„Klubrádió“
Esti gyors

A történelem azé, aki megműveli? - Herskovits Eszter jegyzete

7/06/2019 18:01

| Szerző: Herskovits Eszter/Klubrádió

A Kremlben felháborodtak a sorozaton, sőt saját sorozatot akarnak gyártani saját nézőpontból, amelyben majd elmesélik az ő sajátos szűrőn át látott igazságukat, miszerint valójában a CIA ügynökök szabotázsa tehet mindenről. És persze a történelemhamisítás nem állhat meg egy sorozatnál.

2019. június 07. Esti gyors-részlet (2019.06.07. Herskovits Eszter jegyzete)
02:14
00:00
Nemrég ért véget a csernobili katasztrófáról készült sorozat, amely szinte percről percre idézi fel az eseményeket. Elég élesen kirajzolódik a korlátolt és presztízsét akár emberéletek árán is féltő autokrata hatalom működése. Az önérdek vezérelte döntések és az, hogy a már így is tetemes károkat hogyan tetézi a még a diktatúra balgasága.

A kezdeti tagadástól – vagyis a nem történt itt semmi, csak a tető ég és egy víztartály felrobbant narratívától – a kényszerű beismerés utáni szándékos megtévesztésig mindenféle eszközt felvonultat a film.

És ami fontosabb, a valóság is. Ugyanis számtalan cikk, sok szakértő, történész foglalkozott azzal, hogy mennyi mindebből a fikció és elég egyöntetű lett a vélemény: nem sok, nincsenek lényegi eltérések a valós eseményekhez képest, még a színészeket is az eredeti szereplőkhöz hasonlóra maszkírozták.

És akkor jöjjön a pont az i-n. Mindez még így sem elegendő görbe tükör egy tragikusan nevetséges, kritikát, nopláne önkritikát nem bíró hatalomnak, mert a jelenlegi autokráciára hajló hatalom rálicitált erre is.

A Kremlben felháborodtak a sorozaton, sőt saját sorozatot akarnak gyártani saját nézőpontból, amelyben majd elmesélik az ő sajátos szűrőn át látott igazságukat, miszerint valójában a CIA ügynökök szabotázsa tehet mindenről. És persze a történelemhamisítás nem állhat meg egy sorozatnál. Orosz kormányzati képviselők most a normandiai partraszállás évfordulóján azt bírták mondani, hogy a D-nap valójában nem változtatta meg a II. világháború kimenetelét, túlértékelik a szerepét, a Szovjetunióét meg persze alul.

Hogy mindez hogy jutott eszembe több ezer kilométerrel arrébb, egy másik ország fővárosában, épp ott, ahol az egyik legfontosabb köztéren áll egy óriási emlékmű, amely, mondjuk így, sajátosan értelmezi a történelmet? Vagy ahol a kedvenc kormánytörténész, Schmidt Mária azt mondhatta egy tévéműsorban, hogy idézem: „például az, hogy ki nyerte meg az első világháborút, és ki nyerte meg a második világháborút, egyáltalán nem biztos, hogy úgy van, ahogy azt mi tanultuk, ahogy azt a győztesek velünk elhitetni igyekeznek.”

Nem is kell ezt túlmagyarázni, úgyis értjük, hogy mindez miért is jutott eszembe.

Herskovits Eszter jegyzete a 2019. június 7-i Esti gyorsban hangzott el.