Ligeti a Microsoft-ügyről: Ez már nem is csoda, hanem abszurd

Az úgynevezett Microsoft-ügyben gyanú van, de gyanúsított nincs: egy közvetítőcég 2,2 millió euróért kapott szoftvert a Microsofttól, majd 3,76-ért adta tovább a kormánynak; ez a történet dióhéjban, amelyről Ligeti Miklóst, a Transparency International Magyarország jogi igazgatóját kérdeztük.

A szakértő az Esti gyorsban úgy fogalmazott: ez azok közé a korrupciós esetek közé tartozik, amelyeknél a NER-t hol legfőbb ügyészként, hol alkotmánybírósági elnökként szolgáló Polt Péter sem tudna, ha kicsit is őszinte lenne, mosoly nélkül, blazírt arccal végigmondani.

Olyan ügyről van szó, amelynél a Microsoft vállalat elismerte a terhére rótt magatartást és az USA kormányának százmillió dolláros nagyságrendű bánatpénzt fizetett a magyarországi korrupciós cselekményekben betöltött haszonhúzói részvétele miatt is. Tehát itt nem vitatott tényekről van szó. Úgy nézett ki az eset, hogy hivatalosan árkedvezményt ad a Microsoft, de közvetítőcégeken keresztül értékesít, amelyek elnyelik a kedvezményt, és piaci áron adják a termékeket az államnak. Ebből a különbözetből „risztelnek” a magyar döntéshozók és a Microsoft vezetői.

Ez az az ügy, amelyet nem tudnak tisztázni a magyar hatóságok. Jelezte: már egyszer megszüntették, de 2019-ben újraindították a nyomozást. Voltak személyi összefonódások is: 2018 előtt a Microsoft akkori vezetője pont informatikai beszerzésekért felelős miniszteri biztos lett Lázár János minisztériumánál. „Egy csoda ez a sztori”, olyan ügyben nem tudják megtalálni a gyanúsítottakat, ahol elismerték az érintett cég részéről az egésznek a megtörténtét, és az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) is elmarasztalta Magyarországot, 3,5 milliárd forintot vissza is kellett fizetni, hiszen uniós pénzből valósultak meg a túlárazott szoftverbeszerzések. A legszebb eleme az ügynek, hogy a bűnüldöző hatóságokhoz, a NAV-hoz meg a rendőrséghez kerültek ezekből a szoftverekből. Képzeljük el azt a nyomozást, amelynél át kell kopogniuk a szomszéd szobába, azt kérdezve, hogy „hogy is csináltuk ezt annak idején? Ez már nem is csoda, hanem bizarr, abszurd”. „Ennél nagyobb hungarikum nem nagyon van” – fűzte hozzá.

Nehéz lenne hirtelen hitelesen előállniuk a hatóságoknak, hogy kik voltak a hét évvel ezelőtti eset felelősei – jelezte Ligeti Miklós. Itt már olyan régi az ügy, hogy közeleg az elévülés ideje is, tehát emiatt nagyon enyhe büntetéssel megúsznák az elkövetők, mert az idő múlása nyomatékos enyhítő körülmény. „A pénznek már valószínűleg bottal üthetjük a nyomát”, mondta, példaként említve az Út a munkába programot, az Elios-ügyet és az Öveges-programot, ahol az adófizetők pénzéből befizették a korrupció gyanúja miatti büntetést, de akinek a csalárdságából eltűnt a pénz, azt nem akarja büntetni a NER.

Megjegyezte, van még pár ilyen „szép” ügyünk, azt egy éve nem sikerült megtalálni, hogy Matolcsy György-e a felelőse a jegybanki alapítvány elismerten legalább 270 milliárd forintos vagyonvesztésének.

A teljes beszélgetést meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)