Nem is olyan nagy butaság a gittegylet

A civilszervezet kifejezés lassan szitokszóvá válik, a bizalmatlan és gyanakvó kormánypropaganda fényében gyakran úgy tűnnek fel, mint valami sötét külföldi háttérhatalom hazai ügynökei. Miközben ilyen szerveződések, közösségek nélkül, bármilyen formájukról is legyen szó, egy felvilágosult, modern társadalom nem nagyon tud működni – mondta Kirschner Péter, a civil szervezetek mai működését szabályozó egyesületi törvényt éppen harminc éve létrehozó törvényelőkészítő bizottság tagja.

A Klubrádió műsorának másik vendége, Gelencsér Balázs civil alapítványi vezető elmondta, manapság a Magyarországon működő 60-70 ezer civil egyesülés döntő többsége még mindig valamely hobbi köré szerveződik, a második legnagyobb csoportba a kultúrával, sporttal, szociális problémákkal foglalkozó társaságok tartoznak, ezek arány 9 százalék körüli.

Az állam működését, illetve a nagyobb, összetettebb társadalmi folyamatokat vizsgáló úgynevezett őrkutya (watchdog) szervezetből már sokkal kevesebb van. Ezeknek a szakmai ellenőrző, alternatíva állító egyesüléseknek a szerepe a rendszerváltás után egyre erősödött, aztán a folyamat megfordult, és az elmúlt tíz évben radikálisan visszaszorultak. Ma már nem nagyon tudnak a korábbihoz hasonló szintű érdekképviseletet ellátni, kontrol funkciójuk meggyengült. Az arányuk 5 százalék körüli lehet a civil szervezetek körében, a jogvédő társaságok aránya például csak nagyjából 1 százalék – mondta Gerencsér Balázs, a Nonprofit Információs és Oktató Központ Alapítvány (NIOK) elnöke.

Kirschner Péter azonban megjegyezte, nagyon érdekes, hogy több olyan kisebb településen, ahol a pártpolitika nem jelenik meg markánsan, civilszervezeti tagokként indult személyek bekerültek az önkormányzatokba, és független képviselőkként, polgármesterekként irányítják a községeket.

Kirschner Pétrer arról is beszélt, a közösségi működés erősödése az iskolákban is hasznos lenne, mert a hagyományos szakköri, önképző diákcsoportokban nem csak tudást lehet szerezni – a nagy pénzért vásárolt, a tanulókat szeparáló különórák helyett – hanem az önigazgatás, a civil működés, a közösségi lét kultúráját is el lehetne sajátítani. Archetípusként említette A Pál utcai fiúk című regény szereplőinek szerveződését, kiemelve persze, hogy a gittegylet összességében komikus társulás volt, de mégis csak demokratikusan működő szervezet volt. A gyerekek el tudják egymást között dönteni, hogy ki az aki jól gombfocizik, táncol, énekel, illetve hogy miként adják át egymásnak a tudást – fogalmazott.