Ligeti az MNB-s "aranybudi-ügyről": Teljesen fékevesztett költekezés, elszállt, ízléstelen közpénzszétherdálás

Körülbelül 30 millió forintért épült vizesblokk a Magyar Nemzeti Bank (MNB) székházfelújítása során Matolcsy György akkori jegybankelnök irodájában – derült ki a felújítás dokumentációjából, amelyet a 444 perelt ki. Az eredetileg 55 milliárdos felújítás végül csaknem kétszer ennyibe, 105 milliárd forintba került, ennek részleteit szerezte meg a lap. Az elnöki vizesblokkban a „soft close, quick release és bidé funkciókkal ellátott” vécé nettó 1,1 millió forintba került, a padlót díszítő kőmozaik nettó 9,6 millió forintba. A 84,4 négyzetméternyi Bianco Lasa márványból készült természetes kő falburkolat 11,3 millió forintba került, a luxusmosdót pedig egy „műemléki jellegű díszítő fatagozatokkal ellátott, külön belsőépítészeti tervek alapján készített pácolt tömör fa ajtó” választja el Matolcsy egykori irodájától, amelyet egyébként több mint nettó 20 millió forintrét tapétáztak ki.

Erről kérdeztük Ligeti Miklóst, a Transparency International Magyarország jogi igazgatóját a Megbeszéljük adásában. Megjegyezte: van, akinél becsípődött az aranybudi, Janukovics korábbi, oroszbarát ukrán elnök köreiben is volt ilyen, és el lehetne élcelődni azon, hogy egy ilyet hogyan lehet takarítani, fogja-e a Domestos az aranyat. De azt hiszi, hogy ennek az ügynek már nem az igazságszolgáltatási része a legizgalmasabb, az csak a legbotrányosabb, hogy mennyire tesz a fejére a magyar népnek az igazságszolgáltatás, rendőrség, ügyészség azzal, hogy nem nagyon vizsgálja ezt az ügyet. Ez inkább elmeorvosi kérdés, tehát aki közpénzből büntetlenül ilyet megtesz, azt gondolja, hogy közpénzből ezt kell és szabad tenni, annak elsősorban és leggyorsabban az elmebeli épségét kellene megvizsgálni – vélekedett.

Hangsúlyozta: ebben a sztoriban semmi nem jogszerű. Tehát, hogyha innen nézzük, akkor ők 12. éve mondják ezt. Nem vehetett volna el a Matolcsy György vezette jegybank, vagy személyesen Matolcsy György döntése nyomán a jegybank 266 milliárd forintot a jegybanki közvagyonból, azt nem tehette volna alapítványokba. Ezek az alapítványok nem tolhatták volna a pénzt bukásra ítélt és meg is bukó, mindenféle túl kockázatos ingatlan- és egyéb befektetésekbe, amelyekről most már tudjuk, hogy saját maguk által elismerten legalább 270 milliárd forintnak „kész, vége”. Nyilván ugyanúgy hűtlen kezelés az is, tehát büntetendő magatartás a Büntető törvénykönyv értelmében, hogy az ingatlanfelújítás ilyen mértékű pazarlással történt.

Amikor olyan mértékben aránytalan, túlzó, egyéb jelzőket is lehetne sorolni, hogy giccses, meg cinikus a közvagyonnak a felhasználása egyéni luxusszempontokra, mint amit itt tapasztalunk, akkor már nem merül föl az, hogy egyszerűen csak valakinek egy picit túlszaladt a keze és akart egy jobb tárgyalóasztalt, vagy egy elegánsabb besorolású szolgálati autót, amire azt mondjuk, hogy „jó, hát úrhatnám a figura, de mindegy, 100 millióba így is bekerült volna, kerül 120 millióba, hát több is veszett Mohácsnál”.

De itt az arányok iszonyatosan elszálltak, ez egy teljesen fékevesztett költekezés lehetett, és anélkül, hogy konkrétumokat tudna, meg meri előlegezni azt, hogyha bejutnánk a NER egyéb ilyen kultikus giccsparádéiba, mint például Hatvanpuszta, akkor ott is valami ilyesmi, teljesen elszállt, ízléstelen közpénzszétherdálásnak a nyomait lehetne találni. Megismételte: ezért mondja azt, hogy azok az emberek, akik azt gondolják, hogy nekik hatalmukban, jogukban, lehetőségükben áll a minden magyar polgárnak az érdekeit  és a jólétét szolgálni hivatott közvagyont ilyen mértékben, ilyen gyomorforgató nyíltsággal a maguk egyéni, tényleg minden normalitást nélkülöző luxusigényeire elkölteni, fedezetlenül, ellenőrizetlenül, számon kérhetetlenül, azoknak nem csak az erkölcsi, hanem az elmebéli képességeivel kapcsolatban is komoly aggályok merülnek fel. Ezzel azt akarta kifejezni, hogy ez már tényleg nélkülözi az értelmesen megfogalmazható jelzőket, amikor valaki ilyen mértékben szembehelyezkedik azzal, ami a közjóból és a közhatalom gyakorlásával szemben támasztott erkölcsi mércékből következik.

Ligeti Miklós ironizálva megjegyezte: a jegybanki botrányban „azon Atolcsy Györgyök között kellene keresni a felelősöket, akiknek a neve M-mel kezdődik, hogy ezzel is segítsük a rendőrség munkáját”, ők ugye nem találják ezeket a felelősöket, most már lassan 15 hónapja. Itt sikkasztás és hűtlen kezelés merül fel, ezt már tizedik éve mondják, először 2016. április 16-án tettünk az ügyben feljelentést, másodjára meg 2025 márciusában, tehát egy jó évvel ezelőtt.

Ugye a most kipattant ügy, amit az egyszerűség kedvéért nevezzünk „aranybudi-ügynek”, a jegybanki székházfelújítás ügye, ott is van pazarló pénzköltés, és ez is hűtlen kezelés gyanúját kelti. Az egésznek azonban van egy újabb dimenziója, merthogy a NER-ben semmi nem történik önmagában, semmi nem történik úgy, hogy arról a NER legfőbb döntéshozói, mondjuk Orbán Viktor és az ő közvetlen köre ne tudnának valami módon. Azt fontos tudni, hogy voltak és vannak intézményes fékek még mindig a jegybank működése fölött, ugye az állam tulajdonosi jogait a kormány gyakorolja, a kormány nevében az államháztartásért felelős miniszter jár el ebben a feladatkörben. Ez a miniszter ugye 2013 és 2025 között Varga Mihály volt, és ő most a jegybank elnöke. Hogyha ő nem tette meg a szükséges intézkedést pénzügyminiszterként, nemzetgazdasági miniszterként – hiszen ő az, aki két szakértőt delegál saját jogon a jegybank felügyelőbizottságba és ezáltal tudnia kell a felügyelőbizottság működéséből fakadóan, hogy mi zajlik a jegybankban –, és ha nem szólította fel őket, hogy ezt ne tegyék, illetve nem tett feljelentést meg, pénzmegóvásra, irányuló intézkedést ebben az ügyben, akkor az bizony bűnpártolás. Ezt a szakértő szerint Varga Mihály sem úszhatja meg, egyébként Papcsák Ferenc felügyelőbizottsági elnök a jegybanknál szintén nem úszhatja meg, tehát itt azért számos embernek az elszámoltatása lenne szükséges, „hogy ez nem történik meg, az nyilván nem független attól, hogy a NER nem szereti önmagát élve boncolni”.

Meg hát értelemszerűen Matusi Györgynek nem csak az az aduász van a kezében, hogy őt tartották a miniszterelnök jobbkezének, hanem az is, hogy az összes magántőkealapot a Magyar Nemzeti Bank, mint pénzügyfelügyeleti hatóság regisztrálja, és rálát azoknak a működésére sokkal jobban, mint bármely más állami szerv. Tehát pontosan tudja azt a jegybanki levetés, hogy az állam által a TI legutóbbi kutatásaink szerint körülbelül 1300 milliárd forinttal közvagyonból megtolt magántőkealapokból, mennyi pénz jutott pontosan melyik NER-es haszonhúzóhoz, miniszterelnöki vőhöz, egyéb családtaghoz, és így tovább.

A teljes beszélgetést meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)