Szív és ritmus

Prof. dr. Csanádi Zoltán, a Magyar Kardiológusok Társaságának elnöke elmondta, a szívritmuszavar egy gyűjtőfogalom, vannak olyan teljesen ártalmatlan aritmia entitások, amely valamilyen gyakorisággal mindenkiben van, de nem rövidíti meg az életünket és nagyon sokszor nem okoz panaszt sem, teendőt nem igényel. Életveszélyesek lehetnek a kamrai ritmuszavarok, de ezek is többnyire valamilyen egyéb kórállapothoz csatlakoznak, mint szívbetegség, magasvérnyomás betegség, cukorbetegség. A leggyakoribb ritmuszavar azonban egyértelműen a pitvarfibrilláció, ami a teljes lakosság körülbelül 2-3%-át érinti. A betegség gyakorisága az idősödéssel növekszik, 50 év alatt alacsony az előfordulási gyakorisága. A pitvarfibrilláció egy nagyon alattomos ritmuszavar, mert azokban az esetekben is, amikor nem jár tünettel, nagyon nagy bajt képes okozni. Ismert, hogy stroke szempontjából a pitvarfibrilláció egy rizikóállapot. A pitvarfibrillációban nem megfelelően húzódnak össze a szív felső üregei, ott vérrögök képződhetnek, ezek szabadulnak el és okozzák a szövődményeket.

A ritmuszavarok esetében a gyógyszeres kezelés lehetőségei elég korlátozottak. A gyógyszergyártás területén nagyon jó eredmények születtek az utóbbi évtizedekben, de a ritmuszavarok területén ez sajnos nem érvényes, így egyéb nem gyógyszeres lehetőségeket próbált az orvostudomány kifejleszteni, amiben viszont vannak fontos sikereink. A pitvarfibrilláció esetén a betegek egy részénél egy katéteres beavatkozással egészen jó eredményeket tudnak elérni, akár hosszú évekre ritmuszavar mentessé tudják tenni a betegeket, de a kamrai ritmuszavarokkal kapcsolatban is vannak jó hírek. Bizonyos esetekben a beültetett, speciális defibrillátor megmentheti a betegek életét.

Véralvadásgátló kezelésre a pitvarfibrilláló betegek túlnyomó többségénél szükség van. A K-vitamin antagonista véralvadásgátlók nagyon hatékonyan segítik a betegeket, bár a használatuk összetett, a beállítás nehézkes, és a táplálkozásra is figyelni kell. 5-6 éve viszont már itthon is elérhetőek azok a véralvadásgátló szerek, amelyeknél ezek a kellemetlenségek nincsenek jelen. Ugyanúgy szedhetik a betegek, mint egy vérnyomáscsökkentőt - fix dózisban, nincs életmódi, táplálkozási megszorítás, és a nagy vizsgálatok azt is kimutatták, hogy biztonságosabbak ezek a szerek - a vérzéses szövődmények ritkábbak, és különösen ezek veszélyes formája sokkal ritkább -, mint a régi típusúak. Ahol viszont muszáj a régi típusú gyógyszereket szedni, azok a műbillentyűs betegek, az ő esteükben ugyanis az új gyógyszerek nem kellő hatékonyságúak. Másik problémát az okozhatja, hogy a támogatásuk 70%-os, így picit drágábbak, mint a régi típusúak, ami pár ezer forint többletet jelent havonta.

Mi a legjobb egy pitvarfibrilláció esetén, az alvadásgátló szedése, hogy ne kapjon stroke-ot, vagy pedig az, hogy megpróbálják visszaállítani a normál ritmust? A kérdésre az utóbbi a válasz, de ez sajnos a betegek egy jelentős részénél nem reális cél. Az első kérdés mindig az, hogy van-e esély, hogy visszahozzák a normál ritmusra, vagy már nincs? A következő kérdés, hogy ha van, milyen módon? A harmadik pedig, hogy mennyi a tromboembóliás rizikója  a betegnek, kell-e védenünk ez ellen, vagy nem? A “meg tudjuk-e őrizni a szinusz ritmust”, és “van-e az előbb említett rizikó” kérdések párhuzamosan futnak, tehát akinek rizikója van, annak mindenképpen (legalábbis az esetek túlnyomó többségében) adni kell véralvadásgátló kezelést, akkor is, ha a ritmusa visszaállítható volna. Az életmódváltás persze ennél a betegségnél is rendkívüli módon fontos. A kezelés mellett így sokkal nagyobb az esély arra, hogy a normál szinusz ritmust megtartsa a beteg, és alakuljon ki elhízás, ami egy nagyon rossz prognosztikai faktor.

Csanádi Zoltán professzor felhívta a figyelmet, hogy aki időnként kellemetlen szívdobogás érzést tapasztal, mindenképpen járjon a végére, menjen el kardiológushoz, különösen, ha az illető idősebb. Az a legfontosabb, hogy valamilyen módon detektáljuk és EKG-val dokumentáljuk a ritmuszavart.