A valóságérzékelés és az ’56-os forradalom

Új ablakban

2021. október 23. Tükörfordítás (2021. október 23., szombat 14:00)

54:13

00:00

Műsorvezetők: Pályi Márk Szerkesztők: Pályi Márk

A politikai nyilvánosság reménybeli kitágulása a második világháború után abban a formában, ahogy a szabadság eszméje mellett leginkább elkötelezett korabeli kommunisták elképzelték, sem Nyugaton, sem Kelet-Európában nem következett be. A ’45 utáni korszellemet mégis áthatotta a valóság bevallásának sok évtizedes, sőt évszázados háttérbe szorulása alóli felszabadulás. Az írók és költők ennek kiemelt hordozói voltak. És értette ezt Révai József is; a szocialista realizmus jegyében elvileg a jelenkor mozgásait kellett ábrázolni, valójában ez a módszer tiszta formájában minden elkötelezettsége mellett se lett volna alkalmas egy parancsuralmi rendszer kiszolgálására. Voltak azonban olyan alakok, akik az eszménynek minden elméletnél jobban megfeleltek: túlnyomórészt a holokausztot túlélt fiatal asszimiláns zsidók, akik máig ható érvényű élességgel akartak számot adni napjaikról alkotott benyomásaikról. Közéjük tartozott Krassó Miklós, akiről a Klubrádióban is közvetítettük Eörsi István emlékezését – és ilyen volt maga Eörsi is, akire korábban Belső közlés című irodalmi műsorunkban emlékeztünk. Az ő baráti köréhez tartozott a mai új adásban megidézett Angyal István és Gáli József is.

Gáli József

 

A remélt társadalmi egyenlőség és a szabad választások lehetőségének vele járó ígérete hatotta át Angyal és Gáli gondolkodását is: Angyal a cselekvésben és az általa önként választott vidéki munkáskarrierben, Gáli pedig a drámai és prózai írásaiban fejezte ki ezt az igényét. Ők ketten rendhagyó és tragikus körülmények között, még Auschwitzban ismerkedtek meg, az erről szóló novella is elhangzott a mai adás végén. 1949-es újbóli találkozásukat követően elválaszthatatlan barátok lettek, barátságuk elemeit idézik föl Gáli Szúnyogok és nemeskócsagok című prózájának a Tükörfordítás mai új adásában elhangzó részletei is. A művekből Kornis Mihály olvasott föl, aki személyesen is fölidézte a hallgatóknak Gáli alakját: az Auschwitzban is kis híján meggyilkolt és először az ’56 utáni perekben is halálra ítélt, szívbeteg író azok közé tartozott, akik ráébredtek, hogy az irodalom feladata a humanista világkép elpusztulása után csakis a tanúságtétel lehet. Gáli emellett Kornis elmondása alapján a mai ember számára emberi értelemben szinte már föl sem fogható világot is emberien befogadhatóvá igyekezett tenni: szövege otthonossá és belakhatóvá akarta tenni a valóság ténylegesen megtörtént elemeit, a klasszikus ókori politikai és művészeti felfogással összhangban ezzel adva meg annak értelmét. Gáli Józsefre egyébként már özvegyével, Balla Margit festőművésszel is emlékeztünk Belső közlés című zenés irodalmi műsorunkban. 

Eörsi László történész

 

A műsor elején pedig Eörsi László történész segített fölidézni magának Angyal Istvánnak az alakját: a karakán, az igazságossághoz, szabadsághoz és becsülethez ragaszkodó építésvezető, aki az ’56-os forradalom utóvédharcai során a felkelés egyik karizmatikus vezetőjévé is vált, páratlan valóságérzékkel rendelekezett: a visszaemlékezések szerint ő volt az, aki egyedüliként már a forradalom kitörése előtt megsejtette a lehetséges fejleményeket. Gáli írása emellett Angyal István alakjának számos személyes vetületébe és magánéleti vonatkozásába is beavat. Habár Gáli a korabeli cenzúra nyomásának megfelelően nem írhatte le kivégzett barátja nevét és így 1981-ben, halála évében megjelent egyetlen prózakötetében a „kellemetlen modorú nyurgaként” hivatkozik rá, Eörsi László szerint minden információ, amelyet műveiben Gáli Angyalról szolgáltat, hitelesnek tekinthető.

Angyal István és ellenforradalmár társainak bűnpere a Fővárosi Bíróságon. Mti Fotó: Vigovszki Ferenc

 

Az 1956-os forradalomban átmenetileg kivívott politikai szabadság fölfokozta a benne résztvevők valóságmegélését is, számos ötvenes évekbeli kommunistának éppen ebben, a sztálini rendszer megdöntésében forrott és csúcsosodott ki az a törekvése, amely miatt azelőtt magát a kommunizmust is támogatták. Közéjük tartozott Angyal István is, aki Eörsi László szerint ugyanakkor az utóvédharcok vége felé annyiban már elvesztette páratlan realitásérzékét, hogy nem vette észre, a környezetében rajta kívül szinte már senki se a lenini alapokhoz akar visszatérni. Gáli József, Eörsi István vagy épp a Nagy Imre-csoporthoz tartozó Gimes Miklós vagy Vásárhelyi Miklós ugyanakkor halálukig képviselték ezt a felfogást, amely szerint a tőkés berendezkedésekben uralkodó közgondolkodással ellentétben a szabadság kizárólag a valóság feltétele mellett jöhet létre, vagyis a nyilvánosság személyes politikai megélése éppolyan elengedhetetlen hozzá, mint az egyéni jóléti helyzet.

Eörsi István

 

 

A Tükörfordítás mai adásának elején elhangzott Eörsi István Románc az ulti-csatatér lovagjairól című verse is Valcz Péter előadásában, amelyben Eörsi Gáli és Angyal mellett negyedik szabadságharcos barátjukat, a később Párizsba szökő Csongovai Per Olafot is megidézi. Akit Gáli József más írásai is érdekelnek, az erre a linkre kattintva is meghallgathat néhányat Kornis Mihály felolvasásában, mely eredetileg a Belső közlésben hangzott el négy évvel ezelőtt.

Kornis Mihály

 MTVA Fotó: Zih Zsolt

 

Az adást a lejátszóra kattintva hallgathatják meg.