„Köszönjük,
Publicisztika
Ki az alkalmatlan? - Kárpáti Iván jegyzete
Publicisztika

Ki az alkalmatlan? - Kárpáti Iván jegyzete

"Tényleg nem látja, vagy nem akarja látni Gyurcsány és a többi "régi ellenzéki", hogy ha ez a sok szempontból valóban bizarr jelenség, amit Magyar Péternek hívunk, azért jelent most millióknak reményt, mert ők tökéletesen alkalmatlannak bizonyultak?"

Szalonna vagy gumicsizma – Hardy Mihály jegyzete
Publicisztika

Szalonna vagy gumicsizma – Hardy Mihály jegyzete

Erre szokták jobb körökben azt mondani, hogy látszik, az illetőnek a szalonna vagy a gumicsizma volt a jele az óvodában. Bevallom a kínos jelenetet látva ennél jóval erősebb szavak jutottak az eszembe, és ezúton is elnézést kérek a teljes magyar agrárszektor minden tagjától, sőt még Johann Sebastian Bach Parasztkantátáját is megkövetem.

Valami honpolgár – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Valami honpolgár – Józsa Márta jegyzete

Valaki érdeklődött aziránt, hogy akkor most lesz-e választási vita a királyi tévében, vagy ha nem, akkor miért nem. A miértet hagyjuk, a királyi meg csak szleng, ennyit megengedhetek magamnak. És azt a nyilvánvalóan nem neki címzett, ám trehányság miatt az ő postaládájában kikötött választ kapta, miszerint "Nem tudom, hogy ő ki, gondolom vmi honpolgár. Nem válaszolunk neki." És jól van ez így.

Menni, vagy nem menni – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Menni, vagy nem menni – Szénási Sándor jegyzete

Négy témában, tízféle mondandóra, olyan körülmények között, amelyeket Magyar joggal jellemez azzal, hogy tömegbázissal, és nulla támogatással rendelkező pártokat zárna össze a köztévé egy gettóba, hogy – ezek már nem az ő szavai -  lihegve az indulattól és a levegő, meg az időhiánytól, falják fel egymást.

Választási mese – Dési János jegyzete

13/05/2024 18:04

| Szerző: Dési János/Klubrádió

"Az eredeti történet a két kecskegidáról szól. Akik elindulnak a keskeny pallón egymással szemben a sebes vizű patak fölött. Egyikük sem hajlandó kitérni a másik elől és erre remek érveik vannak."

2024. május 13. Esti gyors-részlet (2024.05.13. Dési János jegyzete)
04:28
00:00

Egy régi mesét szeretnék most újra elmondani. Egyszer volt, hol nem volt, talán igaz se volt, mindenesetre akkor, amikor a kurta farkú malac már itt túrt nekünk, a baloldali és liberális pártnak többsége volt a parlamentben. Hát egy szép napon kiderült, hogy köztársasági elnököt kell már megint választani, mert az előző lejárt, mint a kakukkos óra. Akkoriban még nem volt annyira fogyóeszköz a köztársasági elnök, mint manapság. Nem lopkodtak szakdolgozatokat, nem adtak titkos kegyelmet terroristáknak, pedofilok segítőinek – miközben pártjuk mást sem harsogott, mint hogy pedofilveszély, gender és Brüsszel. De az előző nem parírozott eléggé, hát ment a levesbe. Só, bors – amennyit felvesz.

Nahát, lett is nagy sürgés és forgás, hogy kell iziben egy elnök, hogy legyen kit megválasztaniuk sebbel-lobbal. Száz szónak is egy a vége, aki elnök akart lenni, nevezzük most Szilinek, azt a szövetségbe forrtak közül az egyik párt nem akarta a kettőből. A másik meg kötötte az ebet a karóhoz. Mindenki, aki tudott kettőig számolni, és ilyen még akkoriban a kormánypárti képviselők közt is akadt, az tudta, hogy ajaj, ebből baj lesz. Ám mindegyik párt remek érveket mondott, hogy miért igen és miért nem. Tulajdonképpen mind a kettőnek volt igaza. (Bár utólag azért ezt a Szili dolgot bizonyára már másként látják az őt akkor pártolók is.) Mindenesetre, lett is egy elnöke a kisebbségben lévő ellenzéknek – a többi már tényleg mese.

Az eredeti történet a két kecskegidáról szól. Akik elindulnak a keskeny pallón egymással szemben a sebes vizű patak fölött. Egyikük sem hajlandó kitérni a másik elől és erre remek érveik vannak. Azzal együtt esnek a patakba, kicsit arrébb ott üldögél a farkas és aznap két kecskegidát vacsorált. Az egyikük még a fazékban is sivított, hogy de neki igaza van. A másik is, hogy neki. Az egyik tárkonyosan készült kicsit megcitromozva, fenyőmaggal megszórva, a másikhoz spárgával, kis szalonnával irdalva.

A most következő önkormányzati választásra azért nem teljesen igaz ez a tantörténet. Ugyanis még annyira sem egyenletes az igazság eloszlása, mint akkor volt. Ott van a pesti nyolcadik kerület, ahol egykori kollegánk Pikó András polgármesterkedik, méghozzá igen eredményesen, a többség megelégedésére. A helyi szocialisták, ráindítanak jelölteket – bizonyára nagyszerű érveik vannak. Bár leginkább arra, hogy tulajdonképpen nem lesz nagy kár értük, ha kiesnek, megszűnnek és emlékké válnak. Tudom, a politikus mégsem az a szakma, ahol legalább a „ne árts” elvét érvényesíteni kell – merthogy ártani hétköznapi megoldás, ha már használni nem tudnak. Ártanak, lekiismeretlenek, önzők és még buták is, mert érdemi eredményt úgysem tudnak elérni. Ahogy az egykor sikeres kilencedik kerületi polgármester, Gegesy Ferenc is kárt okoz azzal, hogy újra elindul. Minek egy sikeres pályafutást egy efféle pitiáner és szégyenteljes akcióval zárni. (Ő legalább nem egy párt, csak önmaga, ha van ennek jelentősége.) Vagy a harmadik kerületben a kutyapárt a polgármester ellen és a példák még sorolhatóak hosszan.

Kis kecskéim, azért ezek az esetek nem erős érvek amellett, hogy kormányzóképes erő lenne itten, meg tudná, mit kell csinálni, ha… Mese habbal. Ha ebben a tulajdonképpen apróságban ennyire pitiánerek bírnak egyesek lenni, akkor mire számíthatunk, ha a pallón jönnek majd megint egymással szemben. Pikót támogatni kell, Gegesy és a többiek lépjenek vissza és így tovább. Kivéve, ha a kecskebőrbe fideszesek bújtak - akkor mindent értek.

Különben ez a farkasok vacsorája lesz. Szili Katalin pedig csókoltat mindenkit.

Dési János jegyzete az Esti gyors 2024. május 13-ai adásában hangzott el.