Molnár László: Ha voltak is kétségek Juhász Péter Pállal szemben, azokat valaki eloszlatta

A gyermekvédelmi szakember„Mindig, minden korszakban voltak bántalmazási esetek, de a nagyságrendet nem lehet összevetni a maival és azt sem hogy a gyerekekkel foglalkozók szakképesítése, és az egy gyerek csoportra jutó szakmai létszám régebben megfelelőek voltak. Nem volt szakemberhiány, sőt, mondjuk a fővárosban volt presztízse a gyermekvédelmi szakellátásban dolgozni, és viszonylag sok rosszul fizetett pedagógus jött át a gyerekvédelembe” - mondta a Reggeli gyorsban Molnár László a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat egykori vezetője. beszélt arról a 2012-ben keletkezett levélről, amit akkor írt, amikor az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális- és családügyért felelős államtitkára megkereste információkat kérve Juhász Péter Pálról, „kételyek merültek fel” vele kapcsolatban Erre egy diplomatikus választ írt, amiben egyértelműen megfogalmazta, hogy sem etikailag, sem szakmailag nem elfogadható Juhász Péter Pál működése. A lévélben csatolták annak a három kislánynak az iratanyagát, akiket Juhász Péter Pál beszervezett. De a levélnek nem lett következménye. „Minden jel abban az irányban mutat, hogy ha föl is merültek kétségek Juhász Péter Pállal kapcsolatban, akkor ezeket a kétségeket valaki eloszlatta” - fogalmazott.

„Nyomát nem láttuk annak, hogy bármi következménye lett volna” – tette hozzá, hiszen Juhász Péter Pál ezt követően is betöltötte a funkcióját.

Molnár szerint egészen valószínű, hogy a kormányzatnak volt információja a Szőlő utcai intézményben zajló problémákról. Különösen annak fényében, hogy Juhász Péter Pált korábban Fóton, az Országos Gyermekvédelmi Szakértői Bizottságnál elbocsátották, ami miniszteri megbízás visszavonásával jár.

„Ezek letagadhatatlan tények voltak akkor is, amikor megbízták a Szőlő utcával, később pedig ki is nevezték” – fogalmazott.

Arra is adott magyarázatot, miért nem fogalmazott keményebben a levélben: „Semmi olyan kézzelfogható bizonyíték nem volt a kezünkben, amit bizonyossággal leírhattunk volna” – mondta. A korábbi nyomozások bizonyítottság hiányában zárultak, így ha tényként állítanak valamit, az visszafordítható lett volna ellenük.

„Mindig voltak bántalmazási esetek”

Molnár szerint ma szinte nincs olyan hét, hogy ne derülne ki újabb bántalmazási ügy valamelyik intézményben. A kérdés szerinte nem pusztán az, hogy történt-e visszaélés, hanem az, kirajzolódik-e egy ismétlődő minta.

„Ha nem egy egyszeri esetről van szó, hanem több eset ismétlődik, akkor ennek van egy sajátos mintázata. És ez a mintázat kirajzolja, hogy ez rendszerszerű” – fogalmazott. Ha több intézményben, több hálózatban fordulnak elő hasonló esetek, az már nem egy-egy intézmény diszfunkciója, hanem az egész rendszer hibás működését jelzi. A volt vezető szerint a szakmai szervezetek évek óta leteszik a javaslataikat a döntéshozók asztalára, de ezek „egyelőre süket fülekre találnak”.

A gyermekvédelmi intézményekben tapasztalható extrém fluktuációról is beszélt. A Szőlő utcai intézmény esetében – a sajtóhírek szerint – egy év alatt a dolgozók 97 százaléka távozott. „Ez felfogni is nehéz. Ki maradt egyáltalán?” – reagált Molnár. Hozzátette: a nemzetközi szakirodalom szerint már 30 százalék feletti fluktuáció is azonnali beavatkozást igényelne. Országosan 34 százalék körüli arányról lehet tudni. Az okok között a lehetetlen munkakörülményeket és az alacsony bérezést említette. Szerinte a mostani, részben a minimálbér-emelésből fakadó 15 százalékos emelés nem jelent valódi előrelépést. „Legalább 50 százalékos béremelés lenne az, amit észrevennének a szakmában dolgozók” – mondta.

Molnár Lászlót nem lepi meg, hogy hétről hétre újabb bántalmazási ügyek kerülnek napvilágra. „Ha egyszer elindul egy lavina, az addig nem fog megállni, amíg valami meg nem állítja” – fogalmazott. Szerinte öngerjesztő folyamatról van szó: a nyilvánosság hatására egyre több volt áldozat és szakember mer megszólalni.

Ugyanakkor túlzásnak tartja azt az állítást, hogy csak a „jéghegy csúcsa” látszik. Ő bízik abban, hogy a víz alatti rész, nem horribilis méretű.

„Aki szembejön az utcán, azt is alkalmazzák”

A gyermekvédelmi szakember arról is beszélt, hogy a szakmában sokan nem mernek nyilatkozni. Az intézményvezetőknek a fenntartón keresztül kellene engedélyt kérniük, a válaszokat gyakran előre megírják számukra. „Egzisztenciális okokból sokan nem kockáztathatják meg, hogy megszólaljanak” – mondta. Közben a szakmai követelmények is fellazultak. „Volt idő, amikor azt mondtuk: csak legyen valamilyen diplomája. Aztán elég volt az érettségi. Most már az sem feltétlenül. Aki szembejön az utcán és be lehet csábítani egy intézménybe, azt alkalmazni fogják” – fogalmazott.

A Szőlő utcai javítóintézet bezárásáról Molnár úgy fogalmazott: ez „látványmegoldás”, egyfajta politikai termék. „Ha nincs Szőlő utcai javítóintézet, akkor nincs Szőlő utcai ügy sem – ez a logika” – mondta ironikusan és hozzátezte, ennél már csak az lenne komolytalanabb, ha átneveznék az utcát. Szerinte a gyerekek szétszórása Debrecenbe, Miskolcra vagy Nagykanizsára nem rendszerszintű megoldás. Különösen aggasztónak tartja azt a kormányzati tervet, amely egy nagy, centralizált fiújavító intézet létrehozását irányozza elő Tökölön, a fiatalkorúak börtöne mellett, a büntetés-végrehajtás felügyelete alatt.

„Szakmailag ez egy több mint százéves visszalépés” – fogalmazott. A centralizáció szerinte illeszkedik a kormányzat általános működési logikájába, de nem a gyermekvédelmi szakma szempontjai szerint épül.