„Zajlik
Hetes Stúdió

Orbán felhatalmazási törvényét Hitler 1933-as hatalomra kerülésével hozta párhuzamba William Galston – Interjú Bill Clinton volt szakpolitikai tanácsadójával, a Brookings Intézet tudományos kutatójával

13/04/2020 06:53

| Szerző: Csernyánszky Judit/Klubrádió

Hogyan menedzseli elnökük a koronavírus jelentette válságot? - kérdem William Galstont, aki Bill Clinton szakpolitikai tanácsadója volt, s mint ilyen, ő aztán tényleg tudja, hogyan működik a Fehér Ház. Galston jelenleg a Brookings Intézet tudományos munkatársa, s most persze ő is otthonról dolgozik, s tisztázzuk egyelőre mindenki rendben van, és vigyáz magára, amennyire lehet. Beszélgetésünk idején 500 ezer felé közelít a fertőzöttek száma az Egyesült Államokban, és 17.000 felé az elhunytaké. Ezekkel a drámai adatokkal az első helyre küzdötte fel magát az ország, sehol a világon ennyi fertőzött és ennyi halál. És messze vannak még a járvány lecsillapodásától.

Csernyánszky Judit interjúja.

2020. április 11. Hetes Stúdió / részlet, William Galston-interjú (20.04.11.)
12:35
00:00
William Galston: - Az elnök – azt gondolom – túlságosan lassan ismerte fel a válság súlyosságát, és túl lassan lépett, hogy a kormányzaton belül szükséges szervezeteket felállítsa a válság menedzselésére. Az elmúlt néhány hétben valamelyest javult a helyzet, de ezzel együtt sajnos azt kell mondja, még mindig nagyon sok csúnyaságot látunk – zavar van az egészségügyi védőfelszerelések, a gyógyító eszközök, a források biztosításában, abban, hogy ki miért felelős. Még azt sem tudjuk, hogy ki a felelős annak meghatározásáért, hogy hol van a legnagyobb baj és a legnagyobb szükség a segítségre. Legalább hat hetet veszítettünk a járvány visszaszorításában a késői intézkedések miatt. Nem itt tartanánk, ha időben észbekap az elnök.

Csernyánszky Judit:Az elnök elleni impeachment miatt késlekedett?

W. G.: - Nem, nem, egyáltalán nem. A republikánusok valóban azt mondják, de ez nem igaz. Márcsak azért sem, mert az impeachment procedúrája január harmadik hetében befejeződött, és az elnök ez után kapott számtalan figyelmeztetést a járványról. S ennek ellenére nem tett semmit.

Cs. J.: - Az elnök azonban mindenki mást hibáztat a késlekedésért, kivéve magát. Akkor ezt hogyan magyarázza?

W. G.: - Ez teljes mértékben igaz. Már kiismertük az elnököt, egyik jellemjegye, ha valami rosszul megy, azért mindig mások a felelősek, soha nem ő maga.

Cs. J.: - Milyen hatással van az elnökválasztás menetére a koronavírus-válság?

W. G.: - A szerdai Wall Street Journalban épp ennek a témának szenteltem a szokásos heti publicisztikámat. Három pontban tudnám önnek is ezt összefoglalni. Először is: az elnök március utolsó két hetében felfelé indult támogatottsági mutatója erősen befékeződött, miután nyilvánvalóvá vált a koronavírus okozta káosz és késlekedés, és a megbetegedések drasztikus emelkedése.
Másodsorban, az elnök eredetileg a dübörgő gazdaságra és annak további növekedésére alapozta kampányát, ami szertefoszlott. Aminek következtében most valami más témát kell találnia a sikeres kampányához, amit meglátásom szerint teljesen új alapokra kellene építenie a mostani helyzethez igazodva, ha még egyáltalán bízhat egy sikeres kampányban.
Harmadrészt: rendkívüli helyzet állt elő azzal, hogy a demokraták és a republikánusok közti nézetkülönbség az állam, a kormány szerepét tekintve – megszűnt. A demokraták mindig a több és nagyobb állami-kormányzati szerepvállalásért kampányolnak hagyományosan, míg a republikánusok pont az ellenkezőjéért. Azonban a mai helyzetben már a republikánusok nem állhatnak ki ezzel a szokásos kampányszlogennel. Hisz kormányzati intézkedés és támogatás nélkül kezelhetetlen a járvány. Most minden állampolgár azt akarja látni, hogy még nagyobb részt vállal a központi kormány a válságkezelésben. Mindezek alapvetően átalakítják a politika terrénumát – borul a hagyományos politikai szerepvállalás. S ezért nem is tudjuk, milyen következményei lesznek a mostani drámai változásoknak a választás kimenetelére nézve.

Cs. J.: - A demokraták már csúsztatták az elnökjelöltjüket hivatalosan kihirdető, úgynevezett hagyományos konvenciójukat. Egyáltalán: megtartja, meg tudja tartani a két párt az előre, pontos menetrend szerint betervezett konvencióját?

W. G.: - A rövid válaszom erre a kérdésre: senki nem tudja ezt még. Ugyebár a demokraták már áttették augusztusra a konvenciójukat, de sajnos ennél későbbi időpontra nem tűzhetik ki, mert a kampányra nem marad a törvényben meghatározott elég idő. Ezek után csak az a kérdés marad, hogy milyen veszélynek vannak kitéve a delegátusok, ha összezsúfolódnak egy helyiségben. Ha pedig nem találják elég biztonságosnak a személyes jelenlétüket, akkor a pártnak meg kell változtatnia a szabályzatát ahhoz, hogy más formában döntsenek az elnökjelölt személyéről. Már gondolkodnak a pártok abban, milyen logisztikával oldható meg a probléma. Sajnos itt nem egy Zoom-féle 20 fős konferenciáról van szó, legalább 20 ezer delegáltról beszélünk. Ez egy igencsak nagy technológiai kihívás, ami előtt áll most a párt. És az idő máris kevésnek tűnik ahhoz, hogy olyan megoldással rukkoljanak elő, ami meg is valósítható. Mindenesetre attól tartok, ha olyan újszerű technikai megoldás születik, amire eddig nem volt példa, akkor megvan az esélye a csúfos kudarcnak. Mert ilyenkor egészen biztos felszínre kerülnek a váratlan hibák. Ha esetleg már van tervük a pártoknak erre, akkor előtte tartani kellene egy főpróbát mindenképpen. A demokratáknak már júniusban vagy júliusban virtuális főpróbát kellene tartaniuk több ezer résztvevővel. Mert sajnos, mindannyian jól emlékszünk az iowai előválasztásra, amikor új technológiát vezettek be – nevezetesen, hogy telefonos applikációval igyekeztek számolni és lebonyolítani az előválasztást, és borzasztó kudarcba fulladt. Mert nem tartottak előtte próbaszavazást. Márpedig egy ilyen kudarc a konvención – rettenetes lenne!

Cs. J.: - Ezek után felvetődik a kérdés, meg tudják egyáltalán tartani november 3-án az elnökválasztást? 

William Galston
 
William Galston
 

W. G.: - Azt gondolom, ez szinte biztosra vehető. Ellenkező esetben a kongresszusnak kellene közbelépni, hogy megváltoztassa az elnökválasztás dátumát, és szerintem most mindenki kizárja ennek a lehetőségét. Azt gondolom, az eredetileg kitűzött időpontban kell megtartanunk a választást és úgy gondolom, így is lesz.

Cs. J.: - Értem, de milyen módon, milyen formában? Hisz az elnök máris kijelentette, hogy nem lehet engedélyezni a levélben történő szavazást? Ráadásul Wisconsinban, az e heti előválasztáson is óriási botrány kerekedett az előválasztás elhalasztásának lehetőségéből és az alkotmánybíróság még azt sem tette lehetővé, hogy a demokraták kérésére a levélben történő szavazás határidejét meghosszabbítsák.

W. G.: - Az egy dolog, hogy mit mond az elnök. De ha az alkotmányunkat veszi alapul, akkor azt látja, hogy az 50 államnak van döntési joga abban, hogy hol, mikor és milyen módon tartja meg, kivitelezi a választást. És már most biztosan állíthatom, hogy a szövetségi államok többsége a levélben történő szavazás mellett fog dönteni, bármit is mond az elnök ebben a kérdésben. Ugyanakkor tudvalevő, hogy már vannak olyan hangok, hogy országos szinten, törvényi rendelkezés útján kellene dönteni arról, hogy mindenhol, azaz az egész államok területén tegyék lehetővé a levélben történő szavazást. Nem hiszem, erre sort kellene keríteni, mert az elnök élni fog a vétó lehetőségével. Akkor pedig semmi értelme az erőlködésnek. A mostani becslésem szerint 30-35 államban fognak úgy dönteni, hogy levélben szavaznak, 15-20 nem fogja ezt lehetővé tenni – nyilván a republikánusok, mert az elnök fixa ideája, hogy levélben mindenki csal.

Cs. J.: - Egyébként hozzátennénk, hogy Donald Trump arra való hivatkozással, hogy a szavazatok számlálásakor csalás történt 2016-ban, bizottságot állíttatott fel, amit két év múlva úgy volt kénytelen feloszlatni, hogy nem találtak bizonyítékot választási csalásra.

W. G.: - De egyébként ebben sem lenne sok újdonság, mert minden egyes szövetségi állam más és más formában bonyolította le az elnökválasztást, mert ebben az alkotmány szerint szabadkezet kaptak a helyi kormányzóságok. Noha tény, van, ahol könnyebbé tették, volt, ahol viszont megnehezítették a szavazást. Azt nem mondom, hogy nem lenne jó összállami szinten választási sztenderdet kialakítani, de ebben a pillanatban nincs egységes álláspont e tekintetben sem.

Cs. J.: - És nem elképzelhető önöknél az, ami nálunk is? Nevezetesen, hogy a vírus jelentette rendkívüli helyzetet kihirdetve az elnök dönt egyedül mindenről rendeleti úton, mint ahogy ezt teszi Orbán Viktor és minden hatalmat a kezébe ragad? 

W. G.: - Nem, dehogy is. Egyáltalán nem. És az alkotmányban nincs is ilyen paragrafus. El sem képzelhető, hogy az elnök vagy akárki más ekkora hatalomra tegyen szert. Maximum az fordulhatna elő, hogy a kongresszus egy új törvényt alkot, amelyben az elnököt felruházza a sürgősségi esethez szükséges hatalommal. Aztán esetleg felhatalmazza az elnököt arra, hogy a törvényben foglaltaknak megfelelően járjon el, pontosabban a törvényben meghatározottakat hajtsa végre. De nem többet és nem mást. Szóval ilyen nálunk teljes mértékben elképzelhetetlen. Ez nálunk nem fordulhat elő. Pont. A demokraták semmi ilyenbe nem mennének bele. De senki nem uralkodhat nálunk rendeleti kormányzással úgy, ahogy ez most Magyarországon zajlik.

Cs. J.: - Szóval hallott a nemzetközi felháborodást kiváltó rendeleti kormányzás részleteiről is?

W. G.: - Persze, mindenki hallott róla. És az egész országban beszélnek róla… Magyarország ugyan kis ország, ennek ellenére az emberek odafigyelnek arra, mi történik ott.
Őszintén elmondhatom önnek, hogy sokan ítélik meg úgy a helyzetet, hogy Orbán Viktor a koronavírus járványt kihasználva autoriter hatalmat kaparintott meg. És sokan most attól is tartanak, hogy épp a járvány leple alatt ezt a hatalmat annak elmúltával sem fogja visszaadni. És azt is meg kell mondjam magának, hogy most bizonyos amerikai körökben mindenki párhuzamot von az 1933-as németországi fejleményekkel, amikor Hitler szintén felhatalmazási törvénnyel ragadta magához hasonlóképpen a hatalmat. És nem is változtatott aztán ezen. A többi pedig már történelem. Csak remélni tudom, hogy Magyarországon nem ismétlődik meg a történelem.

Cs. J.: - Ez akkor elég indokot ad ahhoz, hogy Magyarországot kizárják az Európai Unióból? Ön szerint is?

W. G.: - Nézze, az Uniónak a liberális demokráciák egységét kellene felmutatnia. Amikor Orbán úr először hirdette meg az illiberális demokráciát elhíresült beszédében, már akkor kellett volna határozott álláspontot foglalnia az Európai Uniónak. Világossá tenni, amennyiben a kormány ezen az úton megy tovább, akkor haladék nélkül felfüggeszti Brüsszel az uniós tagságát. Most már egyértelmű a számomra, hogy ha az EU tartja magát alapokmányához, akkor addig nem lehetne megengedni Magyarországnak azt, hogy éljen szavazati jogával mindaddig, amíg vissza nem tér a demokratikus kormányzáshoz – nyilatkozta a Klubrádiónak Bill Clinton egykori szakpolitikai tanácsadója, William Galston, a Brookings Intézet tudományos munkatársa.

Csernyánszky Judit interjúja a 2020. április 11-i Hetes Stúdióban hangzott el.