A nyomorból a nyomorba és/vagy ki onnan

Bódvaszilason egy család elhatározta, hogy világgá indul. Pénzzé tették mindenüket, hogy a fiúk után elinduljanak Kanadába, mert akkora szegénységben éltek, hogy az elviselhetetlen volt már. 8-900 ezer Ft-ért tudták eladni mindenüket és elindultak, de Párizsban visszatoloncolták őket, és nem engedték fel a kanadai gépre. Menekülteknek nézték, így haza kellett térjenek, de a pénz el is ment az útra így is. Se lakás, se munkalehetőség nem várt rájuk – a nyomor elől menekülve a még nagyobb nyomorba jutottak. Csupán egyikőjüknek, az asszonynak van munkája, se a férjének, se a lányának nincs hol dolgoznia. 25 ezret fizetnek albérletért, eközben a minimálbérből és a családi pótlékból kell megéljenek a két unokával. A férj kiment az erdőbe télen, hogy a lehullott gallyakat összeszedje a biciklijére, de az erdész elkapta, jöttek a rendőrök, és bevitték.

54.000 Ft a közmunka, de az sincsen, a helyi polgármesterek sem tudnak – sokszor nem is akarnak segíteni. Érdemtelen és érdemes emberekre osztja szét a község első embere a lakosokat, így viszont az alapvető szociális biztonság megteremtése sem oldható meg. Az állam pedig már régen elengedte ezeknek az embereknek a kezét, nem biztosít elegendő forrást az alapvető feladatokra. De ha még ad is, az emberekhez már nem jut el. Néhány önkéntes szociális munkás próbál segíteni ugyan, de így is extrém méretű a szenvedés a szegregátumokban, ahol a lakosság fele gyermek.

Józsa Márta megrázó riportja Bódvaszilasról jelentkezett az Útszélen legutóbbi adásában.

Dr. Bogdán Péter hasonló hátrányokat leküzdve vált tudóssá és tanárrá. Egy Nógrád megyei kis faluban született a nyomorba, családon belüli bántalmazások áldozata volt. A tanulásnak – többek között a nyelvtanlásnak – köszönheti, hogy sikerült kiemelkednie a közegből és ma a Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos segédmunkatársa. Emellett a Budaörsi Tanoda Alapítványnál magyar nyelv és irodalom, angol és német nyelvtanár, illetve szakmai vezető, emellett pedig a Tom Lantos Intézet kutatásvezetője is. Tudományos munkájában is kisebsségszociológiai kutatásokat végez, hobbija az idegen nyelvek tanulása, Lomb Kató a példaképe.

Gyerekkori traumák vezették a nyelvek felé is. Szerető-gondokodó anyjától rengeteg mesét hallott, és már nagyon hamar beiratta a helyi gyerekkönyvtárba, ahol nagyon sokat olvasott. A roma mesélési hagyománynak köszönhető, hogy végül az irodalom lett a kedvence, emiatt is lett magyar nyelv és irodalom szakos tanár. 10 éves volt, amikor megjelent otthon az apja, akivel addig nem találkozott, és tönkretette az életüket. Anyját rendszeresen bántalmazta és négy éven át őt is terrorban tartotta. A bántalmazó apa meg akarta őket szurkálni és vagdosni borotvával. Miután sikerült az apától megszabadulni, az anya úgy döntött, soha többé nem él együtt senkivel és a gyermeke boldogulását tette élete céljává, mindenben támogatva őt. Így tudta Péter is elvégezni az iskoláit a bátonyterenyei gimnáziumban. Az anya fizette a magántanárokat, könyveket, a ruháztatását, majd a tanárai is támogatták az igyekvő fiatalt, külön foglalkoztak vele a középiskolai évek alatt. 

Az adásból megismerhetik Bogdán Péter élettörténetét.