„Vásároljon
Hetes Stúdió

A vírus optikája – Szénási Sándor jegyzete

2/05/2020 14:51

| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió

A járvány kezelése próbája és tükre a politikának. Nálunk az ország élén álló egyetlen, valóságos hatalommal bíró ember dönt el és hajtat végre mindent, féke, kontrollja nincs, viszont működése minden pillanatában nagyítót tart a rendszere és saját politikai képességei elé. A zűrzavar, amit mutat, a lélegeztetőgépek, a tesztelés elhanyagolása, a kórházi ágyak 60 százalékának kiürítése ügyében, a járvány május 3-i tetőzéséről szóló jóslat, majd a lazítás bejelentése ugyanakkorra – ezek nem a felelős és következetes politika jellemzői.

2020. május 02. Hetes Stúdió / részlet, Szénási Sándor jegyzete (20.05.02.)
03:15
00:00

Mint ismeretes, a katonai parancsnokok hamarosan a jelentősebb idősotthonokban is megjelennek, orvosi, ápolási dolgokba nem szólnak bele, viszont ellenőrzik a készletgazdálkodást, a pénzügyi fegyelmet, vagyis egyfajta könyvelői szerepben szolgálnak majd, ahogy ezt a kórházakban is teszik. Amikor a honvédtiszteket a járvány kitörése után először vetették be ebben a szerepkörben, többekben felmerült, hogy itt voltaképpen a hadsereg későbbi belpolitikai szerepének a tesztelése folyik, mások azonban úgy vélték, hogy a katonaság a létező, de abszolút működésképtelen államapparátust hivatott helyettesíteni, amelyet olyannyira szétvertek, megaláztak, alulfizettek, de főként olyan drill alatt verték bele a közszolgákba, hogy véleményük nincs. és nem is lehet, és hogy a saját íróasztaluk harminc négyzetcentiméterén túl ne merészeljenek más távlatokat is meglátni, hogy készletezni, szervezni, adatokkal szolgálni, bármiféle járványügyi összefüggést felállítani már képtelenek.

Tudjuk, hogy a járvány kezelése próbája és tükre a politikának, és hogy még az Egyesült Államokat is képes nem is kevéssé hazavágni egy önimádó félnótás elnök, akivel szemben azonban, ha a közvetlen környezete már nem is, de az intézmények, valamint az államok kormányzói és a helyi alkotmányok létező és működő ellensúlyokat jelentenek. Nálunk ilyesmi nincs, az ország élén álló egyetlen, valóságos hatalommal bíró ember dönt el, és hajtat végre mindent, féke, kontrollja láthatóan nincsen, viszont működése minden pillanatában nagyítót tart a rendszere és saját politikai képességei elé. A zűrzavar, amit mutat, a lélegeztetőgépek halmozásának mániákus, majd elvetett ötlete, a tesztelés elhanyagolása, majd viharszerű beindítása, a kórházi ágyak 60 százalékának kiürítése, majd a botrány után a zavart makogás arról, hogy igazából a betegeknek csak 2 százalékát küldték haza, a gazdaságmentő csomagok, amelyek komoly szakértők előtt értelmezhetetlenek, az emberek nyugtatása, hogy megélnek majd, miközben a munkanélküliek három havi ellátásán egyetlen napot sem emeltek, a jóslat, hogy a járvány május 3-án tetőzik, majd épp abban az időben a korlátozások országos feloldása – ezek ugyebár nem a felelős és következetes politika jellemzői. Lehetséges persze, hogy ez az egész összevissza a kormányfő köré válogatott szakértői csapat bűne, de a lényeg ugyanaz: velük kapcsolatban éppúgy nem létezik szakmai kontroll, mint ahogy nincs politikai a miniszterelnökön. Aki, eddigi sikereinek tudatában, azt hitte, a válságon az akarat diadalával lesz úrrá. Csakhogy a vírus nem politikai ellenfél, akit át lehet verni, le lehet fizetni, meg lehet fenyegetni, törvénnyel elvenni a lehetőségeit. A vírussal szemben ezek nem eszközök. Mást meg, úgy tűnik, a kormányfő nem ismer.

Azt a mást úgy hívják, hogy szakmai alapon működő államapparátus, átláthatóság, kontroll és kooperáció, a hatalmi jogosítványok értelmes kiterjesztése. Ahol azonban az országnak kegyura van, és nem vezetője, a kegyúr pillanatnyi állapotától függ a sorsunk. Csak annyi biztos, hogy Mészáros Lőrinc cégeinek mindig jut állami megrendelés, ha van elég maszk, ha nincs.

Szénási Sándor jegyzete a Hetes Stúdió 2020. május 2-i adásában hangzott el. (Címlapi kép: Orbán Viktor Facebook-oldala)