''Biztos, hogy a mi tanítványaink a laposföldhívők is, de most úgy tűnik, hogy nem ők vannak többen''

Az oktatás reformja nem kezelhető egyetlen intézkedéssel, mert az egész rendszer szorosan összefügg a társadalmi, gazdasági és kulturális folyamatokkal – hangsúlyozta Schiller Mariann. A Magyartanárok Egyesületének választmányi tagja szerint az óvodától a tanárképzésig szinte minden területen változtatásra lenne szükség, ezért különösen fontosnak tartja, hogy az új oktatásirányítás széles körű párbeszédet kezdett szakmai és civil szereplőkkel.

Mendrey László arra hívta fel a figyelmet, hogy az oktatás olyan rendszer, amely csak lassan képes változni, ezért a reformoknál kerülni kell a kapkodást. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének korábbi elnöke szerint az egyik legfontosabb első lépés a tankötelezettség korhatárának visszaemelése lenne. Úgy véli, a jelenlegi szabályozás túl sok fiatalt enged ki az iskolarendszerből megfelelő végzettség vagy szakma nélkül, ami hosszú távon növeli a társadalmi leszakadás kockázatát.

A szakértők szerint ugyanakkor nem várható, hogy egy kormányváltás után rövid időn belül minden szereplő elégedett legyen az oktatás állapotával. Schiller Mariann úgy látja, hogy a tanárhiány kezelése, a tanárképzés megerősítése és az iskolahálózat ésszerű átalakítása egyaránt elkerülhetetlen feladat. Hangsúlyozta: vannak térségek, ahol már ma sincs elegendő szaktanár, miközben egyes, nagyon kis létszámú intézmények fenntartása hosszú távon nem tartható fenn változatlan formában.

A beszélgetésben többször előkerült az is, hogy az oktatás minőségét nemcsak a tananyag vagy a finanszírozás befolyásolja, hanem az iskolai légkör is. Schiller szerint már kisebb, jelentős többletforrást nem igénylő intézkedésekkel is javítható lenne a közérzet, ha a pedagógusok nagyobb szakmai szabadságot kapnának, és kevésbé éreznék magukat folyamatos ellenőrzés alatt. Ez a gyerekek és a szülők mindennapjaira is kedvezően hatna. A tananyag és a tantervek átalakítását mindketten sürgető feladatnak nevezték. Schiller Mariann szerint a jelenlegi tantervek sok tekintetben nem alkalmazkodnak a 21. század kihívásaihoz. Példaként a mesterséges intelligencia megjelenését említette: szerinte nem új tantárgyak bevezetésére van szükség, hanem arra, hogy az új technológiák használata beépüljön a meglévő tantárgyakba, miközben nagyobb hangsúlyt kap a kritikai gondolkodás fejlesztése.

 

A finn oktatási rendszer többször is szóba került mint lehetséges minta. Mendrey László szerint azonban Magyarország jelenleg még távol áll attól a modelltől, amelyben a lakóhelyhez legközelebbi iskola egyben a legjobb választás is. Mindketten kiemelték ugyanakkor a finn rendszer egyik fontos elemét: a pedagógusokat támogató, segítő szakmai hálózatokat. Schiller szerint az értékelési rendszereknek nem a hibakeresésről, hanem a fejlesztésről kellene szólniuk, míg Mendrey úgy fogalmazott, hogy a pedagógusok munkájának értékelésére szükség van, de nem a jelenlegi formában.

A tehercsökkentés kérdésében a két szakértő egyetértett abban, hogy a diákok óraterhelését mérsékelni kell. Mendrey szerint tarthatatlan, hogy az első osztályos gyerekeknek akár hatodik tanórájuk is lehet, miközben néhány hónappal korábban még az óvodában töltötték napjaikat. Ennek érdekében szerinte át kell gondolni bizonyos tantárgyak helyét és a mindennapos testnevelés jelenlegi rendszerét is.

A reformok sikerének egyik kulcskérdése a pedagógusok szakmai autonómiájának helyreállítása lehet. Schiller Mariann szerint az elmúlt másfél évtized egyik legfontosabb folyamata az volt, hogy az iskoláktól és a tanároktól fokozatosan elvették a döntési lehetőségeket. Úgy fogalmazott: a központi előírások annyira részletesen szabályozták a tanítás menetét, hogy a pedagógusok sokszor inkább végrehajtókká, mintsem önálló szakemberekké váltak. Szerinte a diákok túlterhelésének csökkentése csak akkor lehet eredményes, ha a tanárok nagyobb szabadságot kapnak annak eldöntésére, hogy egy adott osztályban milyen módszerek és tananyagok működnek valóban.

A beszélgetés egyik visszatérő témája a Nemzeti Alaptanterv és az irodalomoktatás volt. Schiller Mariann szerint a jelenlegi rendszer irreális mennyiségű kötelező olvasmányt és tananyagot ír elő, miközben nem veszi figyelembe a mai diákok olvasási szokásait. Ahelyett, hogy minden tanulót ugyanazoknak a hosszú és nehéz műveknek az elolvasására köteleznének, inkább az olvasás iránti igényt kellene felkelteni, valamint nagyobb teret kellene adni a kortárs és ifjúsági irodalomnak. Úgy véli, a tanterveknek nem konkrét műveket kellene előírniuk, hanem azt meghatározniuk, hogy egy adott korosztály milyen szövegek feldolgozására legyen képes.

Mendrey László szerint az oktatáspolitikának szakítania kell azzal a szemlélettel, amely szerint a minél nagyobb tananyagmennyiség automatikusan jobb eredményekhez vezet. Emlékeztetett arra, hogy a nemzetközi mérések, köztük a PISA-felmérések éppen a szövegértés és a matematikai kompetenciák területén mutatnak komoly problémákat. A szakértő szerint a hangsúlyt a gondolkodás, az önálló véleményalkotás, a közös munka és a problémamegoldó képességek fejlesztésére kellene helyezni.

 

Az oktatási szakemberek szerint az internet és a közösségi média korában az iskola szerepe is átalakul. Nem elsősorban az információk átadása a feladata, hanem annak megtanítása, hogyan lehet eligazodni az információk között, hogyan lehet megkülönböztetni a hiteles és a hamis tartalmakat, illetve hogyan lehet felelősen használni az online felületeket. Schiller Mariann úgy fogalmazott: az iskola feladata megtanítani a diákokat arra, hogy kritikusan viszonyuljanak a közösségi médiában megjelenő tartalmakhoz, és értsék a tudományos gondolkodás alapjait.

A mesterséges intelligencia megjelenése szintén új kihívásokat teremt az oktatásban. A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy az MI használatát nem tiltani kell, hanem megtanítani. Schiller Mariann szerint a technológia önmagában nem helyettesíti a tudást, csupán eredményeket képes előállítani, amelyek mögött sokszor nincs valódi megértés. A jövő egyik legfontosabb feladata ezért az lehet, hogy a diákok megtanulják értelmesen és kritikusan használni ezeket az eszközöket, miközben a tanár személyes szerepe és a közösségi tanulás továbbra is pótolhatatlan marad.

Mendrey László beszélt arról is, hogy szerinte a magyar közoktatás egyik legsúlyosabb problémája a társadalmi elkülönülés, amely az elmúlt években tovább mélyült. Úgy véli, a különböző fenntartású intézményeknek is részt kell vállalniuk a hátrányos helyzetű tanulók integrációjában, mert enélkül nem csökkenthető az oktatási egyenlőtlenség. Schiller Mariann ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy a probléma elsősorban nem etnikai, hanem szociális természetű. Szerinte a mélyszegénységből érkező gyerekek támogatásáról kell beszélni, és olyan iskolarendszert kialakítani, amely valódi esélyt ad számukra a felzárkózásra. Ennek része lehet az iskolabusz-rendszer fejlesztése és a jól felszerelt iskolaközpontok létrehozása is.

Az úgynevezett elitgimnáziumok és a hat-, illetve nyolcosztályos képzés kérdése is szóba került. Mendrey László szerint a jelenlegi, többszintű iskolaszerkezet hosszú távon nem fenntartható, mert már tíz-tizenkét éves korban szétválasztja a gyerekeket. Úgy látja, hogy a korai szelekció erősíti a társadalmi különbségeket és hozzájárul a szegregációhoz. Schiller Mariann is elismerte, hogy a legjobb tanulók korai kiválása komoly problémát jelent, ugyanakkor hangsúlyozta: a jelenség mögött alapvetően társadalmi folyamatok állnak, hiszen azok a családok tudnak tudatosan iskolát választani, amelyek rendelkeznek ehhez elegendő információval és erőforrással.

A beszélgetés végén a résztvevők arra keresték a választ, milyen társadalmi következményei lehetnek egy sikeres oktatási reformnak. Schiller Mariann szerint az oktatás nem egyszerűen egy szakpolitikai terület a sok közül, hanem olyan rendszer, amely hosszú távon az egész társadalom működését alakítja. Emlékeztetett arra, hogy a rendszerváltást végrehajtó generációk is az iskolákból kerültek ki, ahogyan a jövő orvosai, mérnökei, tanárai és politikusai is ott ülnek ma az osztálytermekben. Úgy fogalmazott: az oktatás egyszerre alakítja a közösségi gondolkodást, a társadalmi részvételt és a demokratikus kultúrát.

"Nem szívesen emlékszem, az elmúlt 16 évből semmire sem, de arra igen, amikor tanárok, diákok és szülők együtt álltak végig Budapest utcáin. Az részben megható és felemelő pillanat volt, részben pedig azt láttam, hogy van három generáció, vagy nagyon sok különböző ember, de mind ugyanazt akarjuk, és szerintem április 12-én ez érett be. Biztos, hogy a mi tanítványaink, a laposföldhívők is, de most úgy tűnik, hogy nem ők vannak többen"

- fogalmazott Schiller.

A tanár szerint az elmúlt évek egyik legfontosabb tapasztalata volt, amikor pedagógusok, diákok és szülők közösen léptek fel az oktatás helyzetének javításáért. Ez szerinte azt mutatta meg, hogy az iskola nem elszigetelt intézmény, hanem olyan közösségi tér, amely képes különböző társadalmi csoportokat közös célok mentén összekapcsolni.

Mendrey László ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy a közoktatás problémáit nem lehet egyik napról a másikra orvosolni. A korábbi hasonlatát folytatva úgy fogalmazott: miközben egy rendszer lebontása gyorsan végbemehet, az újjáépítés sokkal hosszabb folyamat. Szerinte az elmúlt másfél évtizedben olyan mértékű károk érték a magyar közoktatást, amelyek helyreállítása éveket, akár egy egész generáció munkáját is igényelheti. Különösen súlyos problémának nevezte a pedagógus-utánpótlás hiányát, amelynek következtében már ma is vannak olyan térségek, ahol egyes tantárgyakat szakképzett tanárok nélkül kell oktatni.

Schiller Mariann szerint ugyanakkor már rövid távon is lehetne olyan intézkedéseket hozni, amelyek javítják az oktatás szereplőinek mindennapjait. A tananyag csökkentése, az óraszámok mérséklése vagy az érettségi követelmények ésszerűsítése szerinte nem oldaná meg az összes problémát, de enyhíthetné a rendszer túlterheltségét. Úgy véli, ha a diákoknak több idejük maradna sportra, zenére, családi életre vagy közösségi tevékenységekre, az nemcsak az iskolák légkörét javítaná, hanem társadalmi szinten is kedvező hatásokkal járna.

Mindkét szakértő hangsúlyozta, hogy az oktatás jövőjéről csak széles körű szakmai és társadalmi egyeztetéssel lehet dönteni. Mendrey László fontos előrelépésnek nevezte, hogy az új oktatási vezetés nyitott párbeszédet ígér a pedagógusokkal, a szülőkkel és a diákokkal. Szerinte ugyanakkor az egyeztetések csak akkor érnek valamit, ha azoknak valódi következményei is lesznek.

A társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésének kérdésében a beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy az oktatás önmagában nem képes megoldani minden problémát, de kulcsszerepe lehet az esélyteremtésben. Schiller Mariann szerint nem az egyenlőség megteremtése az iskola feladata, hanem az egyenlő esélyek biztosítása. Ehhez azonban olyan iskolarendszerre van szükség, amelyben a gyerekek családi hátterüktől függetlenül hasonló lehetőségekkel indulhatnak.

A reformokkal kapcsolatban Mendrey László arra emlékeztetett, hogy a pedagógusok hagyományosan bizalmatlanok minden nagy átalakítással szemben. Szerinte ugyanakkor elkerülhetetlenek a változások, különösen azért, mert Magyarország továbbra is jelentős lemaradásban van a felsőfokú végzettséggel rendelkezők arányát tekintve az Európai Unió átlagához képest. Úgy látja, az oktatáspolitika egyik legfontosabb célja az kell legyen, hogy minél több fiatal jusson el legalább a középfokú, majd a felsőfokú végzettség megszerzéséig.

A beszélgetés végén szóba került a „tanuló társadalom” fogalma is. A résztvevők szerint a gyors technológiai változások korában egyre kevésbé elegendő az iskolában megszerzett tudás. Az oktatás feladata ezért nem csupán az ismeretátadás, hanem annak megtanítása is, hogyan lehet egész életen át tanulni. Schiller Mariann szerint a mai diákok számára különösen nyilvánvaló, hogy a megszerzett tudás folyamatos frissítés nélkül gyorsan elavul, ezért az iskola egyik legfontosabb küldetése az lehet, hogy felkeltse a tanulás iránti igényt. Mendrey László ehhez kapcsolódva úgy fogalmazott: a jövőben egyre nagyobb szerepet kapnak a rugalmas, akár online formában elérhető képzések, de ezek kihasználásához továbbra is nélkülözhetetlen a megfelelő szövegértés, kritikai gondolkodás és tanulási képesség.

A teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszók nem jelennek meg, ezért az adás meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)