Történelmi emlékezet a humoros filmekben – 80. epizód
15/06/2025 17:45
| Szerző: Timár Ágnes/Klubrádió
A Mozgóképizmus eredeti formátuma ezen a héten tért vissza a Thalia Punknői című különkiadás sorozat után, és azonnal egy új témával kezdtünk. A vicc igazságtartalma kerül mérlegre.
Paár Ádám történész-politológussal olyan filmeket és sorozatokat válogattunk össze, amelyek jelentős történelmi korszakoknak és eseményeknek állítanak emléket humoros formában. Mert akár még azok is rejthetnek sok igazságot.
A középkorral indítottunk, mivel az ókori világot megidéző Brian életét már korábban, más témával kapcsolatban megvizsgáltuk.
Azonban szintén egy Monty Pyhton-filmet, a Gyalog galoppot hívtuk „segítségül”, hogy az Artúr-mondakörhöz kötődő legendákat, meséket körbejárjuk.
Többek között azt az alapproblémát vizsgáltuk, hogy bár a kezdetek főleg fikciós alapúak, hiszen a 4-5. századról még igen kevés írásos emlék maradt fenn, a legtöbb film, amely feldolgozza Artúr történetét, jellemzően a 10., 12. századra helyezi a cselekményt. Az alkotók nyilván azért döntenek így, mert hangsúlyosan középkori filmet akarnak készíteni, és az 5. század még bőven magán hordozza az ókor jellegzetességeit. Továbbá a nők ábrázolását tekintve is szerencsésebb, ha már az alakot hangsúlyozó gótikus ruhákban jelennek meg.
Ugyanakkor jelentős „nagyvonalúságként” is értékelhetjük a csalást, mivel a 10. századtól már egészen pontos történelmi ismereteik vannak a briteknek, ahova már sehogy nem fér be Artúr és a kerekasztal sztorija.
A beszélgetésből az is kiderül, hogy Artúrnak nem csupán a létezését lengi körül rejtély, de a halálának körülményei sem ismertek, amely rengeteg legenda születéséhez vezetett. Történész vendégünk elmondta, hogy bár volt olyan kiásott csontváz, amelyet Artúénak tulajdonítottak, de ezt a kelták nem hitték el, ahogy népmeséik szerint a király halálát sem, és továbbra is várják vissza, hogy tegyen rendet, és legyen jobb az élet.
Továbbá az is egy fontos pontja a történetnek, hogy nincs biztos válasz arra, vajon létezett-e Artúr – emelte ki Paár Ádám. És ha létezett is, nem volt-e inkább egy római hadvezér Artus néven, aki ottmaradt – feltehetően akarata ellenére – és mivel a szászokkal ő is harcba szállt, a britek már hős kelta vezérként meséltek róla a későbbieknek. Története pedig szájról szájra terjedt, amely folyamatot nem nagyon szokta zavarba hozni a valóság ismerete.
Az adásban még szóba került Az első lovag, valamint az Artúr király, és egy magyar animációs alkotás, a Sárkány és papucs is, amely Artúrról és a kerekasztal lovagjairól szól. Az első kettő esetében nagy hangsúlyt fektetve az érzelmekben bőséges szerelmi vonalra is.
A Gyalog galopp abszurd humorába természetesen belefér az esetleges valóságtól való lendületes elrugaszkodás, néhány pontban azonban hű marad a hagyományokhoz, például a francia-brit ellentét ábrázolásával, illetve saját korára is utal, többek között a boszorkányüldözésről szóló jelenet, vagy a gyerekvállalással kapcsolatos jogokról folytatott vita a filmben, de az a momentum is, amikor (utalva a hatvanas évek végére jellemző tüntető ifjúságra) az egyik epizódszereplő elmagyarázza Artúrnak, hogy ők egy anarcho-szindikalista párt.
