Lehet a nyugati országokban „GDP, meg növekedés”, de a valóságos életben Magyarország jobb helyzetben van. És milyen igaza van az idézett felkent személynek, hazánk úgynevezett kormányfőjének, valóban jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Csak, ne adj’ isten, nehogy már holnapra véreb legyen a verébből. Egyetértek amúgy a felkent vezető által szervírozott politikai termékkel, valóban, édes hazánk páratlan túlélő képességekkel rendelkezik, ilyen például a fata morgana, mindközönségesen a délibáb gyakori jelenléte, és annak politikai hasznosulása.

Az oroszok megszervezhetnek egy idegen zászlós titkos műveletet, afféle ukránnak látszó provokációt közvetlenül a választások előtt, hogy aztán a halálra rémült magyar szavazók tömegesen adják le voksukat a biztos megmentőnek látszó Fideszre és vezérkarára. … Elég csak zűrzavart kelteni a fejekben, ráijeszteni néhány „hol van apa?” AI-videóval a választóra és máris eltüntethető a Tisza előnye.

Kedves fiatalok, menjetek haza, és rettegjetek. A magyar kormány adókedvezménnyel, olcsó lakáshitellel és az országot folyamatos háborús pszichózisban tartó nyomasztással járul hozzá a jólétetekhez, ha túl sok a stressz, csak nyugodtan szokjatok rá a dohányzásra, az majd segít, amikor a kiváló diplomáciai képességeinknek hála magyar és ukrán emberek esetleg tényleg agyonverik egymást valahol, de mi emiatt megnyerjük a választást.

Két ismeretlen tíz vaddisznót engedett szabadon azok közül az állatok közül, melyeket azért zártak be, hogy nyugi legyen.

Bár a Tisza vezet, csak egy kisebbség hiszi, hogy kormányra is juthat. Részint persze azért gondolják ezt, mert tudják, hogy O.V. a hatalomért mindenre képes, de talán azért is, mert gyanakodnak a honfitársaikra, tán magukra is, hogy bepánikolva visszahátrálnak a régi rossz reflexekhez.

Kevesebb mint hat hét van hátra a választásokig, és az embernek az az érzése, hogy nem is Magyarországon kampányolunk. Mintha hirtelen áthelyezték volna a szavazóköröket Kijevbe, és a tét az lenne, hogy ki győzi le Volodimir Zelenszkijt.

Nem lehet tudni, mi lesz, minden kornak van egy éppen valamilyen kórban szenvedő ideológiai, vagy vallási áramlata, korunkban az iszlám betegeskedik.

Azt magyarázzák el a mindent ellepő kormánypárti kampányszlogenek a magyar lakosság jelentős részének, hogy ne is törődjenek vele. Hanem törődjenek bele. Abba, hogy egy havi családi pótlékból egy hétvégi ebédre sem futja, mit tegyünk, ilyen a munkaalapú társadalom. Apa szívja csak a mérgező port az akkumulátorgyárban, anya vegyen saját fizetéséből almát az ovis gyerekeknek.

Ha lengyelek lennénk, kérdezhetnénk, mikor jön Gliwice, 1939. szeptember 1-re utalva, amikor is Pesten Az Est nevű, akkor már kormánypártivá nyomorított napilap közölte, hogy a lengyelek az éjjel betörtek Németországba, a hitleri hadsereg ezért kénytelen volt támadni. Az akció egyébként egy sima hamis zászlós művelet volt, lengyel katonaruhás németek lőttek egy német rádióállomást, ez volt az ürügy az invázióra.

Nem tudom. Erre a következtetésre azután jutottam, hogy három napot töltöttem el közeli kapcsolatban a Medián friss számaival, majd rövidebb viszonyt folytattam a Medián állítólagos januári nyers adataival, eközben pedig hozzáértő ismerőseimmel folytattam nyilvános, és nem nyilvános, de mindenképpen mélyreható beszélgetéseket a valóság feltárása érdekében, amiről, már a valóságról, ennek köszönhetően egyre kevesebbet merek tudni.

Egyenes következtetések mutathatóak ki a között, hogy közép-ázsiai posztszovjet falvakból és Észak-Koreából rekrutált katonák masíroznak a lebombázott Donyeck megye falvaiban, és hogy Trump elnök egy pingvinnel a hóna alatt sétál a virtuális valóság hatékony segítségével Nuukba, a zöld sziget fővárosába.

Mondhat és ígérhet bármit, már minden csak szó, duma, szöveg, smúz, hanta, sóder, illetve rizsa.