Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Választási mese – Dési János jegyzete
13/05/2024 18:04
| Szerző: Dési János/Klubrádió
"Az eredeti történet a két kecskegidáról szól. Akik elindulnak a keskeny pallón egymással szemben a sebes vizű patak fölött. Egyikük sem hajlandó kitérni a másik elől és erre remek érveik vannak."
Egy régi mesét szeretnék most újra elmondani. Egyszer volt, hol nem volt, talán igaz se volt, mindenesetre akkor, amikor a kurta farkú malac már itt túrt nekünk, a baloldali és liberális pártnak többsége volt a parlamentben. Hát egy szép napon kiderült, hogy köztársasági elnököt kell már megint választani, mert az előző lejárt, mint a kakukkos óra. Akkoriban még nem volt annyira fogyóeszköz a köztársasági elnök, mint manapság. Nem lopkodtak szakdolgozatokat, nem adtak titkos kegyelmet terroristáknak, pedofilok segítőinek – miközben pártjuk mást sem harsogott, mint hogy pedofilveszély, gender és Brüsszel. De az előző nem parírozott eléggé, hát ment a levesbe. Só, bors – amennyit felvesz.
Nahát, lett is nagy sürgés és forgás, hogy kell iziben egy elnök, hogy legyen kit megválasztaniuk sebbel-lobbal. Száz szónak is egy a vége, aki elnök akart lenni, nevezzük most Szilinek, azt a szövetségbe forrtak közül az egyik párt nem akarta a kettőből. A másik meg kötötte az ebet a karóhoz. Mindenki, aki tudott kettőig számolni, és ilyen még akkoriban a kormánypárti képviselők közt is akadt, az tudta, hogy ajaj, ebből baj lesz. Ám mindegyik párt remek érveket mondott, hogy miért igen és miért nem. Tulajdonképpen mind a kettőnek volt igaza. (Bár utólag azért ezt a Szili dolgot bizonyára már másként látják az őt akkor pártolók is.) Mindenesetre, lett is egy elnöke a kisebbségben lévő ellenzéknek – a többi már tényleg mese.
Az eredeti történet a két kecskegidáról szól. Akik elindulnak a keskeny pallón egymással szemben a sebes vizű patak fölött. Egyikük sem hajlandó kitérni a másik elől és erre remek érveik vannak. Azzal együtt esnek a patakba, kicsit arrébb ott üldögél a farkas és aznap két kecskegidát vacsorált. Az egyikük még a fazékban is sivított, hogy de neki igaza van. A másik is, hogy neki. Az egyik tárkonyosan készült kicsit megcitromozva, fenyőmaggal megszórva, a másikhoz spárgával, kis szalonnával irdalva.
A most következő önkormányzati választásra azért nem teljesen igaz ez a tantörténet. Ugyanis még annyira sem egyenletes az igazság eloszlása, mint akkor volt. Ott van a pesti nyolcadik kerület, ahol egykori kollegánk Pikó András polgármesterkedik, méghozzá igen eredményesen, a többség megelégedésére. A helyi szocialisták, ráindítanak jelölteket – bizonyára nagyszerű érveik vannak. Bár leginkább arra, hogy tulajdonképpen nem lesz nagy kár értük, ha kiesnek, megszűnnek és emlékké válnak. Tudom, a politikus mégsem az a szakma, ahol legalább a „ne árts” elvét érvényesíteni kell – merthogy ártani hétköznapi megoldás, ha már használni nem tudnak. Ártanak, lekiismeretlenek, önzők és még buták is, mert érdemi eredményt úgysem tudnak elérni. Ahogy az egykor sikeres kilencedik kerületi polgármester, Gegesy Ferenc is kárt okoz azzal, hogy újra elindul. Minek egy sikeres pályafutást egy efféle pitiáner és szégyenteljes akcióval zárni. (Ő legalább nem egy párt, csak önmaga, ha van ennek jelentősége.) Vagy a harmadik kerületben a kutyapárt a polgármester ellen és a példák még sorolhatóak hosszan.
Kis kecskéim, azért ezek az esetek nem erős érvek amellett, hogy kormányzóképes erő lenne itten, meg tudná, mit kell csinálni, ha… Mese habbal. Ha ebben a tulajdonképpen apróságban ennyire pitiánerek bírnak egyesek lenni, akkor mire számíthatunk, ha a pallón jönnek majd megint egymással szemben. Pikót támogatni kell, Gegesy és a többiek lépjenek vissza és így tovább. Kivéve, ha a kecskebőrbe fideszesek bújtak - akkor mindent értek.
Különben ez a farkasok vacsorája lesz. Szili Katalin pedig csókoltat mindenkit.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2024. május 13-ai adásában hangzott el.