Nomádok és munkások a filmvásznon

Szöllőskei Gábor filmes szakújságíró elmondta, hogy az Oscar-díj átadó műsor nézettsége évről évre esik, így az idei volt eddig a legkevesebb filmrajongó érdeklődésére számot tartó adás. Az emblematikus Titanic-év óta az ötödére csökkent a nézőszám. És habár az idei ceremónia minden szempontból rendhagyó volt, nem sikerült a kényszerű szűk körű rendezvényt meghitté tenni.

Fontos üzenetek elhangoztak ugyan, és a technikai összeköttetéssel sem voltak gondok, de sok helyen kifejezetten hibás volt a kivitelezés. Az idei elhunyt művészekre való megemlékezés tiszteletlenre sikeredett, a díjak átadását túlbeszélték, és nagyon hiányoztak a filmes bejátszások is, mondta el Szöllőskei Gábor.

A filmes újságíró hozzátette, kockáztattak a műsor szerkesztői, és veszítettek. Arra készültek ugyanis, hogy Chadwik Boseman kapja posztumusz a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat, amelyet a műsor legvégén adtak át – kivételesen –, és a szobrot így egy megható jelenet keretében az özvegye vehette volna át, de mivel Anthony Hopkins lett a befutó, így kurtán-furcsán ért véget a műsor.

Szöllőskei Gábor hozzátette ugyanakkor, hogy ő örült Hopkins győzelmének, ahogy annak is, hogy A nomádok földje lett a legjobb film. Kiemelte Frances McDormand győzelmét, aki így Meryl Streep mellett a másik olyan színésznő, aki már 3 Oscar-díjjal büszkélkedhet.

A Hangosfilm – Szélesvásznú verzió folytatásában Muszatics Péter filmtörténész beszélt arról, hogyan változott a munkás ábrázolás a mozivásznon az elmúlt évtizedekben. Az interjúból kiderült, hogy a 20. század emblematikus alakja ebben a témakörben egyértelműen Chaplin volt, aki a Modern időkkel mutatta be a világ akkori változását, és a munkások megítélését.

A filmtörténész elmondta, hogy a két világháború között míg Hollywoodban megmaradt a klasszikus kétkezi munkás, a kisember karaktere a filmeken, addig hazánkban a Horthy-korszak idején legfeljebb pozitív parasztábrázolással találkozhattunk. A dolgozók elsősorban a felfelé törekvést képviselték. Ez természetesen megváltozott a második világháború után, habár itt sem volt mellékes az alkotó személye.

Muszatics Péter összehasonlította a szovjet filmek pozitív, de ugyanakkor sematikus munkásábrázolását azzal a ténnyel, hogy az Egyesült Államokban fokozatosan eltűnt a munkásosztály, és beolvadt a középosztályba, így annak ábrázolása is problémássá vált.

A beszélgetést a következő adásban folytatjuk a hatvanas évek világával.

Az interjúban elhangzott filmek címei:
- Modern idők
- Rocco és fivérei
- A sztrájk
- Érik a gyümölcs
- A rakparton
- A szarvasvadász
- Tavaszi zápor
- Meseautó
- Két lány az uccán
- Dalolva szép az élet
- 2x2 néha 5