Ha egy gyermekvédelmi dolgozó nem tud megnyugtató választ adni arra, melyik bárban koktélozza el a százkilencvenezres fizuját, akkor fel is út, le is út? Ha nevelőszülő volt, akkor eresztheti szélnek gyerekeket?

Egyelőre nem úgy általában kívánja az igazságügyinek csúfolt tárca bevezetni a cenzúrát, csak a “háborús uszításra:” Ahogy a Szuverenitásvédelminek nevezett képződménynek is az első dolga az volt, hogy rátámadjon a független sajtóra és civil szervezetekre. Vagyis ne legyenek illúzióink.

Az emberi viselkedésben talán az irracionalitást kedvelem a legjobban, még ha olykor az okozza a legnagyobb fájdalmat is. 

Most már látszik az Orbán család zöldprogram melletti elkötelezettsége: Hatvanpusztán József főherceg egykori majorsága, a Turai Kastély, a Balaton melletti telkek mind azt jelzik, gazdái szeretik a zöldet, a természetet, különösképpen, ha ezeken a területeken a saját ingatlanjaik és üzleti érdekeltségeik működhetnek. 

Lássuk be, a mi háborús szerepléseink sosem jelentették sem a hadművészet csúcsát, de még azt sem, hogy armadáink valaha is képesek lettek volna a már fent említett haza idegen megszállásának megakadályozására. Ergo abból, hogy valaki magyar százados, vagy törzszászlós, ugyan miként keletkezhet olyasfajta érzéki öröm, amivel egy angol, vagy török a bakancsszíját legényesen meghúzza? Valljuk be, sehogy.

Ha valaki csak második vagy harmadik valamiben a világon, az Orbán előtt nem áll meg. Az elveszített egy aranyat, nem pedig nyert egy ezüstöt.

Lelkészünk véleményt mond közéleti kérdésekben is, ahogy egyébként a Rómától és az elvektől messze kerülő püspökök is, csakhogy ő számonkéri azt, amit egykor talán azon a régi keresztelőn vagy esküvőn mondott. Felidézi azt az alakot, akire már nem emlékeznek, a zsidó rabbit, Názárethből.

Jó kérdés, hogy hány generáción át őrzi a népirtás emlékét a kollektív tudat. Szokták azt mondani, hogy újabb nagy háború akkor kezdődik, amikor nagyrészt kihal az a generáció, amely emlékezik még a régire. Valahol itt tartunk, főként akkor, ha hanyagoljuk a történelmi ismereteinket.

Érdemes itt egy pillanatra megállni és felidézni, hogy kiket is akart Oroszország visszakapni az élmúlt évtizedekben soha nem látott méretű fogolycserében, mert hogy a KGB utódja, az FSZB sem hagy senkit az út szélén.

Azonban a választói akarat is csak addig érdekes, ameddig mellettük áll. A fideszes többségnek mindent lehet, a paksi többség le van szarva.

Egyszer, még Orbánnak is szüksége lehet az összes segítő kézre, hogy kihúzzák a bajból. Ő viszont ezt meg sem várva, ellentmondást nem tűrve leordítja, vagyis pontosabban lenyomja a leendő segítők egy részét. Csakazértis, mert ő egy ilyen kemény legény.

Az tudható, hogy Orbánék két konnektje, Oroszország és Kína szintén jelen vannak, az egyikük fegyvereladási listáján Venezuela több milliárd dollárral az ötödik. A tankokért a tízes években Maduro még banánnal, és más mezőgazdasági termékekkel fizetett, azóta tán más a helyzet, az elnököt az húszas évek eleje óta mindenesetre orosz katonák is védik.