A csoki, amely legyőzi Orbánt - Dési János jegyzete
Miközben az üvöltő fráter bekászálódik a páncélozott BMW-jébe, ötszáz kilométerrel arrébb, Kárpátalján egy menekültszállón magyar orvosok egy csoportja az ott élő, főleg idős embereket látja el.
Dackorszak – Józsa Márta jegyzete
Van itt ez a furcsa kettősség, egyfelől jól esik és kényelmes ugyanabban a cipőben járni, amiben eddig, másfelől itt van ez a rettegés a hatalmi berendezkedés örökkévalóságától.
A csőszkunyhó – Szénási Sándor jegyzete
Az Orbán-rezsim módszerei változatosak, de a kémvádat eddig mellőzték az ellenfeleikkel szemben, ám a végítéletek idejében járunk, ahol szinte minden kés előkerülhet a konyhafiókból. A kémügy pont annyira bizonyított, mint a csőszkunyhóban árulkodó Rajk esete, vagyis sehogy, de hát a rendszer már régen nem ad semmilyen látszatra: egy ingatag hazugságra újabb dőlékeny kamu épül, arra megint egy bomlékony blöff, végül egy huszöt emeletes koholmánytömb imbolyog a levegőben, készen arra, hogy levesse magát a mélybe.
A mi kampányunk – Selmeci János jegyzete
A mi kampányunkban arany vécékeféket visznek ukrán konvojok Amerikába, hogy ezzel a Tisza pártot támogassák, ahová ukrán informatikusok is beépültek, a franc sem tudja, hogy miért, de az egyik már 15 évesen is a haza ellen hackerkedett, miközben az évek óta, többek között titkosszolgálati források alapján oknyomozó újságíróról éppen a kampányhajrában derült ki, hogy többek között titkosszolgálati források alapján oknyomoz, tehát hazaáruló ukrán kém.
Magyar James Bondok - Hardy Mihály jegyzete
Vajon merre jártak ezek az elvtársak, akarom mondani alkotmányvédő szakemberek, amikor az orosz kémek ki- bejárkáltak a külügyminisztérium szerverein és közben a Kalinkát dúdolták?!
A budi aranya – Szénási Sándor jegyzete
Főúri színvonalú és árú minden, csak a valódi főúr hiányzott belőle mindig is, de kétségtelenül a valódi arany is. A köznyelv mégis az aranyvécé kategóriájába sorolta Matolcsy pipiskedését egy általa elképzelt arisztokrácia ritka levegőjébe, nyilván a Postapalota kertjébe leszúrt aranyozott, megrendítően undorító szarvasszobor miatt is.
Nem elv, hanem eszköz - Kárpáti Iván jegyzete
Beszéljünk ismét a szuverenitásról. Na meg arról, hogy Szijjártó és Lavrov beszélgetésének a Pellegrininek szervezett hakni mellett van egy még kínosabb, szégyenteljes szála: a soviniszta, nyíltan magyarellenes Andrej Danko fémjelezte párt megtámogatása.
Hadd hallja csak mindenki - Dési János jegyzete
A Szijjártó-Lavrov páros együtt dübörög - régóta nem titok ez. Ahogy valószínűleg az sem, hogy sűrű találkozóikon nemcsak dübörögnek, de Sz. Péter fecseg is. 2014. óta a gyors számítások szerint 25-ször futottak össze és a nyilvánosan bejelentett telefonhívások száma 38.
DJ-pult Teheránban - Kárpáti Iván jegyzete
13/01/2026 18:03
| Szerző: Kárpáti Iván/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
A legkeményebb rendszerek sem tudják végleg kiirtani az emberi vágyat a szabadságra. El lehet fojtani, de megszüntetni nem. És amíg Teherán utcáin zene szól, fiatalok táncolnak, addig van remény.
Ellepték a közösségi médiát a videók, hogy Teherán utcáin fiatalok jelennek meg hangszerekkel, hordozható hangfalakkal, rögtönzött DJ-pultokkal. Olyan jelenetek ezek, amelyekről a rendszer azt hitte, végleg kiszorította őket a nyilvános térből. A zene nem üzenet, nem jelkép, egyszerűen csak ott van, és már önmagában ez is engedetlenség. A nevetés sem demonstráció, hanem reflex: annak a felismerése, hogy most, ebben a pillanatban nem ők alkalmazkodnak.
Lányok elégetik a kendőiket. Nem performanszból, nem Nyugatnak szóló gesztusként, hanem mert elegük van abból, hogy mások szabják meg, mit vehetnek fel, hogyan létezhetnek, mennyit érnek. Ezeken a képeken nem látszanak az öreg papok, nem látszanak a hatalom véres kezű urai. Nem látszik a Forradalmi Gárda sem, amely évtizedek óta vigyáz arra, hogy az engedelmesség és a kussolás legyen az egyetlen elfogadott életforma. Csak fiatal emberek vannak, akik vissza akarják kapni az életüket, pontosabban el akarják kezdeni. Nem hősök akarnak lenni, nem mártírok, nem forradalmárok nagybetűvel. Csak élni szeretnének. Zenélni. Táncolni. Szabadon lélegezni. Hogy ne féljenek minden mozdulatuktól. Hogy ne öreg férfiak és fegyveres testületek döntsenek helyettük arról, mi az élet.
És közben pontosan tudjuk, hogy ezek a képek nem a teljes valóságot mutatják. Nem látjuk a vidéket, ahol a közösségek zártabbak, a hagyomány erősebb, a félelem mélyebben beépült a mindennapokba. Nem tudjuk, ott mennyire tör át mindez. Nem tudjuk, a gazdasági hanyatlás, az infláció, a kilátástalanság mikor fordul át tömeges dühbe, vagy mikor fárad bele mindenki végleg.
Nem tudjuk azt sem, mennyi erőtartaléka van még a rendszernek. Hány napra, hány hétre, hány véráldozatra van még berendezkedve. És nem tudjuk, mi történik akkor, ha a világ beleszól. Ha Donald Trump, vagy bárki más úgy dönt, hogy Irán újra geopolitikai játszótér lesz. Nem tudjuk, a beavatkozás kinek használna, és kinek ártana igazán.
Egy dolgot viszont biztosan tudunk: miközben mi ezeket a felvételeket nézzük, emberek halnak meg. Fegyvertelen tiltakozókra lő a hatalom. Életek érnek véget ott, ahol egy pillanattal korábban még zene szólt.
De mégis: ezek a képek fontosak. Mert megmutatják, hogy a legkeményebb rendszerek sem tudják végleg kiirtani az emberi vágyat a szabadságra. El lehet fojtani, de megszüntetni nem. És amíg Teherán utcáin zene szól, addig van remény.
Kárpáti Iván jegyzete az Esti gyors 2026. január 13-ai adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)