„Vásároljon
Hetes Stúdió

Bűnös mese, megfontolt szándékkal – Dési János jegyzete

19/06/2021 15:08

| Szerző: Dési János/Klubrádió

Dési János mai jegyzete egy bűnben fogant mese, egy aljas szöveg, melyért a szerzőt minimum wassra verve kellene kalodába zárni és körbehurcolni az országban elrettentésül.

2021. június 19. Hetes Stúdió-részlet (Dési János jegyzete 2021.06.19.)
05:12
00:00
Kedves Gyerekek, ma bűncselekményt fogunk elkövetni.

Előre megfontolt szándékkal, bűnszervezetben, különös alapossággal. Ki is hívjuk magunk ellen a sorsot – de a frekvenciánkat már úgysem vehetik el. Ezért aztán szügyig merülhetünk a bűn mocskában, dagonyázhatunk benne, ahogy csak jól esik.

De kövessük el a bűnt, kérjük ültessék gyerekeiket, unokáikat közelebb a készülékhez, hangosítsák föl, hogy minden játszótéren, iskolában, faluszéli focipályán, biológia szertárban, keresztény kultúrotthonban hallani lehessen:

Volt egyszer egy gyerek. Átlagos, kedves, colos, rendetlen, aki a büdös zokniját rendszeresen a szoba közepén hagyta. A körme időnként koszos maradt, a haja, bár néha zselézte, kócos. A leckéjét egyszer megírta, máskor nem. Biológiából sok ötöst szerzett, de a mohácsi vész idejét képtelen megjegyezni. Igaz, ha egyszer szüksége lenne rá, hamarabb megtalálná a telefonján a dátumot, mint ahogyan Áder János előkapja a tollát, hogy aláírjon egy törvényt. Itt jegyezzük meg a meseíró mindentudásával, hogy sosem lesz rá szüksége, ahogyan a kovalens kötésre, a másodfokú megoldóképletre vagy Wass Albert tájleírásaira sem.

Szüksége lenne viszont arra, hogy megtanuljon tájékozódni a világban, felismerje mi a jó és a rossz, hogy tudja, kiket kell segíteni, vagy hogy lehet utánanézni valami fontosnak érdekesnek. Lássa, hogy a világ sokszínű, a népek rengeteg félék – és ez milyen izgalmasan jó.

Hősünk persze egy átlagos magyar iskolába járt, ezért sokat hallott arról, hogy a cigányok büdösek és lopnak; a zsidók büdösek és a vérünket szívják; a falusiak büdösek, lusták és élősködőek; a gazdagok a vérünket szívják; a szegények maguk tehetnek róla, hogy annyit érnek, amennyiük van; a migránsok büdösek és megerőszakolnak; a rövid szoknyás, feszes pólós lányok maguknak keresik a bajt és majd úgyis megjárják, de legalább egy életre megtanulják; az oroszok ellopják még az órádat is; a fradisták fasiszták; az újpestiek mocskos ávósok; a biciklisták az autó alá löknek; a BMW-sek vadállatok; a kalapos suzukisok bénák; és nekem egy nő ne vezessen már itt egy ekkora autót – mennyit kellett szopnia azért, hogy egy ilyene legyen. A rózsadombiak zsidók, az érdiek cigányok. A románok szőröstalpúak és különben is; a szlovákoknak még országok se volt sose, meg királyuk se; a franciák csigazabálók. Aki katona sem volt, az bazmeg nekem ne magyarázzon. A sportolók kokszolnak, a bölcsészeknek csak hülye tarisznyájuk van és tyúkmellük. A vegetáriánusok buzik, mert nem tudják élvezni a nyúljás pacalt velővel. Az orvosok pénzéhes gyilkosok; az újságírók megrendelésre hazudnak; és tanárnak az megy, aki már semmi másra nem jó. Aki még arra se, az ugye a tornatanár.

Teltek-múltak a napok, a hetek. Rakódtak egymásra, mint a guanó, keményen vastagon. Lelkünkre így ül ez a kor. De miután József Attila komenista, hát ez senkit sem zavart.

Egy szép napon hősünk beleszeretett az egy osztállyal felette járó iskolatársába. Így érettségi előtt nem sokkal, ez elő szokott fordulni. Mi tagadás, ez az iskolatárs, kicsit elhízott, délutánra izzadságszaga volt (vö.: büdös) – és a modora is hagyott maga után kívánnivalót. Sosem köszönt előre, gyakran elmulasztotta az iskolában a kötelező vasárnap istentiszteletet, ezért sok rossz jegyet szerzett. Bár rekedtes szexi hangja volt, de régies az ízlése, mert Janis Joplint szeretett nyomni, olyankor viszkit ivott, sőt fiatalabb társait is itatta. De aztán áttért a füves cigire, mert az egészsége azért fontos neki.

Minek tagadjuk a történetünkben szereplő átlagos, colos gyerek szülei nem repestek a boldogságtól. A papa Boney M-rajongó volt, ki nem állhatta Joplint. Jobban örült volna egy jól fésült, jól tanuló, tisztelettel köszönő, mindig vasaltan járó társnak a gyermekéhez. Tiszta udvar, rendes ház. Ha már szülőként is rossz ízlésű, rosszul fésült, türelmetlen maradt.

De a gyerekek boldogságának azért mindig tudott örülni, mert nem volt sem hülye, sem gonosz, sem fideszes.

Megoldás:

A két gyerek közül az egyik fiú, a másik lány. Vagy a két gyerek közül az egyik lány, a másik fiú. Esetleg a két gyerek közül az egyik fiú és a másik is. Netán az egyik lány és a másik is lány. És hogy tovább fokozzuk a bűnben való fetrengést: Az egyik transznemű, a másik meg leszbikus. És boldogan éltek, míg meg nem haltak. (Igaz, nem Magyarországon.)

Nem mindegy? Hiszen a mesében minden lehet. Hiszen Meseország mindenkié.

Dési János jegyzete a 2021. június 19-i Hetes stúdióban hangzott el.