Biológus, aki már íróként küzd a járvánnyal

A járvány generálta lelki folyamatok kapcsán azt mondta, természetes a szorongás és  kapkodó keresés, amikor kifordul a világ az addig megszokott kereteiből és amikor nem tudjuk, mihez tartsuk magunkat. Ez a mostani helyzet megrázó lehet annak a korosztálynak, amely a hetvenes, nyolcvanas években gyerekként már olyan világba nőtt bele, amelynek erős biztoságérzetet adtak a tudományos, technikai vívmányok.

Molnár T. Eszter szerint azonban nagyobb távlatból tekintve, az emberiség korábbi történelmi tapasztalatai alapján nem újdonság mostani a helyzet, bár a mi életünkben kétségkívül a legfelforgatóbb.

A biológus szakmában dolgozók számára egyértelmű, hogy ilyesmi bármikor előfordulhat. Az új koronavírus okozta pandémiának is voltak előzményei, például SARS- és MERS-járványok, mégis mindenki számára megdöbbentő, hogy mennyire törékeny társadalomban élünk – mondta Molnár T. Eszter, aki az instabilitást összefügésbe hozta a globalizációval és nagyfokú mobilitással is.

Arról is beszélt, amíg nincs vakcina vagy gyógyszer, át kell vészelnünk a jelen helyzetet. Ha csak 2-3 hónapig tartana az azt jelentené, hogy bár veszteséggel, de viszonylag könnyen felálltunk belőle. Nagy kérdés azonban, hogy a mostani hullámmal túl leszünk-e az új koronavíruson, vagy másfél évig elhúzódó, több hullámmal visszatérő járvánnyal számolhatunk.

Fontos, hogy a stressz ne váljon szokásunkká, küzdjünk meg vele a magunk módján, ezért született meg Szarvasbőgés a városban – gondolatok karantén idején című disztópiája is – hangsúlyozta az írónő.

Molnár T. Eszter elmondta még, a tudományos pályát ugyan 2015-ben otthagyta az irodalomért – hogy ne csak azt írhassa meg, ami van, hanem azt is, ami lehet – a járvány kibomlása azonban most újra eredeti szakmája felé tereli.

A beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg!