„Köszönjük
Hetes Stúdió

Készülünk arra a pillanatra, amikor megdöntjük a belarusz zsarnok, Lukasenka hatalmát – Interjú Szvetlana Tyihonovszkajával, az ellenzék egykori elnökjelöltjével

2/02/2025 19:53

| Szerző: Csernyánszky Judit/Klubrádió

A Vilniusban önkéntes száműzetésben élő, egykori belarusz elnökjelölt, Szvetlana Tyihanovszkaja nemcsak útlevele lejárta, de a rá kiszabott 15 éves börtönbüntetés miatt sem teheti be a lábát a saját hazájába. Férjéről, aki a belarusz diktátor, Lukasenka börtönében senyved, két éve semmit nem tud. Csernyánszky Juditnak adott interjújában elmondta azt is, ha Ukrajna mégsem nyerné meg ezt a háborút, az szerinte nem az ő, hanem a szövetségesek kudarca lesz.

2025. február 01. Hetes Stúdió-részlet / Interjú - Szvetlana Tyihonovszkaja - 2025.02.01.
11:54
00:00

Független választási megfigyelők szerint 2020-ban nem Alekszandr Lukasenko [belarusz formában: Aljakszandr Lukasenka ], hanem Szvetlana Tyihonovszkaja [más formában: Szvjatlana Cihanovszkaja] nyerte meg a belorusz elnökválasztást. Talán még most is a minszki elnöki székben ülhetne, ehhez képest száműzetésbe kényszerült. Litvániába menekült, s még így is rettegnek tőle, amit bizonyít, hogy távollétében börtönbüntetést szabtak ki rá, méghozzá 15 évet. Egy hete, vasárnap ismét elnökválasztást tartottak Belaruszban, amit Lukasenka a hivatalos adatok szerint több mint 86 százalékkal megnyert. A választás tisztaságát, és így annak hivatalos eredményét az Európai Unió, Magyarországon kívüli mind a 26 tagállama vitatja, valamint az Európai Parlament többsége már előre elítélte az elnökválasztási "színjátékot".

A korábbi, öt évvel ezelőtti belarusz választás egykori elnökjelöltjével Zoomon keresztül beszélgetett a Klubrádió riportere, Csernyánszky Judit. Szvetlana Tyihonovszkaja elnökhöz illő körülmények között, nemzeti zászlóval a háttérben, kiskosztümben, egy dekoratív asztalnál ülve adott interjút.

Csernyánszky Judit: Megfordult egyáltalán, a fejében, hogy indul az elnökválasztáson? Vagy buta kérdés?

Szvetlana Tyihonovszkaja: Nézze (nevet), ami Beloruszban történt, azt semmiképpen sem nevezném elnökválasztásnak. Az történt, hogy Lukasenka saját magát kinevezte újra elnöknek. Egyáltalán nincsenek meg a feltételei annak, hogy bárki indulhasson az elnökválasztáson. Sem otthon, sem azok számára, akik önkéntes száműzetésben élnek.

 
Szvetlana Tyihonovszkaja  
 Forrás: Facebook
 

 

Mint ismeretes, 2020-ban Tyhihanovszkaja férje (Szergej) indult az elnökválasztáson, esélyét börtönbezárással nullázta le Lukasenka. Ekkor a felesége jelentette be indulását, mintegy férjét helyettesítve. A belarusz elnök viszont őt, aki ráadásul nő, semmibe vette.

SZ.TY.: Lukasenko ellenzéke vagy börtönben van, vagy távol az országtól. Négy éve totális elnyomás alatt él az ellenzék. Hiszen a politikai pártokat teljesen likvidálta az elnök. A vele szemben kritikus médiát felszámolta. Akárcsak a civil szervezeteket. Mindazok, akik részt vettek ebben a hamis, elnökválasztásnak nevezett komédiában, mind Lukasenka rajongói klubjának tagjai. Ők egymásközt versengenek azért, hogy ki tudja elnyerni jobban az elnök kegyeit. És azon dolgoztak, ne legyenek vetélytársai a hivatalban lévő vezetőnek. Tudja, 15 év börtönbüntetésre ítéltek még a távollétemben is, szélsőségesnek és terroristának nyilvánítva. Úgyhogy be sem tehetem a lábam az országba. Nem lett volna értelme azon törni a fejem, miként indulhassak. S amúgy is, kidolgozták a győzelmi forgatókönyvet, beírtak egy számot a szavazás eredményéhez, és több mint 86 százalékos eredményt hirdettek. Ennyi.

CS.J.: Azért hallani, hogy a hetedik terminusát megkezdő elnök fizikai állapota már nem a régi, ami mégiscsak jelez valamit. Azért mindezek ismeretében talán mégiscsak lát valamilyen reményt a változásra, vagy nem?

SZ.TY.: Leszögezném. Lukasenka nem vezetője ennek az országnak. Egyszerűen csak kisajátította magának a hatalmat. Valóságos terrort teremtett, igazi zsarnokként viselkedik. A személyi biztonsági szolgálata és apparátusa mindent elkövet, hogy hatalmát semmi és senki ne veszélyeztesse. Ő nem képviseli a belarusz népet. Valóban ő ül az elnöki palotában. De egyre nagyobb elnyomás alatt tartja az embereket, mert tudja, nem támogatják. Nagyon jól tudja, hogy ha nem tartaná rettegésben az embereket, akkor megint az utcára mennének, mint 2020-ban. Lehet ilyen körülmények között az ország irányítója egy ilyen ember? Azt gondolom, nem. S ami az egészségi állapotát illeti, igen, vannak erről pletykák. Tény, már ő sem fiatal, 70 éves. S előbb vagy utóbb, valóban eljön az idő, amikor nem ő lesz az elnöki székben. Hogy ez a fizikai állapotától függ-e majd? Nem tudjuk. Puccsot szerveznek ellene? Vagy éppen összeomlik a gazdaság?

 
Szvetlana Tyihonovszkaja  
 Forrás: Facebook
 

 

CS.J.: Ez éppen nem fenyegeti, mert majdnem 4 százalékos GDP növekedést ért el az ország tavaly – az oroszok háborújából profitálva.

SZ.TY.: Nem zárható ki egy újabb tömegtüntetés sem. Lázadás. Mi azonban a jelen pillanatban csak egyet tudunk tenni: fel kell készülnünk erre a pillanatra, bármelyik forgatókönyv is jönne be. Nem ülhetünk ölbe tett kézzel, hogy kivárjuk, mikor lesz vége a hatalmának. Két eshetőség van. Vagy az oroszok teljes fennhatósága alá kerülünk vagy győznek a demokratikus erők. Nap mint nap látjuk, hogyan adja el országunkat az oroszoknak. Hogyan öli ki a belarusz nemzeti öntudatot. Hisz látjuk, őt Ukrajna sem érdekli. Kiszolgálja a putyini érdekeket, számára mindennél fontosabb a Putyin iránti lojalitás. Szerinte rendben van Ukrajna ruszifikálása. S ugyanerre a sorsra juttatja a mi hazánkat is. Sajnos most én semmi reményt nem látok a változásra.

CS.J.: A híradások szerint 200 ezer ember már elhagyta az országot. Akik maradtak, talán beletörődtek a megváltoztathatatlanba? Feladták, hogy képesek lesznek valaha is demokráciát teremteni?

Akkor nézzük csak! Először is, 2020 óta félmillió ember hagyta el az országot. Több ezren ülnek politikai fogolyként börtönben. Ebben a 9 milliós országban nyilván sokan feladták, vagy nem érdekli őket a politika. De az biztos, hogy a többség nagyon elégedetlen és változást remél. De akkora félelemben tartja az embereket az elnyomó gépezet, hogy most nem látnak esélyt a jobb jövőre. De azok, akik most underground építik a hálózatot, ha elérkezettnek látják a pillanatot, kijönnek a fényre.

CS.J.: Szóba hozta a politikai foglyokat. Mit tud a férjéről?

SZ.TY.: 2020 májusa óta van börtönben a férjem. Két éve azonban nem tudunk sehogyan sem kommunikálni, két éve azt sem tudjuk, hol van, mi történik vele. Sőt, azt sem tudom, él-e még. Korábban tudtunk levelezni. Most már a levelünkre sem érkezik semmilyen válasz. A gyerekeim, de legfőképp a kisebbik lányom azt kérdezte tőlem, lehet, hogy már nem szeret minket édesapa? Vagy, lehet, hogy meghalt, és te nem mondod meg nekünk? Mit tudnék nekik mondani. Tényleg csak abban reménykedhetünk, hogy külföldi jogvédők valamiképp közbe lépnek és kiderítik, mi is történik. Információt követelnek a belorusz hatóságoktól. Rettenetes körülmények között tartják a foglyokat, kínozzák őket, sokan meghaltak. A politikai foglyokkal sokkal durvábban bánnak, mint a bűnelkövetőkkel, mert igazából ezektől az emberektől fél a hatalom.

CS.J.: Ön rengeteg politikussal, külföldi vezetővel találkozik, még a NATO főtitkárával is. Hogy van ez? Nem fél utazni? Azzal, hogy börtönbüntetésre ítélték, korlátozták is.

SZ.TY.: Nézze, akik az országban Lukasenka elnyomó rendszerében szenvednek, tényleg tehetetlenek. Azt gondolják persze az emberek, hogy én, aki száműzetésben élek, a demokrácia szabadságát élvezem. Az a helyzet, hogy miután engem az elnök szélsőségesnek és terroristának nyilvánított, a nemzetközi jogi eszközeit is kiterjesztette rám, nevemet az Interpol listájára tette. Emellett azt is tudni kell, hogy ugyan az otthon élő rokonaim miattam veszélyben vannak, mert rajtuk is igyekeznek bosszút állni. Ha már rajtam nem tud. Megfosztják például a vagyonuktól őket. S mivel az útlevelem lejárt, és nincs megújítva – persze nem is újítanák meg – ezért, ha hazamennék, le is tartóztatnának törvényszegés miatt. (Alekszij Navalnijjal is ez történt, amikor felgyógyulását követően Németországból visszatért a hazájába.) És mindez nemcsak rám vonatkozik. Félmillió embernek is –, akik elmenekültek az országból – hamarosan lejár az útlevelük és patthelyzetbe kerülnek. Se megújítani nem tudják útlevelüket, se hazatérni nem tudnak. Erre is csak nemzetközi összefogás lehet a válasz, valahogy jogi úton a követségekkel kellene megoldani ezt a problémát. A KGB még a száműzetésben élő embereken is bosszút áll, távollétükben ítélik el őket, mert ezt lehetővé tevő új törvényeket írtak. Tudom, hogy mi, akik a másik oldalon állunk, összefogunk a kegyetlen elnyomó rendszer és a vadállat Lukasenka ellen. 

 
Szvetlana Tyihonovszkaja  
 Forrás: Facebook
 

 

CS.J.: Közben nagyot fordult a világ Trump amerikai elnökké választásával, és Európában a szélsőjobb megerősödésével. Mennyire érzékeli azt, hogy a liberális demokrácia visszaszorulóban van?

SZ.TY.: Minden nép számára adott a lehetőség a demokráciát választani. Rajtuk múlik a demokrácia. Ebben a kritikus világban személy szerint mindenkinek a felelőssége, hogy hagyja-e magát kitenni a propagandának. Engedi-e, hogy megmérgezze a hamis narratíva. Az én hazámban is hányszor hallottuk, ne törődj a politikával, éld anélkül az életed, hisz van munkád, van fizetésed, mit akarsz még? Ez nem elég? Nem! Negyven éven át minket is ez a narratíva mérgezett meg, és nem hittünk saját magunkban sem. Máshol is így van ez. Éled kritikátlanul az életed, és egyszer csak azt látod, hogy az ajtódon kopog a zsarnokság. Hát, persze hogy sokkal könnyebb nem látni, nem hallani és nem beszélni. Kényelmes pozíció. De ezzel elvesztegeted az életed. Mert nem teszel a jóért és a még jobbért. Mindenki számára morális kötelezettség a brutális kormányzás ellen fellépni a saját biztonságunk érdekében. Hisz a diktátorok úgy harcolnak a demokrácia ellen, hogy egyik vörös vonalat lépik át a másik után. És aztán már semmi nem állítja meg őket. Először a saját hitedet, önbizalmadat kell visszaállítani a félelem ellenében, hogy aztán a demokráciában is bízhass. Minden nemzetnek a dicső múltja adhat erőt, biztatást ehhez.

CS.J.: Végül Ukrajna sorsáról kérdezném Trump megválasztásának ismeretében. Putyin épp a minap mondta, ha Trump lett volna a Fehér Házban korábban is, talán nem is lett volna háború. Mi ez? És bízik a béketárgyalások sikerében?

SZ.TY.: Ha az ukránok nem tudják megnyerni ezt a háborút, ők akkor sem buktak el. Mert a világnak bebizonyították, hogy ők képesek harcolni, képesek áldozatot hozni. Bebizonyították, hogy ők igazi hősök. Ez annak a szövetségnek lesz a bukása, amelynek nem volt elég ereje Ukrajnát támogatni és győzelemre segíteni. Ukrajna mindig a reménysugár volt azok számára, akik hozzá hasonlóan a zsarnok ellen küzdenek. Egyébként pedig Trumpnak a terrorizmus elleni politikája épp ezt jelentené, hogy segít az ukrán és a belarusz népnek. Mert értse meg mindenki, ez nem Oroszország és Ukrajna háborúja csupán, ez a demokrácia és az autokrácia küzdelme is. Ahogy a zsarnoki rendszerek összefognak, és megosztják egymással, milyen eszközökkel tarthatják fel a hatalmi gépezetüket, ugyanúgy a demokratáknak is össze kell fogniuk. Mert nem igaz, hogy a deokraták gyengék lennének ebben a küzdelemben.

CS.J.: S ha már a szövetségeket szóba hozta. A magyar kormány a demokratikus értékrend megcsúfolásával gyengíti ezt az európai szövetséget. Háborús álláspontja, illetve az Oroszország védelmében tett lépései rendre azt bizonyítják, nincs erős szövetség Európában még a háború kérdésében sem. És mi, az ország másik fele sem tudunk mást tenni, mint tudomásul venni ezt.

SZ.TY.: Ha a lelkiismereted tiszta, akkor bármit meg tudsz tenni. De itt van például a belarusz választások kapcsán kinyilvánított magyar kormányzati álláspont is. Blokkolta az Európai Unió közös nyilatkozatát, amely nem ismeri el a mostani elnökválasztás eredményét. De ezt tudnia kell a magyar kormánynak, egy közös nyilatkozat helyett kaptunk 26-ot, az összes többi tagállamtól egyenként.  Amúgy pedig a magyaroknak maguknak kell dönteniük, milyen úton járnak

CS.J.: A magyarok többsége, amit egyre több helyen nyilvánosan is hangoztatnak már, agymosott a kormány hirdette orosz propaganda által.

SZ.TY.: Minden ember saját morális felelősségén múlik, mit hogyan értékel

CS.J.: Csak tisztelni tudom a durva körülmények ellenére is optimista álláspontját. És kívánom a legjobbakat.

SZ.TY.: Én pedig köszönöm az érdeklődését.

Az interjút a cikk tetején a lejátszóra kattintva hallgathatják meg.