörfordítás című műsorunkban elhangzott, Örökölhető-e a trauma? című esszéjének részleteit hallgathatják meg Valcz Péter előadásában.

2022. április 16. Belső közlés / Vajda Júlia: Örökölhető-e a trauma? (22.04.16.)
17:01
00:00

Nem csak a keresztény húsvét és a zsidó pészach első napja kezdődött ma el, a tavaszköszöntő böjtök és megtisztulás időszaka, hanem torz összefüggésként a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapjával is egy napra került idén mindez. „Egy nap Isten azt mondta: zsidótlanítás” – érzékelteti Borbély Szilárd a Klubrádió költészet napi összeállításában is elhangzott versében, hogy az emberi szellem keretei között megfoghatatlan történés megfogalmazására a negatív szakralitás nyelvével igyekezhet legfeljebb kísérletet tenni. 1944. április 16-án, a német csapatok bevonulását követően négy héttel kezdték meg a zsidók összegyűjtésére szolgáló gettók felállítását az akkori Magyarország határai között, a deportálások közvetlen előzményeként, amelyről ma már tudjuk, hogy Horthy Miklós kormányzó annak ellenére sem állította le, hogy tudta, mi történik az elhurcolt emberekkel, és ezt különsebb kockázat nélkül meg is tehette volna – amint az látszik a fővárosi deportálások jóval későbbi megakadályozásából is.

Ebből az alkalomból ma egy olyan szöveget hallgathatnak meg itt, a Klubrádió honlapján is, mely eredetileg kulturális tényfeltáró és ismeretterjesztő műsorunk, a Tükörfordítás kultúra és abúzus viszonyával foglalkozó adásában hangzott el. A műsorban Valcz Péter színművész olvasott föl részleteket Vajda Júlia esszéjéből, amelyet eredetileg egy konferencia keretében olvasott föl előadás formájában – az érdeklődők a fenti videóra kattintva ennek teljes változatát is megtekinthetik. Maga a szöveg ugyanakkor megint csak rendhagyó szögből vizsgálja azt a terhet, amelyet a túlélők és leszármazottaik számára Auschwitz – vagy Kertész Imrével szólva: a holokauszt katarzis nélküli tragédiája – jelentett: Vajda olyan szülők és gyermekeik viszonyát vizsgálta, ahol a koncentrációs táborokat túlélő szülő saját gyermeke aggódó féltése, jellemző túlóvása helyett annak bántalmazójává vált. A témaválasztással mintegy azt is érzékeltetve a járatlanabb befogadó számára is, hogy a valódi skizmák tényleg tehetetlenné tesznek mindannyiunkat éppen az azokhoz való egészséges viszonyulásunk terén is – ahogyan Hannah Arendt írja, a radikális gonosz felszínre törése esetén „maga a tett”, amelynek máskor éppen a reakciónk elősegítése lenne a szerepe és rendeltetése, foszt meg „bennünket minden hatalmunktól” –, és csakugyan végleg ellehetetlenítik, hogy a jó és a rossz fogalmaiban tudjunk gondolkodni a világunkról. Arendt szerint az efféle radikális gonosztettek elkövetőjét illetően „valóban együtt ismételhetjük Jézussal”, a keresztény vallás alapítójával, akinek kereszthalálára is ma emlékezünk: „»Jobb annak, ha egy malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik.«” De mi történik akkor, ha az ilyen tett áldozatának személyiségsérülése leküzdhetetlennek bizonyul? Néhány ilyen jelenséget kísérel meg körbejárni Vajda Júlia előadása.

 
Vajda Júlia szociológus, pszichoanalitikus (Forrás: Emóció Bt.)
 

Az esszé részleteit a fenti hangsáv lejátszás gombjaira kattintva hallgathatják meg. Kiemelt kép: Fortepan