Kedvenc szakpolitikusod – Selmeci János jegyzete
Szóval a Tisza Párt most kap tőlem egy pontot az orvosáért, és a kitűnően felismert lehetőségért, és annak különösen drukkolok, hogy ők megmutassák magukat, végül is nem ártana megtudnunk, hogy végül is kikre szavazott a választók harminc százaléka.
Bohócok Posványoson – Hardy Mihály jegyzete
Talán a hely szelleme, Bálványos okozza Németh Zsolt fejében ezt a nagy Trump-bálványozást. Még szerencse, hogy pár órával korábban ugyancsak ő, ünnepélyesen átadott egy szippantós kocsit is Posványoson. Úgy látom, szükség lesz rá…
Jönnek a hírek! – Szénási Sándor jegyzete
Mármost a nemtürk, nemorosz, és egyéb, ezektől elhatárolódó média felhívja arra a figyelmet, hogy Azerbajdzsánban a kormánykritikus aktivistákat 1. börtönben tartják, 2. meg is kínozzák őket, arról meg szó sem lehet, hogy az azeri nyilvánoságban bárki összevissza fecsegjen, ha mégis megteszi, lásd az első, és a második pontot.
1500 milliárd már a zsebben
Ez abból jött össze, hogy kurva vastagon fog a ceruza, amikor öntik a tengernyi betont, vagy éppen drágán adnak szolgáltatásokat olyan cégeken keresztül, amiket még állami megrendelésekkel is megtámogatnak. Nem akarok senkit elkeseríteni, de a helyzet az, hogy történjen bármi is, ezt a vagyont jogállami kereteket között már soha nem tudjuk visszaszerezni.
Nemzeti Múzeum 2222 – Dési János jegyzete
Demeter Szilárd azon aggódik, hogy lesz-e 2222-ben (miért pont akkor?) még magyar kultúra. Ezt kell megvédeni a libsibolsi brüsszelista, migráns csürhétől vagy mi. Fogalmam sincs, mi lesz 2222-ben, és csak remélni tudom, ha lesz magyar nyelv és kultúra, amely talán olyan erős, hogy még D. Sz-t is túlélheti, akkor elhelyezik ezt a kiperelt pályázatot egy múzeumban, ahol bemutatják az orbáni rendszerben tenyésző szolgalelkűséget, pitiánerséget, politizáló nagyképűséget, a mindent a politikai haszonszerzés szolgálatába állító világot.
Kommandósok – Józsa Márta jegyzete
Milyen reggele lesz majd az asszonynak? Nincs otthon a gyerek, cserébe az egész lakást feldúlták.
Az erősebb felrúgja a gyengébbet
Nem mondom, hogy azért rúgja fel egy karateedző a rábízott gyermeket, mert a belügyminiszter vezeti az oktatás ügyét – de valamiféle összefüggés – metaforikus változat – mégiscsak felsejlik. Hiszen a rendszer arra épül, hogy az erősebb felrúgja a gyengébbet, szakszerűen, kíméletlenül.
Klímamisszió – Selmeci János jegyzete
Néhány hét múlva azonban eltűntek a címlapokról az elromlott klímákról szóló hírek. Az utasok újra használni tudták a vasutat, és el sem párolognak közben, a kórházakban újra műtöttek, és a meleg miatti halálozások száma is csökkent. A gazdasági minisztériumban egy lakossági klíma pályázaton dolgoztak, ügyelve arra, hogy a legszegényebbeket kizárják belőle, klímát pedig csak bizonyos cégektől vásárolhassanak a családok.
Választási mese – Dési János jegyzete
13/05/2024 18:04
| Szerző: Dési János/Klubrádió
"Az eredeti történet a két kecskegidáról szól. Akik elindulnak a keskeny pallón egymással szemben a sebes vizű patak fölött. Egyikük sem hajlandó kitérni a másik elől és erre remek érveik vannak."
Egy régi mesét szeretnék most újra elmondani. Egyszer volt, hol nem volt, talán igaz se volt, mindenesetre akkor, amikor a kurta farkú malac már itt túrt nekünk, a baloldali és liberális pártnak többsége volt a parlamentben. Hát egy szép napon kiderült, hogy köztársasági elnököt kell már megint választani, mert az előző lejárt, mint a kakukkos óra. Akkoriban még nem volt annyira fogyóeszköz a köztársasági elnök, mint manapság. Nem lopkodtak szakdolgozatokat, nem adtak titkos kegyelmet terroristáknak, pedofilok segítőinek – miközben pártjuk mást sem harsogott, mint hogy pedofilveszély, gender és Brüsszel. De az előző nem parírozott eléggé, hát ment a levesbe. Só, bors – amennyit felvesz.
Nahát, lett is nagy sürgés és forgás, hogy kell iziben egy elnök, hogy legyen kit megválasztaniuk sebbel-lobbal. Száz szónak is egy a vége, aki elnök akart lenni, nevezzük most Szilinek, azt a szövetségbe forrtak közül az egyik párt nem akarta a kettőből. A másik meg kötötte az ebet a karóhoz. Mindenki, aki tudott kettőig számolni, és ilyen még akkoriban a kormánypárti képviselők közt is akadt, az tudta, hogy ajaj, ebből baj lesz. Ám mindegyik párt remek érveket mondott, hogy miért igen és miért nem. Tulajdonképpen mind a kettőnek volt igaza. (Bár utólag azért ezt a Szili dolgot bizonyára már másként látják az őt akkor pártolók is.) Mindenesetre, lett is egy elnöke a kisebbségben lévő ellenzéknek – a többi már tényleg mese.
Az eredeti történet a két kecskegidáról szól. Akik elindulnak a keskeny pallón egymással szemben a sebes vizű patak fölött. Egyikük sem hajlandó kitérni a másik elől és erre remek érveik vannak. Azzal együtt esnek a patakba, kicsit arrébb ott üldögél a farkas és aznap két kecskegidát vacsorált. Az egyikük még a fazékban is sivított, hogy de neki igaza van. A másik is, hogy neki. Az egyik tárkonyosan készült kicsit megcitromozva, fenyőmaggal megszórva, a másikhoz spárgával, kis szalonnával irdalva.
A most következő önkormányzati választásra azért nem teljesen igaz ez a tantörténet. Ugyanis még annyira sem egyenletes az igazság eloszlása, mint akkor volt. Ott van a pesti nyolcadik kerület, ahol egykori kollegánk Pikó András polgármesterkedik, méghozzá igen eredményesen, a többség megelégedésére. A helyi szocialisták, ráindítanak jelölteket – bizonyára nagyszerű érveik vannak. Bár leginkább arra, hogy tulajdonképpen nem lesz nagy kár értük, ha kiesnek, megszűnnek és emlékké válnak. Tudom, a politikus mégsem az a szakma, ahol legalább a „ne árts” elvét érvényesíteni kell – merthogy ártani hétköznapi megoldás, ha már használni nem tudnak. Ártanak, lekiismeretlenek, önzők és még buták is, mert érdemi eredményt úgysem tudnak elérni. Ahogy az egykor sikeres kilencedik kerületi polgármester, Gegesy Ferenc is kárt okoz azzal, hogy újra elindul. Minek egy sikeres pályafutást egy efféle pitiáner és szégyenteljes akcióval zárni. (Ő legalább nem egy párt, csak önmaga, ha van ennek jelentősége.) Vagy a harmadik kerületben a kutyapárt a polgármester ellen és a példák még sorolhatóak hosszan.
Kis kecskéim, azért ezek az esetek nem erős érvek amellett, hogy kormányzóképes erő lenne itten, meg tudná, mit kell csinálni, ha… Mese habbal. Ha ebben a tulajdonképpen apróságban ennyire pitiánerek bírnak egyesek lenni, akkor mire számíthatunk, ha a pallón jönnek majd megint egymással szemben. Pikót támogatni kell, Gegesy és a többiek lépjenek vissza és így tovább. Kivéve, ha a kecskebőrbe fideszesek bújtak - akkor mindent értek.
Különben ez a farkasok vacsorája lesz. Szili Katalin pedig csókoltat mindenkit.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2024. május 13-ai adásában hangzott el.