Jobb lesz-e most a romáknak is?

Új ablakban

2026. június 12. Reggeli gyors, részlet (2026.06.12.) Kárpáti János lapszemléje

05:33

00:00

Jobb lesz-e most a romáknak is?

– teszi fel a kérdést a magyarországi rendszerváltó fejlemények kapcsán a Deutsche Welle német közszolgálati portálon megjelent cikkében a hazánkkal rendszeresen foglalkozó Keno Verseck, aki Magyar Péter megnyilvánulásaiban felleli annak a jeleit is, hogy az új miniszterelnök fel kíván lépni a cigányellenességgel szemben. Ennek példájaként említi a szerző az új kormány hivatalba lépésekor tartott ünnepi parlamenti ülésen a zömmel roma gyerekekből álló sükösdi tamburazenekar előadását, valamint azt, hogy Oláh Ibolya leszbikus roma énekesnő Magyar Péter hívására a Kossuth térnél egybegyűltek előtt elénekelte az ismert Magyarország-dalt.

 

A Sükösdi Sugo Tamburazenekar

az új Országgyűlés alakuló ülésén az Országházban 2026. május 9-én. MTI/Hegedüs Róbert.

 

 

Keno Verseck megállapítja, hogy Orbán Viktor alatt egészen alávetett helyzetben voltak a romák, és a cikkben annak kíván utánajárni, mennyire lehetnek komolyak Magyar szándékai, és hogy várhatják-e a romák helyzetük alapvető javulását. Kitér arra, hogy az ügy nem rekedt meg a pillanat gesztusainál. A Tisza parlamenti frakciójában négy roma képviselő van, és egyikük, Kőszegi Krisztián pedagógus az Országgyűlés első roma alelnöke.

 

Illusztráció:

 Facebook

 

Az országban hivatalosan 300 ezer, de nem hivatalos becslések szerint akár 800 ezer roma is élhet. Orbán 2012-ben új romapolitikát hirdetett, mondván, mindenkinek dolgoznia kell, bűnözésből nem lehet megélni – emlékeztet a Deutsche Welle újságírója, majd felidézi Lázár János idén januárban a romákról, mint a vonatok illemhelyének takarítására alkalmas belső tartalékról elhangzott szavait.

Az elmúlt 16 évben a romák nagy többsége egyre mélyebbre süllyedt és a társadalom peremére szorult az állami függés kasztszerű rendszerében – állapítja meg Verseck, és hozzáteszi: az úgynevezett közmunkaprogramok a munkaerőpiac zsákutcájának bizonyultak. A roma gyerekek és fiatalok az iskolarendszerben hátrányos helyzetbe szorultak és szegregáció áldozatául estek. A választások idején szisztematikusan lekenyerezték a romákat, hogy a Fideszre szavazzanak, és korrupt romapolitikusok gondoskodtak Orbán politikájának a legitimálásáról.

A Tisza választási programjában – folytatódik a Deutsche Welle cikke – külön fejezetet szenteltek annak az ígéretnek, hogy véget vetnek ezeknek az állapotoknak. A kommunális közmunkaprogramot átalakítják, az iskolai szegregációt felszámolják, javítják a romák lakhatását és egészségügyi ellátását. Mindez - jegyzi meg a német újságíró – nem új, hiszen ilyen ígéreteket már évtizedekkel ezelőtt tettek szociálliberális politikusok.

A cikk idézi Kóczé Angéla szociológust, aki a Mérce portálon azt írja: évtizedek tapasztalata, hogy a romákat akkor használják, amikor választási kampányokban és szimbolikus pillanatokban a demokratikus legitimációról van szó, amikor azonban a pozíciókat osztják, akkor már kevésbé magától értetődő, hogy a romák közül kerüljenek ki a szakértők. Keno Verseck kiemeli: példa erre, hogy a Magyar-kormány államtitkárai közé egyetlen roma sem került, és ez csalódást váltott ki a romák körében. Az újságíró idézi Szénási Szilvia oktatási szakértőt, aki szerint érvényesülnie kellene annak az elvnek, hogy „rólunk, nélkülünk semmit”.

Horváth Aladár roma polgárjogi aktivista arra panaszkodik, hogy a romákat csak részben vonják be az új kormánnyal való konzultációkba. Volt ugyan egy építő szellemű találkozó a romák képviselői és Lannert Judit oktatási miniszter között, de hetek óta várják a találkozást Bódis Krisztával, a társadalompolitikai ügyek kormánybiztosával. Horváth Aladár szerint ma még korai lenne megítélni az új kormány romapolitikáját, és a kérdésre, hogy csak a rendszer arcának a szépítéséről, vagy rendszerváltásról van-e szó, a válasz nagyrészt Magyar Péteren múlik. „Ha sikerül meggyőznie a többséget arról, hogy a romák ugyanúgy magyarok, mint a többi magyar, akkor nagy államférfi válik belőle” – fogalmaz a roma polgárjogi aktivista.

 

Horváth Aladár

Fotó: Klubrádió/Mátyus László

 

Néhány mondat még arról,

hogy a nemzetközi médiában számtalan elemzés foglalkozik a mától teljes körűen alkalmazandó – egyébként két éve már hatályba lépett - európai migrációs paktummal. Az új szabályok, amelyekről tíz éven át folytak a tárgyalások – írja a párizsi Le Monde – szigorítanak a menedékkérelmek elbírálásának a rendjén, előirányozzák az ügyintézés gyorsítását, és törékeny mechanizmust alakítanak ki az államok közötti szolidaritás érvényesítésére. A paktum előírásait azonban nem minden tagállam ültette át kielégítően a saját jogrendjébe. A liberális francia lap kitér arra, hogy a négy legnagyobb migrációs nyomásnak kitett uniós tagállam – Olaszország, Spanyolország, Görögország és Ciprus – pénzügyi vagy anyagi támogatásra tarthat igényt, illetve elméletileg évente összesen legfeljebb 30 ezer hozzá érkező migránst áthelyezhet más tagországokba, de több tagállam, élükön Lengyelországgal és Magyarországgal bejelentette, hogy nem hajlandó befogadni egyetlen migránst sem, amivel – a Le Monde értékelése szerint – gúnyt űz az európai szolidaritásból.

A lapszemlét a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a lapszemle meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)