„Klubrádió“
Az igazság pillanata

Búcsúzik Az igazság pillanata

2/06/2019 17:54

| Szerző: Klubrádió

Elkövetkezett Az igazság pillanatának 13., utolsó adása, melyben Bolgár György a valótlanságokkal szemben a tényeket sorolt fel, hogy reagáljon a ránk zúduló, egyre gyakoribb és egyre durvább hazugságokra

2019. május 31. Az igazság pillanata (2019. május 31., péntek 12:30)
21:42
00:00
Műsorvezetők: Bolgár György
Az elmúlt három hónapban, az európai választásokra készülve ebben a műsorban igyekeztünk összegyűjteni azokat a hazugságokat, amelyekkel a kormánypárt és sajtója folyamatosan félrevezette és vezeti a magyar társadalmat, és amelyekkel teljesen hamis, gyakran botrányos közéleti, politikai vitákat gerjeszt. Sajnos, azt kell mondanunk, sikerrel, hiszen a vasárnapi választáson a Fidesz több mint 52 százalékot szerzett egyetlen abszurd és hazug üzenettel, azzal, hogy állítsuk meg a bevándorlást.

Nos, a Fidesz ugyan győzött, de ezzel a bevándorlást természetesen nem állították és nem is állítják meg. Már hogy is tennék, amikor a Fidesz-kormány a legutóbbi időszakban arányaiban több külföldi letelepedéséhez járult hozzá Magyarországon az Európai Unió statisztikája szerint, mint más uniós tagországok. Másrészt azért sem állították és állíthatják meg, mert a menekülthullám a Fidesz győzelme nélkül is már évek óta lényegében megszűnt. Harmadrészt pedig azért sem, mert a bevándorlásról egyébként nem az Európai Parlament dönt, hanem minden tagország saját maga, és abba még Orbán Viktor sem tud beleszólni, hogy a németek vagy a svédek hány embert engednek be az országukba akár menekültként, akár megélhetést kereső bevándorlóként. Vagyis a Fidesz kampánya totális hazugságra épült, hogy az embertelenségről most ne is beszéljek, mert ugye ők a menekülteket is szépen besorolják a bevándorlók közé, holott őket minden tisztességes államnak kötelessége volna befogadni és ellátni.

Hogy aztán ezzel a gyalázatos, idegengyűlöletre épített politikával hova jutnak és hova juttatják Magyarországot az Európai Unióban, az a következő években eldől. De még ennek a politikának sem akkora a sikere, mint amilyennek a miniszterelnök beállítja:

„Ma megmutattuk, hogy Magyarország erős. Magyarország erős, mert a magyarok egységesek. Az előttünk álló években az lesz a döntő, hogy ezt a nagy egységet megőrizzük, és ígérem Nektek, hogy ezért mindent meg is fogok tenni.”

Nem, Magyarország nem egységes. Még a hisztérikus kormányzati kampánnyal sem sikerült elérni, hogy Magyarországon annyian szavazzanak, mint amennyien az Európai Unió országaiban átlagosan, és annak a 43 és fél százaléknak is csak alig több mint a fele állt a Fidesz mellé. Választási győzelemnek ez kétségtelenül nagy, de hogy az ország nem egységes, az ebből is egyértelmű, majdnem a fele ellene van. És mivel a Fidesz kitartóan gyűlöli az ellenzéket – kivéve az új liblinget, a szélső-szélsőjobboldali Mi Hazánk Mozgalmat – az ellenzék pedig egyöntetűen elfogadhatatlannak tartja Orbán egyeduralmi rendszerét, az egység nem más, mint durva hazugság.

A választási eredmény mindenesetre alkalmat ad a Fidesz-kormánynak arra, hogy a helyi sikert egyben külpolitikai sikerként állítsa be, holott Orbán Viktor hatalmasat bukott azzal, hogy a szélsőséges, Európa-ellenes erők szövetsége, vagyis az olasz Salvini, a napokban bukott osztrák Strache vagy a szintén totális kudarcot szenvedett holland Wilders mellé állt. Ezek a populista nacionalisták ugyanis, bár összességében erősödtek, mégis jócskán elmaradtak várakozásaiktól, és nem lesznek képesek beleszólni az európai politika irányításába. Ennek ellenére egy budapesti konferencián Orbán Balázs, a Miniszterelnökséget vezető miniszter helyettese mondhatni hurráoptimista volt:

 
Orbán Balázs -
a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára
 

„A Fidesz más ligában játszik az Európai Parlamentbe bejuttatott képviselői­nek száma alapján, mint amelyik ligában játszania kellene az ország mérete okán. A kontinens lakosságának 2 százalékát kitevő ország adja az Európai Parlament tizennegyedik legerősebb pártját, amely dobogós helyezést ért el az Európai Néppártban is. ez erős képviseletet jelent Magyarországnak Európában, és a Szent István óta a magyar külpolitika alapját képező mozgástér is bővült hazánk számára.”

 

Hogy milyen ligában is játszik a Fidesz? Hát az biztos, hogy nem a Premier Ligában, hanem a felfüggesztettek ligájában. Hogy van-e, lehetséges-e számára a visszatérés a mérsékelt, jobbközép Európai Néppártba, az enyhén szólva is kérdéses, de hogyha mégis, akkor nyilván csak kínos engedmények árán. Ha pedig kiút csak a szélsőjobb felé van, ami valószínű, akkor Orbán legföljebb a partvonalról tud majd bekiabálni. Akármilyen nagy a hangja.

Ez azonban egyáltalán nem zavarja a Fidesz-média szólistáit, mint például Szánthó Miklóst, az úgynevezett Alapjogokért Központ, sőt, ami ennél fontosabb, a fideszes óriás-médiaholding kuratóriumi vezetőjét, aki a kormánydicsőítő internetes portálra, az Origo-ba írt lelkes cikket Győzelem címmel, amit aztán a médiaholding többi tagja, mint a Magyar Nemzet is, kötelességszerűen átvett.

„Az eredmény, a fideszes győzelem pedig korántsem bizalmatlanságról tanúskodik: ez a bizalom az országban kialakult politikai és gazdasági stabilitásnak szól, és azt üzeni, hogy az elmúlt 9 év sokszor valóban konfliktusos, hazai és nemzetközi vitákkal, támadásokkal és ellentámadásokkal terhelt politikai teljesítményét a szavazók több mint fele értékeli. Hozzáteszem, bár a liberálisok igyekeznek a politikát feminizálni és infantilizálni, az alapvetően egy maszkulin, konfliktusközpontú műfaj: és egyáltalán nem igaz, hogy minden agresszió rossz lenne, hiszen az agresszió azt is jelenti, hogy képesek vagyunk beleállni a küzdelmekbe, tudunk konfrontálódni, van tetterő, és van aktivitás.”

Ez a háborús hangvételű cikk már önmagában is elég riasztó, de az minimum megkérdőjelezhető, hogy a liberálisok femininek, miközben az agresszió remek, férfias dolog.

A kívánatosnak beállított agresszió egyik újságírói iskolapéldája Bayer Zsolt, aki a Magyar Nemzet című, egykor jobb napokat látott újságban egészen meghökkentő hangnemben rohant ki Európa ellen:

„Tegyük fel bátran újra a nagy kérdést, a mi önostorozó sztereotípiáink nagy közvetítőjének, Adynak kérdését: „Szabad-e Dévénynél betörnöm/ Új időknek új dalaival?” S válaszoljuk is meg végre, farkasszemet nézve: Nem! Nem szabad! Elég volt a Nyugat új dalaiból és elég volt az új időkből! Ami ma onnan jön, az rothadás, szenny, önfeladás, katatón elmebaj, lassú öngyilkosság, önfelszámoló biztosok szabadságígérete, a szabadság iszonytató torzképe, pusztulás és halál.”

Jesszusom! Gyorsan meneküljünk Európából, emberek! Oroszországba, Kínába, vagy akár még Afrikába is, hiszen még ott sem lehet olyan gyilkos akár az elnyomás, akár a forróság, mint amilyen itt, Európában, ebben a valóságos földi pokolban. Ezúton is jó utat kívánok Bayer Zsoltnak. Remélem, kap majd valahol menedékjogot, és nem lökik vissza a tengerbe vagy a kerítés másik oldalára.

Így menekülés közben azért a rettenthetetlen odamondogató még egy kicsit megsorozta a németeket és főleg a német zöldeket is.

„Ebben a hajdan oly erős és büszke államban a hagyományos pártok (CDU, CSU, SPD) hatalmasat zuhantak, mára a három nagy összesen alig ér el 41 százalékot, viszont megerősödtek a zöldek – ami a szélsőséges anarchisták és radikálbalosok fedőneve Európa-szerte; az újabb nagy átverés élcsapata. Ezek a valóban létező klímaváltozás jelentette fenyegetések átpolitizálói, vámszedői, dögkeselyűi, ezek a hagyományos, ám láthatatlan establishment legújabb ötletei –, varázslatos lesz látni, amikor a közeljövőben majd a német zöldek fognak tárgyalni az Északi Áramlatról és fognak tárgyalni a Gazprommal – mert fognak.

Ezek azok a zöldek, akik az egyetlen létező környezetbarát energiát, az atomenergiát fúrják előszeretettel – persze leginkább itt nálunk, Magyarországon –, viszont kussolnak, amikor Németországban falvakat és a falvakban műemlék templomokat dózerolnak le, hogy a bányavállalat új területeket vonjon művelés alá, hogy közepes minőségű barnakőszenet bányásszanak a lehető legkártékonyabb módon, vagyis külszíni fejtéssel. Ilyenkor a német zöldek félrenéznek vagy nagyon sürgős dolguk akad Pakson.”

 

De hogy a műsor végére jöjjön egy kis derű és vidámság is, arról megint Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere gondoskodott. Bevalljuk, tényleg azt hittük, hogy egy orvosprofesszor az egészségügy régóta esedékes rendbetételének koncepciójával és ambíciójával lát neki miniszteri munkájához. Ehelyett annál többet hallunk tőle a Tízparancsolat egészségügyi jelentőségéről, a magyarságkutatásról vagy most például az Aranycsapatról. Igen, Kásler Miklós miniszter az Aranycsapatról értekezik az egészségügy, az oktatás, a tudomány millió problémája helyett. Erre fordítja idejét, figyelmét, munkaidejét, amelyről azt gondoltam, drága. Hát íme:

„A nemzeteket a fizikai állóképességek és a szellemi kapacitások jellemzik. A magyarság súlyát jól jelzi a 17 Nobel-díj, az egyedülálló, kiemelkedő kultúra, a legelvontabb szellemi tevékenységben, a zenében elért maradandó alkotások, de a sport mindezek felett van. Az Aranycsapat egy olyan csapat volt, amelyet a világ azelőtt és azóta sem látott. A magyar csapat játékát a neolatin stílusú könnyedség jellemezte, ugyanakkor a játékosok mindig tudták azt, hogy 15 millió magyarért játszanak.”

Igen, a neolatin könnyeségről volt képes sajtótájékoztatót tartani a miniszter, abból a magasztos alkalomból, hogy 65 kerek éve verte a magyar válogatott 7:1-re az angolokat a Népstadionban, amelyet ugye, mára Orbánék lebontottak. És mellette ott ült Lomnici Zoltán, az idősebbik, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke, most a Kúria bírája, mert ő volt az, aki az Aranycsapat Testület elnökeként – igen, ilyen is van, és ott is lehet elnöknek lenni –, azt javasolta, hogy ez a nap legyen az Aranycsapat emléknapja. Mert ugyebár emléknap kell nekik is, nem lehet csak úgy egyszerűen visszaemlékezni arra, hogy volt nekünk egy kimagasló focicsapatunk, amely majdnem világbajnok is lett egyszer.

De azért azt nem hagynám szó nélkül, hogy a magyar kultúra és oktatás főminisztere, Kásler Miklós csak úgy lazán odavágja a 17 magyar Nobel-díjast is, hadd dagadjon a büszke magyar kebel.

Az igazság pillanatának mostani sorozata véget ért. Az igazság pillanata ugyan hétről-hétre valóban eljött itt nálunk, de azzal nem áltatjuk magunkat és önöket sem, hogy úgy általában is eljött. Nem, még nem tartunk ott, de ígérjül, dolgozunk rajta. Előbb-utóbb meglesz az is.

Cikkünk az adás kivonatos változata. Bolgár György teljes adását a fenti lejátszás gomb megnyomásával hallgathatja meg.